Mióta foglalkozik Szombathely történetével?

Közel 25 évvel ezelőtt, egyetemista koromban kezdtem a város történetének kutatásával foglalkozni. Akkor a diplomamunkám elkészítésére alkalmas témát keresve tértem be első alkalommal a levéltárba, és ástam bele magamat a 19. század végi Szombathely múltjának dokumentumaiba.

Miért érezte fontosnak, hogy történészként kifejezetten a város történetével foglalkozzon és ne más szakterületet válasszon?

Számos történelmi korszak és jelenség érdekelt, a szülővárosom iránti elfogultság azonban az első önálló kutatás megkezdésétől fogva szombathelyi téma feldolgozására sarkallt, és innentől kezdve nem volt megállás. Egy sajátos belső hajtóerő dolgozik bennem: a kezembe kerülő régi iratokban fellelt érdekességeket szeretném minél több emberrel megosztani, hogy gazdagodjon tudásunk városunk történetéről.

A levéltárban kutakodva az 1890-es évekből származó térképek, tervrajzok és iratok kerültek a kezembe. Műszaki, technikai érdeklődésem nyomán teljesen magával ragadott ez a világ. Rendkívül izgalmasnak találtam azt a folyamatot, ahogyan a városban – az országban az elsők között – kiépültek a közműhálózatok, a szombathelyi emberek életét megváltoztató csatorna-, víz-, gáz- és elektromos vezetékek. A diplomadolgozatom olyan jól sikerült, hogy doktoranduszként ott fogtak az egyetemen, hogy ezt a témát folytassam. Ebből a kutatásból született meg aztán a disszertációm, ami 2012-ben könyv alakban is megjelent.

Milyen szerepe van a Szombathelyi Szépítő Egyesületben? Milyen kezdeményezésekben vett részt a szervezetben?

2013 óta tevékenykedem az egyesület alelnökeként. Ismereteimmel, munkámmal és ötleteimmel igyekszem segíteni a városi környezet védelmét. Az elmúlt években levéltári adatok és építészeti tervrajzok felkutatásában, a Tanítók fája emlékhely létrehozásában, konferenciák lebonyolításában és az egyesület történetét feldolgozó könyv elkészítésében működtem közre.

Hogy tudja megtalálni az egyensúlyt a munka, a civil szervezeti aktivitás és a család között?

Az átlagemberek többségéhez hasonlóan ez számomra is igen nehéz feladatnak bizonyul és nem állíthatom, hogy mindig sikerül az optimális arányokat megtalálnom. Maximalizmusra hajlamos vagyok, ami nem feltétlenül csak pozitív tulajdonság, mert emiatt sokszor a kelleténél több időt töltök a munkahelyemen, és a civil szervezetekben sem tudok fél gőzzel dolgozni, mindezzel a családomat rövidítem meg. A problémát úgy igyekszem áthidalni, hogy a családtagjaimmal töltött szabadidőt próbálom maximális intenzitással kihasználni, illetve lehetőség szerint törekszem bevonni őket olyan önkéntes közcélú tevékenységekbe, amelyet együtt végezhetünk.

Mit szoktak szabadidejükben csinálni?

Az estékbe nyúló társasjátékozás a család egyik kedvenc időtöltése, és mindnyájunknak nagy örömet jelent egy-egy közös családi kirándulás vagy nyaralás. Feleségemmel együtt szeretünk kertészkedni és nagyokat sétálni a Csónakázó-tó környékén. Az elmúlt években családommal és barátainkkal kétszer is részt vettünk a Szombathelyi Sárkányhajó Fesztiválon. Komolyabb helyezést ugyan nem értünk el, viszont remek hangulatban versenyeztünk.

Dr. Puskás Tivadar polgármester személyesen is szerepet vállalt az induláshoz szükséges aláírások gyűjtésében

Várostörténészként, városvédőként véleménye szerint miért különleges a Derkovits-lakótelep?

Építészeti szempontból egy igen sokszínű külső megjelenésű lakótelepről van szó. Az épületek magassági szintje és az alkalmazott technológia – tégla, alagútzsalu, panel – és a területi elrendezés is változatossá teszi ezt a városrészt. A zöldterületek nagy kiterjedése, a Perint-patak és a Csónakázó-tó közelsége kedvező adottságokat biztosít az itt élőknek. Véleményem szerint az egyik legszebb, legharmonikusabb és legzöldebb szombathelyi lakótelep a Derkovits, amire méltán lehetnek büszkék az itt élők.

Édesapaként milyen hiányosságokat lát, amelyek megoldást igényelnek a Derkovits-lakótelepen élő családok érdekében? Miért azokat tartja a legfontosabbnak?

A játszóterek többsége jó állapotban van és kulturált, biztonságos kikapcsolódást biztosít a gyerekeknek, azonban néhány esetben – például a Perintparti sétány és a Bartók Béla körút kereszteződésénél – még nem történt meg a felújítás. Fontosnak tartom, hogy minél több korszerű, változatos eszközökkel felszerelt játszótér álljon a családok rendelkezésére.

A bölcsődék, óvodák, iskolák környékén bővíteni szükséges a parkolóhelyek számát, hogy a szülők a reggeli rohanásban és a délutáni csúcsforgalom idején is nyugodt körülmények között tudják a gyerekeket szállítani. A kerékpárral közlekedő kisgyermekes szülők biztonsága érdekében a bicikliút-hálózat fejlesztésének lehetőségét is át kellene gondolni. Jómagam is minden nap kerékpárral járok munkába, és tapasztalataim szerint a Derkovits-lakótelepen is lehetne még ezen a téren javítani a helyzeten.

A Domus-üzletközpont és az Órásház közelében véleményem szerint szükség lenne egy pihenésre és társasági együttlétre alkalmas családbarát közösségi tér kialakítására.