Szombathely belvárosának a régi időkből csodálatos módon a mai napig fennmaradt kedves színfoltja a Petőfi Sándor utcai székelykapu. Az egyetlen ilyen építmény a múltból belvárosunkban - írja történeti áttekintése elején Balló László költő, Hefele-kutató.

"Az idők során az utcanév változott, de a házszám nem. Maga az épület nem sokat változott, de időnként egy-egy újabb próbálkozás vállalkozás üzemeltetésére átalakítja az utcai homlokzat megjelenését.

A székelykapu is megőrizte régi formáját, mondhatnánk, ám, ha jobban megnézzük, míg dacol az idővel, valójában már a lassú pusztulás útjára lépett. A kapuszárnyak már nem eredetiek: vas keretbe foglalt későbbi deszkázatból állnak, és a kapuszárat, a félfákat is ilyen vas keret képezi. A kapubejáró oromzata azonban még eredeti. Eredeti  ugyan, de szánalmas állapotban van: kis kontyolt tetőzetének deszka borítása korhad, egyes darabjait a korhadás mentén a rozsdás szegekről már régen letépte a szél. Különösen látszik ez a végzetes pusztulás az udvar felől nézve, a kapu déli oldalán.

A kapuzatnak ez az eredeti része sürgős restaurálásra szorul, addig sem szabad várni ezzel, amíg egy komoly, szakszerű és lelkiismeretes restaurálás vissza nem állítja a teljes bejáratot eredetinek megfelelő szépségében. Hátha a jó szándék megérkezésekor már nem marad semmi, ami a pontos  helyreállításhoz mintául szolgálhatna...

Nem lehet tudni pontosan, hogy ennek a nagyon szerény földszintes háznak a fennmaradása a véletlen műve-e, a pénzhiány áldásos következménye, avagy megmentését célzó valamiféle rejtett szándék eredménye. Mindenesetre a 'Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 10/2015. (III. 10.) önkormányzati rendelete a helyi építészeti értékek védelméről szóló okirat Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 29/1993. (XII. 16.) önkormányzati rendelete módosításáról' című dokumentumban felsorolt mintegy 240 védett épület között nem szerepel a Petőfi Sándor utca 30.

Ám ott szerepel minden városát szerető szombathelyi polgár szívében,...olyan egy kicsit, mint a villamos: kitéphetetlen szívünkből. Szánalmas állapota bizonytalanságot kelt bennünk fennmaradását, jövőjét illetően.

Érdemes megemlékezni arról, hogy fél évszázaddal ezelőtt, a második világháború utáni évtizedekben a szemközti házsort még egyemeletes, szép, stílusos polgári lakóházak alkották,...köztük Hübner János jellegzetes, városképi értéket képviselő kis palotája. Mára ez, az utolsó előtti fényképemen látható, fontos, jobb sorsra érdemes házsor teljesen eltűnt, míg a szerény Gaugel ház alázattal állja ma is a városfejlesztés megpróbáltatásait!

Vajha egy asztalosmester önként jelentkeznék az elöljáróságon, hogy saját költségen megtenné az első lépést, és megmentené eredeti formájában a Petőfi Sándor utca 30. számú ház kapuépítményének semmiféle védettséget, avagy állagmegóvást nem élvező, ez idáig mégis fennmaradt felső részét...

Ebben a házban működött Gaugel Károly rum- és likőrgyáros kis üzeme, még a második világháború utáni években is. A család 1956-ban elhagyta hazánk földjét. Gaugelék ma is élnek, Amerikában, Gaugel úr a közelmúltban látogatott haza és számtalan fényképfelvételt készített gyermekkora édes-kedves helyszínéről...Megtisztelő figyelme sajnos nem terjedt ki arra, hogy esetleg némi anyagi támogatással lendületet adjon önkormányzatunknak belvárosunk e kedves, hangulatos, múltidéző színfoltjának kicsinosítására...

A lakóház szűkös udvarát még a fénykor éveiben körbeépítették apró kis toldalék házakkal, amelyek valaha a vállalkozás üzemeltetését szolgálták. Ma az utolsó talpalatnyi helyig lakókkal teljes a zsúfolt, kicsiny ingatlan" - olvasható Balló László közösségi oldalán.