2009. szeptember 1-jén egy maroknyi lelkes szülő elindította az Apáczai Waldorf iskolát, így ettől a naptól kezdve gyerekzsivajtól hangos a 11-es Huszár úti laktanya. Az ódon épületbe belépve nem kell mást tenni, csak menni a vidám gyerekcsivitelés, nevetés hangjai után. Ezen a pénteki napon sem volt másképp. Az osztályteremben már minden készen állt az előadáshoz, helyén voltak a tanulók által készített díszletek, a zongora, a furulyák, már csak a főszereplőkre várt a nagyérdemű. A tanulók megjelentek ötletes jelmezeikben, és nyomát sem láttam rajtuk lámpaláznak. „Ez valóban így van” – erősítette meg Tamási-Erőss Tünde, pedagógus észrevételemet. Elmondta, hogy ezek a diákok hozzá vannak szokva a szerepléshez, hisz nap, mint nap az órák keretein belül kifejezésre juttathatják érzelmeiket, elmondhatják saját véleményüket az adott témában. A színjátszás központi szerepet tölt be az oktatásban, ez az iskola művészeti jellegéből is adódik.
Először az 1. osztályosok mosolygó kis csapata mutatta be Salátaságok című műsorát, majd a 2. és 3. osztályosok adták elő a Szent-Erzsébet életét feldolgozó darabot. Mindezek után ismét a nagyobbak léptek színre, hogy angol nyelven mutassanak be egy előadást.
„2011-től angol-magyar két tanítási nyelvű iskolaként működik az intézmény, tehát a diákoknak nem okoz problémát idegen nyelven megszólalni, játszani; félelem és gátlások nélkül tudnak kommunikálni egy idegen ajkúval. A napi angolóra mellett a készségtárgyak tanítása is angolul történik. Az iskola angoltanára Mark Menges, aki New Yorkból érkezett, és ott szintén egy Waldorf iskolában tanított” – tudjuk meg Menges Orsolya osztálytanítótól.
Mi is a Waldorf?
Ez a pedagógiai felfogás hangsúlyozottan tiszteletben tartja a gyermekek, a diákok és szülők vallásos és egyéb meggyőződését, valamint az eltérő nemzeti kultúrák sajátosságait. Emellett minden gyermek számára igyekszik megteremteni azokat a feltételeket, amelyek az érzelmi biztonságukat és a szellemi szabadságukat biztosítják. E reformpedagógia elindítója és alapelveinek kidolgozója Rudolf Steiner osztrák filozófus, dramaturg és tanár. Ő az emberközpontú nevelés művészetét kívánta megvalósítani. A Waldorf pedagógia célja, hogy módszerével és neveléselméletével a gyermekek egészséges fejlődését támogassa. Ennek érdekében teljes mértékben tekintetbe veszi az életkori sajátosságokat és az adott korhoz tartozó fejlődési törvényszerűségeket. A testi, lelki és szellemi adottságok fejlesztésére egyformán hangsúlyt fektet az egységes művészeti, gyakorlati és intellektuális képzés útján, így az oktatásban „a szív, a kéz és a fej” egyidejű nevelése jelenik meg.
Tömbösített, epochális oktatás szerint tanulnak a diákok, azaz a közismereti tárgyak az első két összevont órában – főoktatás – kerülnek be az órarendbe 3-4 hetes, folyamatos ciklusokkal. Kutatások támasztják alá, hogy a gyerekek a reggeli órákban (8 és 10 óra között) a legfogékonyabbak, figyelmük ebben az időpontban a legkoncentráltabb. A harmadik órától szaktantárgyi tanítás folyik, az ezt igénylő, rendszeres gyakorlást kívánó tárgyakból. A Waldorf iskolákban nincs osztályozás, buktatás, az értékelés szöveges. A feleltetés helyébe az együttes tevékenységben való részvétel lép. A művészeti és képességfejlesztési tevékenységek révén a gyerekek kreativitása és kommunikációs képessége kiemelkedő, szociális érzékenységük magas.
„A gyerekek megérkezése után egy mozgásos, ritmikus résszel indítunk. Ebben a ritmikus részben nagyon sok vers, memoriter és ének hangzik el, amelyek természetesen a fő tananyaghoz kapcsolódnak. Ezt követi az ún. hét eleji beszámoló, hogy értsük és tudjuk, hogy a gyermekek hogyan érkeznek meg a családjukból az iskolába. Ennek célja a személyesebb kapcsolat kialakítása. Majd következnek a fő tantárgyak, s végül mindig egy mesével zárunk – meséli Tamási-Erőss Tünde.
Dr. Mesterházyné Jánosa Magdolna, osztálytanító, igazgató örül annak, hogy „most egy igazán a gyermekekhez, az életkori sajátosságokhoz igazodó, keresztény alapú és a nemzeti hagyományokat megőrizni szándékozó iskolában taníthat”.
Az iskola pedagógusai hiszik és vallják – miként Apáczai –, hogy az iskola a világ jobbításának, a nemzet boldogulásának eszköze. Egészséges fizikumú, lelkületű és szellemű gyermekeket szeretnénk ezért nevelni, akik teremtő módon állnak a Földön, felismerve a világegyetem összefüggéseit. Ahogyan ezt a feladatot a magyar szellemi élet 300 évvel később élő alakja, Szent-Györgyi Albert megfogalmazta: ”amit az iskolának el kell végeznie, elsősorban az, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson arra, hogy szeressük, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni, amit szeretünk csinálni. Nem tanulnunk kell, hanem átélnünk a dolgokat. A holt ismeretanyag eltompítja a szellemet, megtölti a gyomrot, anélkül, hogy táplálná a testet. Életszerűbb tanítással betölthetjük a lelket, és a szellemet a valóban fontos dolgok számára tarthatjuk fenn…
Számtalan fejezete ellenére az oktatásunknak lényegében csak egy célja van: olyan emberek megformálása, akik szemüket a táguló horizontra függesztve szilárdan megállnak a lábukon.”
