Először is ezt a gyökeret kell elvékonyítani, elvenni az emberektől. A második halálos ellenség a család. Azok a szálak, amik a szeretteinkhez, a családunkhoz kötnek. A mai trend az: valósítsd meg önmagadat, semmi se szabhasson korlátot a te pillanatnyi vágyaid, a szabadságod kiélésének. A szingli a legideálisabb fogyasztó, a legkönnyebben manipulálható. A harmadik ellenség a nemzet. Azok a szálak, amelyek az anyaföldhöz, az anyanyelvünkhöz, az őseinkhez, a kultúránkhoz kötnek. A negyedik ellenség érdekes módon maga a fizikai föld. Valaki azt mondta, hogy az utolsó magyar nemesek a magyar parasztok voltak, akiknek volt saját földjük, akiket nem lehetett egykönnyen a meggyőződésüktől eltéríteni. Ezt a földet is ki kell húzni az emberek lába alól. Az ötödik halálos ellenség a közösségek, minden olyan hely, ahol az emberek együtt tervezik, álmodják a jövőjüket.
A falun élő ember közelebb van ehhez az öt életadó kötelékhez, jobban tud táplálkozni belőlük. Eleven kapcsolata van a természettel, és ezen keresztül a Teremtővel, kapcsolata van a földdel, amelynek segítségével különböző terményekkel gazdagítja családját és környezetét, fontos számára az őseinek tisztelete, a falu múltja és hagyományai, és fontos a faluközösség. Nem véletlen, hogy a választásokkor inkább a vidéken élő emberek szavaznak olyan pártokra, amelyek számra fontos a család, a nemzet, és fontosak keresztény gyökereink. Még városokon belül is azok a részek gondolkodnak és szavaznak inkább ilyen mentalitással, ahol az illető családok régóta, talán nemzedékek óta laknak már egy helyen, ahol erősek azok a gyökerek, amik kötnek az előző nemzedékekhez, az anyaföldhöz, az anyanyelvhez, az őseink hitéhez és mentalitásához.
Érdekes módon így volt ez már a bibliai időkben is. Az Ószövetség idején igen gyakran a vidéki parasztság, „a föld népe” ment föl Jeruzsálembe, és mentette meg a dávidi dinasztiát, és ezzel együtt Izrael hitének hagyományait a fővárosi - gyakran értékvesztett - arisztokráciával szemben. Talán az sem véletlen, hogy Jézus elsősorban Galilea falvaiban prédikált, itt fogadták őt nagy hittel, nyitott szívvel, míg Jeruzsálemben, a nagy városban, kegyetlen halál lett az osztályrésze.
A falun élő ember kincs. Olyan gazdagsággal, gyökérzettel rendelkezik, amelyre hazánknak, egyházunknak és a világnak óriási szüksége van.
Ahogyan a természetben fontos a biodiverzitás megőrzése, éppúgy fontos a falvaink hagyományainak, táncainak, dalainak, de leginkább életszemléletének és hitének megőrzése. Megmaradásunk e nélkül veszélybe kerül.
Óriási kincsek a nemzetiségi falvaink, a horvát, a szlovén és a németajkú települések. Sokszor úgy látszik, hogy a kettős kincset, a nemzetiségi nyelvet és a hitüket együtt jobban, nagyobb erővel tudták megőrizni. Nemzetiségi falvaink kitűnnek erős hitükkel, mély közösségi összetartásukkal, és közös hazánk iránti szeretetükkel is.
A falun élő ember óriási kincs. Köszönjük falvaink lakosainak a természetközelségből, az őseik iránti tiszteletből fakadó bölcsességüket, azt a „józan paraszti észt”, amelyet oly gyakran hiányolunk egyes magasan képzett embereknél. Köszönjük a falvaink hitét és hazaszeretetét! Isten áldja meg az ott élőket mind a két kezével!
dr. Székely János
szombathelyi megyéspüspök
