Szergej Mihajlovics Prokudin-Gorszkij orosz kémikus és fotós az elsők között volt, aki a 20. század elején színes fényképeket készített. 1907-től módszeresen dokumentálta az Orosz Birodalom életének legfőbb állomásait, ez volt a Cár projekt, amihez egy teljesen felszerelt vasúti kocsit is kapott, még sötétkamra is volt benne.

Egy hosszúkás üveglapon háromféle színszűrőt helyezett el, vöröset, zöldet és kéket, így három különböző negatívot kapott, amiket egymásra tolva végül színes képeket kapott.

Ő itt Emir Said Mir Mohamed Alim Khan, a Közép-ázsiai Bukhara Emirátus utolsó emírje, 1911-ben.

Kora 20. századi kép Tbilisziről, Grúzia fővárosáról, amit 1801-ben kebelezett be az Orosz Birodalom és 1991-ben lett ismét független.

Családi bánya az Urál hegységben 1910-ből. Mire az I. világháború elérte Oroszországot, az oroszok már gyors iparosításba kezdtek. Szergejnek pedig dokumentálnia kellett a birodalom gazdasági életét is.

1912-ben járunk Denivo városa mellet, ahol épp lázas munka folyik, ugyanis épp itt készülnek a munkások és a felügyelők arra, hogy betont öntsenek az Oka folyón átívelő gát alapjába.

A közel tízezer kilométer hosszú Transz-szibériai vasútvonal egyik hídját látjuk a Káma folyó felett, Perm közelében. Oroszország közép-európai részét kötötte össze ez a vasút a Csendes-óceánnal.

Szergej és a hajtány, akár ezt a címet is kaphatta volna ez a kép. Az I. világháború alatt az orosz kormány rengeteg vasútvonalat építtetett, ez épp Szentpétervárt köti össze Murmanszkkal, utóbbi egyébként az utolsó olyan város, amit az Orosz Birodalom idején alapítottak.

A Szent Nílus kolostor a Seliger tó közepén, a Stolobny szigeten található. 1528 körül épülhetett és az 1600-as évek elején már az Orosz Birodalom leggazdagabb kolostorai közé tartozott. 1927-ben szovjet rezsim bezárta, az orosz ortodoxok pedig csak 1990-ben kapták vissza.

Rosztov egy régi orosz város, ami Moszkvától északkeletre van, és ez volt Kyivan herceg fővárosa, miután Oroszországba költözött. A képen a hercegi palota egyik cserépkályhája látható 1911-ben.

A Chakva teafarm feldolgozó üzeme látható a képen, ez a létesítmény a Fekete-tenger partján, a grúziai Batumi mellett található és ez volt  az Orosz Birodalom legnagyobb tea beszállítói, vagyis ezzel voltak tele a szamovárok.

Borzhomi városa a Kaukázusokban található, ma már Grúziában. Az oroszok 1820-ban vonták ellenőrzésük alá a helyet és a rengeteg ásványvizet kihasználva üdülőhelyet nyitottak, ahol elegáns oroszok divatos pavilonokban üthették el az időt, a képen láthatót Katalin Tavasznak hívták.

A szamarkandi Shakh-i-Zindeh mecset, ami bonyolult elegye a síroknak és halotti kápolnáknak. A Közép-Ázsiában uralkodó Timur hadúr idején (1370-1405) készült, kifejezetten nőknek.

A Kasil Vasművet 1747-ben alapították és a kiváló minőségű öntöttvas termékeiről híres. 1910-ben, amikor ez a kép készült, több mint 3000 munkás dolgozott itt.

Szamarkandról már volt szó, ez Üzbegisztán második legnagyobb városa és több mint 2700 éves. Ennyi idő alatt néhány birodalomban fővárosi rangot is kapott. A piaca a Selyemút egyik leghíresebbje, itt mindig el lehetett adni a színes selymeket, pamut szöveteket és szőnyegeket.

De gyümölcsöt is bármikor vehettek a szamarkandi piacon.

Moszkvától északra található a Kamenka folyó partján Suzdal ősi városa. Anno egy fejedelemség központja volt, de Moszkva felemelkedése után sokat veszített jelentősségéből. Ez a kép 1912-ben készült a városról.

Az Ural hegységben, Jekatyerinburg közelében van Kolchedan, ami ugyan csak egy falu, de abban az időben a homokkő bányászat és feldolgozás fellegvára volt.

Tobolszk a Tyumen területen található. Anno ez volt Szibéria közigazgatási és politikai központja volt és az Orosz Birodalom is ide telepített a szibériai katonai, igazgatási és politikai központját.

Ő pedig Szergej mester maga, ez az önarckép Korolistskali folyó közelében, a grúziai Batumi kikötőjétől nem messze készülhetett.