A szalagavatók régen is izgalmas eseménynek bizonyultak. A diákok már jóval az ünnepség előtt elkezdték összeállítani a műsort, gyakorolni, táncolni. Meg kellett venni a csini ruhát, kitalálni, hogy milyen legyen a szalag, kik legyenek meghívva, és hol legyen a záróbuli. A rendezvény egyszerre volt élvezhető, de ugyanakkor "fájdalmas" is. Többen úgy érezték, ezzel valami lezárult. 

"Hatalmas dolognak éltem meg, azt hittem, hogy ez olyan, mint a 18. szülinap, hogy minden megváltozik. Persze egyik esetben sem történt semmi, minden maradt a régi. Azt hittük, ha kapunk egy szalagot, vagy betöltjük a 18-at, felnőttek leszünk, hát nem. Buliztam utána, arról is azt hittem, hogy életem legjobb bulija lesz, de persze unalmasra sikeredett, hiszen minél jobban rákészülsz, annál rosszabbul sül el. A spontán bulik a legjobbak."

"Arra emlékszem, hogy jó volt, meg a tanárok imádták a műsorunkat, az osztályfőnökünk egy tündér volt, az osztálytársaim többsége pedig kretén."

"Bennem végigpörögtek a középiskolás évek, és akkor tudatosult, hogy lassan véget ér ez az időszak. Egyszerre volt felemelő és valahogy kissé szomorkás."

"Azt hiszem, pont előtte héten lettem beteg, és nem tudtam betanulni az egyik táncot, teljesen máshogy csináltam, mint a többiek. Vártam a szalagavatót de paráztam is a műsor miatt, meg a közös tánc miatt anyuval. Az igazgatónak neki is mentünk tánc közben. Az ivászat már a műsor után elkezdődött, jó kis este volt összességében."

"Nagyon sokat készültünk rá, szerintem jó volt, jól sikerült, bulinak fogtuk fel az egészet. Az avató után pedig a Romkertben voltunk a tizenegyedikesekkel, mert ugye ők segítettek a műsorban."

"Mi több hónapig jártunk tánctanárhoz, hogy a szalagavatónkon megfelelő minőségű műsort adjunk elő a családtagjainknak. Izgatottan vártuk a nagy napot, ami nagyon jól sikerült. Egy életre szóló élmény."

"Életem egy kötelező állomásának menetjegye, útban a nagybetűs élet felé. Jó buli, finom csajok.”

"Nem vártam annyira, mert tudtam, hogy sokáig magassarkúban kell majd ácsorogni, meleg lesz, és el fogok ájulni. De nem így lett, szerencsére. A műsort, a táncot, az éneklést és az elején a bevonulást is élveztem, mindenki csinos volt, ragyogtak a diákok. Közben az öltözőben iszogattunk bort és pálinkát. Majd vacsoráztunk, és az osztály nagy része elment haza átöltözni bulis szerkóba. Aztán elmentünk egy szórakozóhelyre, táncoltunk, jó volt. Kicsit, mint az Amerikai pite című filmben, amikor a bálon táncoltak, mi is úgy néztünk egymásra, mert tudtuk, hamarosan véget ér a középiskola, ennyi volt."

"Mi igazából nem voltunk ott sokáig az eseményen. Inkább loptunk egy csomó sütit, aztán az osztálytársakkal elmentünk a befagyott tóra csúszkálni."

"Jó volt, de fájó. Amikor feltűzték a szalagot, néztük a közönséget és egymást, akkor tudatosult, hogy valami lezárul. A vizsgák után nem lesznek közös reggeli vagy órák közötti kajálások, beszélgetések, büfébe járások, nem szívatjuk együtt a tanárokat, nem szidjuk az olyanokat, akiket nem bírunk. Az is jó volt, amikor szünetekben kimentünk a folyosóra, flörtöltünk az idősebekkel. Az menőnek számított ám! Szóval, ezeknek vége, ez járt a fejemben. Kicsit olyan búcsúzkodásba ment át az esemény, aztán este buliztunk egyet. Jó volt, csak tudtuk, hogy jön az érettségi, aztán mindenki megy majd a saját útján…”

"Már hónapokkal előtte elkezdtünk készülni rá, magunk állítottunk össze egy műsort, a Harry Pottert parodizáltuk, szóval összességében vártam, és jól sikerült, utána pedig buliztunk.”

"Amikor megtudtam a szalagavató dátumát, akkor tudatosult bennem, hogy egy korszak lezárul. Mivel az osztályommal sokat dolgoztunk a saját műsorunkkal, vártam, hogy megmutathassuk a hozzátartozóknak, mert elfogultság nélkül a miénk sikerült a legjobbra és a legötletesebbre. Talán előtte és utána sem volt olyan összetartó az osztályom, mint akkor este, egy kicsit azt hiszem mindenki érezte az elválás szelét. A szalagtűzés és az osztályok műsora után jött valami elég gyenge zenekar, eltáncolgattunk rá. Utána jött az igazi buli. Az osztályom a többi osztállyal együtt először egy kocsmába ment, aztán a Romkertben kötöttünk ki. Összességében jó érzéssel gondolok vissza arra az estére."

"Nekem kettő volt, egy szakmunkás és egy érettségi utáni szalagavató. Az első az, amit mindenki vár. A másodiknak már nincs varázsa."