A Capella Savaria és a Capella Cantorum közös jótékonysági hangversenye a szombathelyi Szent Márton Emlékév eseménysorozata keretében a Premontrei Gimnázium dísztermében 2016. november 28-án került megrendezésre.

Gondosan összeállított műsorlappal várhattuk a koncertet, mely már a zene felcsendülése előtt lehetővé tette, hogy a hallgatóság ráhangolódjon a hangverseny szellemiségére, a művészek által felkínált gondolati, lelki út bejárására. Aki hazavitte és a bibliai helyeknek is utána olvasott, nem csak a bő egy órára kapott lelki táplálékot.

A koncert Paulik Ákos, a Capella Cantorum karnagyának köszöntőjével kezdődött el, majd a kórus Jan Peeterszoon Sweelinck kettőskánonjával vonult be a terembe. Imádságra hívtak minket, imádságos lélekkel fogadhattuk a következő darabokat. Heinrich Schütz két kórusra írott motettája kapcsán mindenki megemlékezhetett azokról az eltávozottakról, akik hiánya ma fájó sebként jelenik meg a Gimnázium közösségében.

A Capella Savaria önálló műsorszáma Bach IV. Branderburgi versenye volt, melynek karácsonyt idéző hangvétele advent első vasárnapja után szívet melengető üdeséggel csengett. A három szólistára (hegedű, két furulya) és vonószenekarra íródott műben megcsodálhattuk a szólisták virtuozitását, Bach zsenialitását. Kalló Zsolt szenvedélyes hegedűjátéka magával ragadó volt. A reménység hangját mutatta meg ez a darab és vezette tovább Heinrich Schütz kétkórusos motettája.

A két együttes közös produkciója, Bach 39. kantátája volt, melynek bibliai szövege adta a koncert címét is. A kórustételekkel keretezett szólótételek bőven adtak elmélkedni és hallgatnivalót a közönség számára. Nagyszerű kezdése volt a kantátának az első tétel, melyben a kórus remekelhetett. Az áriák és recitativók szövegei mind-mind arra irányították gondolatainkat, amit már a Szent Márton Emlékév során oly sokszor hallhattunk: „Boldogok, akik irgalomból idegen szükséget magukra vesznek, együtt éreznek a szegénnyel, hűségesen imádkoznak érte Istenhez. Akik segítőkészek tanáccsal, és, ahol lehet, cselekedettel is viszonzásul ők is segítséget kapnak majd, és irgalmasságot nyernek.”

A magam részéről kívánom az adományozóknak ezt a hitet, és a Premontrei Gimnáziumnak, hogy az a befogadó szeretet, amivel ezt a koncertet kísérték, mindig megmaradjon és teremje gazdagon gyümölcseit. A jószándékú adományok pedig láttassák meg a hiányt szenvedőkkel, hogy a Reménység áldást terem.

A gimnázium igazgatónője hálás szívvel köszönte meg a művészek csodálatos játékát, egyúttal minden adományozó támogatását, amely bevételt az iskola alapítványán keresztül az intézmény három nehézsorsú diákja javára fordítják, akik a közelmúltban veszítették el egyik szülőjüket.