Két fiatal, mégis rutinos magyar kosárlabdázóval erősítette meg a nyáron keretét az Egis Körmend együttese. Halász Ákos és Bán Tibor neve is ismerősen csenghet a szurkolók számára. Halász Ákos a Pécs együttesével tört borsot a Rába-parti alakulat orra alá, Bán Tibor pedig a Szeged, Sopron, Debrecen és a Falco csapatát erősítette, mielőtt Körmendre igazolt. Abban pedig mindkét játékos egyetértett, hogy egy álmuk vált valóra azzal, hogy Gasper Potocnik keretéhez tartoznak a jövőben.

Mikor és hol ismerkedtetek meg a sportág alapjaival?

Halász Ákos: Kaposváron születettem, és mint a legtöbb fiatal, én is sokáig fociztam. Aztán az általános iskolában lehetőség volt kipróbálni a kosárlabdát, ezután párhuzamosan csináltam a két labdasportot. Talán 15-16 éves lehettem, amikor már nem lehetett összeegyeztetni a kettőt és döntenem kellett. Valószínű, hogy azért tettem le a voksom a kosárlabda mellett, mert apu is ezt űzte.

Bán Tibor: Mondhatnám, hogy hasonló volt az én utam is, azonban a labdarúgással hiába próbálkoztam, gyorsan kiderült, hogy nincs érzékem hozzá. A kosárlabda mellett én atletizáltam. Sok szép eredményt értem el, imádtam csinálni, de én is inkább a labdajátékot választottam.

Fiatal korotok ellenére, kalandos utatok volt, amíg Körmendre igazoltatok.

H.Á.: A Kaposvár utánpótlás csapataiban pallérozódtam, majd a rivális Pécs gárdájába szerződtem, ahol hat csodálatos évet töltöttem. Eleinte a másodosztályú csapatban játszottam, majd a felnőtt kerettel feljutottunk az élvonalba is. Szerettem is Pécsett élni, lenyűgöző a pezsgő, nagyvárosi élet. Ugyanakkor a körmendi megkeresés nagyon vonzó volt. Külföldi szakember irányítása alatt dolgozni, nemzetközi kupaszereplés és a bajnoki cím megszerzése a cél. Ezzel pedig nagyobb felelősséget, de nagyobb terhet is kapunk.

B.T.: Nekem egy személyes élményem is van a Körmend gárdáját illetően. Olyan 13 éves lehettem, amikor volt szerencsém a Körmend együttesét látni. Annyira magával ragadott a környezet, hogy akkor eldöntöttem, egyszer én is itt akarok játszani. Amikor felmerült annak lehetősége, hogy ideigazoljak, nem sokat tépelődtem. Nyugodtan mondhatom, hogy a gyerekkori álmom vált valóra azzal, hogy Körmendre szerződtem.

Mivel tudtok hozzájárulni a csapat sikereihez? Milyen erősségeteket emelnétek ki?

B.T.: Mivel korábban több csapatban is megfordultam, szerintem a beilleszkedéssel nincs gond. A hozzáállásom és a külső dobások tekintetében tudnék sokat hozzátenni az együttes teljesítményéhez.

H.Á.: Magam részéről irányítóként a csapat forgatásában, a játék gyorsításában és a küzdésben mindenképp kiemelkedőt nyújthatok. Emellett a sebesség az egyik legfőbb fegyverem.

A Körmend együttese az élvonal egyik legjobb csapata. Milyen érzésekkel léptek pályára előző csapataitokkal szemben?

H.Á.: Az elvárás nyilván nagyobb egy olyan együttessel szemben, ahol mindig komolyabb célokat tűznek ki. Nem véletlen, hogy egy nem várt vereség után morcosabbak a szurkolók. Ezen nincs mit csodálkozni, a közönség a minőséghez és a sikerhez szokott. Nem hiszem, hogy gond lesz egyébként a Pécs, vagy a Kaposvár ellen pályára lépni. Az előző állomáshelyemen sem volt ezzel gond, bár volt egy kellemes bizsergető érzés azokon az összecsapásokon.

B.T.: Mivel én több csapatnál fordultam meg, nem tulajdonítok ennek nagy jelentőséget. Amúgy sem haraggal váltunk el a korábbi kenyéradóimmal, így szívesen gondolok rájuk vissza. Inkább tiszteletet érzek és büszkeséget, hogy náluk is játszhattam. Egyébként ebből a szempontból Körmend lesz a legjobb hely, hiszen Szombathely mellett Sopronnal, Zalaegerszeggel, Szolnokkal és a Fehérvárral is komoly rangadókat vívnak. Nagyobb a terhelés fizikálisan és mentálisan is.

Az első benyomás mindenhol fontos. Nektek mi jut eszetekbe először Körmendről?

H.Á.: Kisebb, mint Pécs. (nevet) Sok időm nem volt még körbenézni a városban, hiszen az alapozás közepén járunk. Amikor nem a pályán készülünk, rendszerint a konditeremben erősítünk. A maradék időben pedig regenerálódunk.

B.T.: A várost nekem sem volt szerencsém tüzetesebben megnézni. Ha pedig a csapatról kérdezel, elárulhatom, hogy remek közösséget alkot a keret. Az edzések nagyon kemények, de remek hangulatban dolgozunk. Ákos nevében is mondhatom talán, hogy nagyon jó döntés volt Körmendre igazolni.

H.Á.: Így van...

Egy sportembernek szüksége van a család támogatására, enélkül nehéz összpontosítani. Van, aki bátorítson bennetek?

H.Á.: Mivel Kaposvár és Pécs egymás szomszédjai, szinte minden mérkőzésen ott volt a család és a párom. Körmendre viszont csak a kedvesem kísért el és a távolság miatt a szüleim jobban várják majd az idegenbeli mérkőzéseket. Egyébként sokat köszönhetek a szeretteimnek, nélkülük biztosan nem tarthatnék itt.

B.T.: Én elég korán elhagytam a szülői házat, hiszen Szombathelyen, a Nagy Lajos Gimnáziumban tanultam, míg a Falco utánpótlás csapatában edzettem. Debrecentől messzebb talán nem is mehettem volna. Azóta pedig az ország több pontján is éltem, de állítom, hogy a szülői támogatás elengedhetetlen, ha valaki élsportoló akar lenni. Édesanyám egyébként munkája miatt havonta megfordul Szombathelyen, így sokat tudunk találkozni.

Milyen célokat fogalmaztatok meg önmagatokkal szemben?

B.T.: Nincs olyan sportoló, aki beérné kevesebbel. Mindenkinek egy nagy álma, ha saját országának címeres mezét magára öltheti. Talán ez lehet egy másik álom beteljesülése

H.Á.: Pontosan. A válogatottság minden játékosnál egy cél. Ha pedig nem csak egyénre, hanem csapatra nézzük az elkövetkezendő hónapokat, akkor a célunk csak egy lehet: bajnoki cím, a kupagyőzelem megszerzése és, hogy az európai porondon minél messzebb jusson az Egis Körmend.