(kép: Igazából Szerelem [Love Actually])
Bálint nap állítólag a szerelmesek napja. Az angolszász országokban már évtizedek óta tör ki a vásárlási láz február 14-e alkalmából. Karácsony után, kereskedőként tényleg idegesítő lehet a pangás. A szokás eredete Szent Bálint nevéhez fűződik, aki Terni püspökeként lett a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé Angliában és Franciaországban. Mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Február 14-én búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod”. Kedves sztori. Még az is lehet, hogy igaz, de biztosan a virágkereskedők és csokigyárosok kedvence.
Kedvesemmel már évekkel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy nem tartjuk a Valentin napot. Talán hiányzott a nevelésünkből. A magam részéről egyszerűen bénának tartanám az egészet. Ha úgy tartja hangulatom – és gyakran van úgy, egész évben kaphat tőlem bármit, amivel tárgyiasult formában közölhetem vele, hogy még mindig szeretem. Minden nap, amikor hazaérek a munkából forró öleléssel és csókokkal vár, és én örömmel viszonzom ezt neki. Szinte megsértődnék, ha február közepén egyszer csak kénytelenek lennénk úgy érezni, hogy akkor végre kifejeztük érzelmeinket: egy időre tehát letudva a dolog.
Nem akarom letudni. Minden nap úgy szeretném érezni, hogy még nem tettem eleget. Ennek ellenére természetesen - bár minden évben megbeszéljük, hogy semmit… - idén is kap azért a kedvenc csokijából, és még boldog Valentin napot is kívánok neki. Van egy másik ember, akiről nem feledkezem meg soha. Bálint barátom névnapját hetedik éve ünnepeljük. Neki szerencséje van, a sok valentinos hajcihő miatt biztosan eszembe jut.
Végül egy fontos dolog eszembe jutott. Kamasz koromban néhányszor (párszor… na, jó; többször is) kerültem olyan helyzetbe, hogy képtelen voltam kifejezni vágyamat annak tárgya felé. Meg mukkanni se mertem, ha ő a közelembe került. Milyen jó lett volna, ha akkor tudok valamit a Valentin napról. Február 14-e tehát egy valamire biztosan megfelelő, arra, amire régen ott (itt) volt a Májusfaállítás: kifejezhető a szerelem, ha az önmagától nem működne. Kedves fiatalok, figyeljétek társaitokat. Ott van köztük az, aki 14-én, kedden mondani akar valamit. Lehet, hogy béna lesz vagy viszonzatlan, a lényeg azonban, hogy megtette.
Felszabadító érzés kifejezni a szeretetet. Ne csak a szerelmét közölje, ebben az elidegenedő világban kiváltképp fontos például a baráti vagy szülői-gyermeki szeretet is. Tegye meg! Fejezze ki szeretetét másoknak ne csak február idusán, hanem egész évben!
