A fantasztikus lelet megtalálásának körülményeiről Vida Tivadar, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet igazgatója és Gulyás András, a Jász Múzeum régésze elmondta: a lelőhely neve Jánoshida-Márkuspart, melyet közösségi régészet keretében fedeztek fel a Jász Múzeum munkatársaival együttműködő, régészet iránt elhivatott, etikus lelőhelyfelderítők. A felszínen talált kerámia és fém leletek alapján a lelőhelyen vaskori és Árpád-kori településekre, valamint rézkori és kora középkori temetkezésekre számítottak és 2022-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete a Jász Múzeummal és az ELKH BTK Régészeti Intézettel együttműködésben kezdte el a kutatásokat, amelynek első lépése a szisztematikus lelőhelyfelderítés, a terepbejárás és a földmágneses vizsgálat volt - olvaható a Mandineren.

Mint kiderült, az ELTE hallgatói számára régészeti terepgyakorlatot is jelentő ásatásra 2022 őszén került sor: ekkor egy jelentős avar kori, de teljesen kirabolt temetőre bukkantak.

Amire azonban nem számítottak, hogy egy több száz évvel korábbi sírt is megtalálnak az avar kori sírsorok között.

Itt kezdődött a „jánoshidai orvos sír” története a feltárással, a leletek megmentésével, in situ kiemelésével, majd restaurálásával. 

Túlvilági útra mellékelt eszközök: szike, fúró, csontvéső, bronz lapátka

A feltárt, sírban egy, a korszak viszonyai között idősnek számító, 50-60 év közötti férfi feküdt, szinte teljesen bolygatatlan állapotban – erről már Samu Levente az ELTE BTK Népvándorlás kori és Középkori Régészeti Tanszék régésze mesél. Hozzáteszi: azért csak szinte, mert néhány állatjárat átvezetett a síron, az ezekben mozgó kisállatok, rágcsálók, ki is mozdítottak néhány tárgyat az eredeti helyéről. „De szerencsére jelentős mértékű kárt nem okoztak a sírban. Az eltemetett férfi mellett az eredeti helyén, a jobb és bal lábfej külső oldalánál találtuk meg a túlvilági útra mellékelt eszközöket. Ezek

orvosi, elsősorban sebészeti beavatkozásokra alkalmas eszközök

voltak, egy-egy fa ládikában elhelyezve”  − meséli a régész.

A fa ládikára a megmaradt famaradványok mellett az eszközök pozíciója utal, tudjuk meg, melyek rendkívül szerencsés módon megmaradtak az eredeti helyükön, úgy ahogy eredetileg belehelyezték őket a tartóba. Az egyik készlet szikéket, úgynevezett csont emelőt, orvosi kést, fúrót vagy fűrészt tartalmazott. „Utóbbinak sajnos elkorrodálódott a nagy része, így a pontos funkciót nem tudjuk eldönteni, nyitva kell hagynunk a kérdést. A másik szettben vas fogorvosi fogó és bronz orvosi csipesz, csontvéső és orvosságok felvitelére alkalmas bronz lapátka volt” – sorolja Samu Levente.

Hangsúlyozza:

„Mindkét szettnél felfedeztünk egy sárgás színű anyagot, amelyről feltételezzük, hogy valamilyen, a korszakban használt orvosság

maradványa is lehet. Ennek bizonyítása még hátra van, egyelőre XRF módszerrel az összetételét mértük meg, mely magas kén, kálium és kalcium tartalomra, vélhetően  fertőtlenítő, szárító szerepre utal. Ezeken felül, a jobb térdnél előkerült egy dörzskő, melynek az egyik felületén jól láthatók a kopásnyomok – egykor gyógynövények és egyéb gyógykészítmények zúzására, porítására, egybedolgozására szolgálhatott”.

Több szempontból is egyedülálló lelet

Samu Levente szerint az orvosi készlet különlegességét három dolog adja. Egyik a helyszín. Mélyen a római kori Barbaricum területén helyezkedik el a lelőhely, a szarmaták által uralt területen, innen nagyjából 75 kilométerre nyugatra található az egykori Pannonia keleti határa. Nagyon ritkán kerülnek elő római orvosi eszközök a barbarikumi területeken. 

A másik szempont, hogy összehasonlítva a római birodalom területéről ismert orvos sírokkal, Jánoshidán egy teljes orvosi szettről beszélhetünk, amelynek a tulajdonosa

komplex orvosi műveleteket – koponya- és csontsérülések gyógyítása, amputálás, fogászati beavatkozások – tudott megvalósítani.

A harmadik szempont a tárgyak magas színvonalú technológiai kivitele: nagyon jó minőségű, cserélhető pengés szikékről van szó, melyeknek sárgaréz nyelét ezüst berakással is díszítették. Ezek együttesen adják a lelet különlegességét − értékel a kutató. 

Világszenzáció, nem kétséges

A régészeknek megemlítjük, hogy Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója „világszenzációnak” nevezte egy ilyen leletegyüttes előkerülését. Hogy mire utalt ezzel a fentieken (helyszín, teljes szett, technológiai színvonal) túl? Vida Tivadar szerint arra, hogy kevésbé lenne meglepő egy ilyen szett a Kr. u. 2-3. századból, mert ebből az időszakból jóval több hasonló orvos sírt ismerünk. Pannoniában például Aquincumból és Savariaból is kerültek elő, mondja.

A radiokarbon kormeghatározás szerint azonban a Jánoshida határában eltemetett egyén a Kr. u. 1. században halt meg valamikor, ez egy nagyon korai keltezésnek számít az ismert orvos sírok között is. Fontos tudni, hogy

a korból mindössze egyetlen hasonló orvosi készletet tártak fel eddig,

a birodalom leggazdagabb települései közé tartozó Pompeiiből. És most itt van nekünk Jánoshida.

Mennyi az annyi?

A kérdésre, hogy ki lehet-e pénzben fejezni az orvosi készlet értékét, a kutatók elmondják, hogy bár nincsenek tisztában az aukciós házak áraival, annyi bizonyos, hogy egy ilyen jó minőségű és teljes orvosi szett nagy értékkel bír a gyűjtők számára. Hozzátesz ehhez az értékhez a bizonyítható eredet, valamint a pontos keltezés, a megbízható laborban végzett kormeghatározás.

„De ennek a szettnek megvan a tulajdonosa is, szerencsére. Az őt eltemetők pedig tisztelték annyira, hogy mellé helyezzék értékes munkaeszközeit is.

Az eszmei értéke így, egyben, az orvosnak és az eszközeinek, nagyon magas.

Nem véletlenül várja már vissza nagyon a leleteket a budapesti vizsgálatok után a Jász Múzeum és közönsége” − erre Gulyás András, a jászberényi Jász Múzeum régésze hívja föl a figyelmet.

A történelmi kontextus

Gulyás András a történelmi háttérről szólva leszögezi, hogy a Jászság ezen részének Kr. u. 1. századáról nagyon keveset tudunk. A régészeti források is nagyon szűkösek, éppen ezért is volt meglepő egy ilyen rendkívüli lelet. Annyi bizonyos, fűzi hozzá a szakember, hogy volt egy átmeneti időszak a késő vas kor (La Tène-kor) és a szarmata kor között: az első században telepednek le a szarmaták a Duna-Tisza-közén és ezzel párhuzamosan építik ki a rómaiak Pannonia provinciát a Dunántúlon.

„Az eltemetett orvos esetében is azzal számolhatunk, hogy vagy valamilyen római katonai csapatmozgás volt a területen és a velük érkezett katonai orvos meghalt, ezért itt temették el, vagy valamilyen helyi méltóságot jött gyógyítani. Nagyon

kicsi a valószínűsége, hogy egy helyi orvos lett volna

egy ilyen minőségű felszereléssel” – magyarázza.

Jöhet a bioarchaeológia

Hogy mi a következő lépés? Vida Tivadar arról tájékoztat, hogy jelenleg folyamatban van több bioarchaeológiai vizsgálat is. „Egyrészt a csontozatban mérhető izotópok segítségével

szeretnénk többet megtudni az egyén táplálkozásáról, mobilitásáról, másrészt elemezzük a genetikai hátterét is,ű

amit igyekszünk majd összevetni a korszak más európai populációinak biológiai képével is” – mondja.

Hangsúlyozza: „Az ELTE régész hallgatóival a nyári terepgyakorlat keretében folytatjuk az ásatást. Szeretnénk ugyanis újabb információkat kapni az orvos sír időszakára (Kr. u. 1. sz.) vonatkozóan, és igyekszünk megtalálni a felszíni leletek alapján sejthető rézkori temetőt, de kitartunk eredeti célunk, a helyi avar kori közösség temetőjének kutatásása mellett is. Még az idén szeretnénk folytatni a feltárást, feltéve, ha elő tudjuk rá teremteni a szükséges forrásokat”.

Fotó: Rusznák Gábor/ELTE, Samu Levente/ELTE
Forrás: mandiner.hu