Mi az, ami mostanában a leginkább foglalkoztatja?
Köztudott, hogy számos gyermekkönyvet írtam és írok, illetve gyakran tartok foglalkozásokat gyermekeknek. Ezért is örömmel értesültem róla, hogy Lenkai Nóra vezetésével – akit egyébként nagyon régóta ismerek - nagyszerű döntést hozott az ELTE azzal, hogy Szombathelyen elindítja a felsőfokú óvodapedagógus képzést. Ez azért is örvendetes, mert azt vallom, hogy felkészült szakemberekre van szükség, akik olyan befogadókész gyermekeket nevelnek, akiknek érdemes és kell is írni. Azért is írok sokat nekik és rendezek gyerekdarabokat, mert hiszem, hogy csak így lehet őket színházszeretővé és lehetőleg olvasóvá is tenni. Hiszek benne, hogy nekik még érdemes. Rajtunk is múlik, mi lesz a végeredmény.
Ha felkérik, akár a képzésbe is bekapcsolódna?
Ha megkeresnek, akkor nagyon szívesen vállalnék szerepet, ugyanis nagyon sok olyan helyzetgyakorlat van, ami az életre is felkészíthet. Ezt az évek során, illetve színtársulataink esetében is tapasztaltam. Ezek elsőre csak játéknak tűnnek. Azonban ha valaki alaposabban elgondolkodik ezeken, akkor nagyon sokat tanulhat, okulhat belőle. Ráadásul számtalan feladat elvégzése után alapos értékelés, elemzés következik. S ha már szóba került a színpad, a színház, hadd kapcsoljam össze egymással a felnőttek világát a gyerekekével. Ez természetes és törvényszerű, mondhatná bárki. Ez így igaz, ám a felnőttek viszonya a kultúrához, a művészethez példaértékű lehet a gyerkőcök számára. Ezért is örültem a tavaly decemberi lehetőségnek, amikor a Győri Nemzeti Színházban egyedülálló versszínházi sorozatot rendezhettem. Ez azért volt számomra fontos, mert a versek szeretete ennek segítségével is eljut az emberekhez, ráadásul jelen esetben egy csodálatos ünnep, a karácsony közvetítésével.
Önnek mik a tapasztalatai, nyitottak a kultúrára a mai gyerekek?
Abszolút azok, a színházi előadásokon is azt látom, hogy befogadók, sokszor visszatérnek, hogy ismét megnézzenek egy-egy darabot. Nem titok, hogy az írás mellett a színház is az életem része. A Kalliopé Kistérségi Színházi Társulással, amelynek Lukácsháza ad otthont, január végén Budapesten, a Nemzeti Színházban szerepeltünk, és az Európa expressz című krimikomédiát mutattuk be, nagy sikerrel.
Visszatérve a gyermekekre, Ön hogyan látja? A digitális világból, amibe a mai gyermekek már beleszületnek, majd ebben élnek, ki lehet mozdítani őket?
Ha okosan kapcsoljuk össze a dolgokat, ha ügyesen egymás mellé rendeljük a digitális és a való világot, akkor ez nyerő technika lehet. Például műalkotásokhoz kapcsolódó, irányított internetes keresésekkel is.
Úgy ismerem Önt, hogy nem nagyon ér rá pihenni, mert mindig dolgozik valamin. Árulja el olvasóinknak, hogy mik a közeljövő tervei!
Most dolgozom az 55. kötetemen, aminek a címe Holdidő lesz. Ebben, kicsit kisarkítva, az idő mélységét is „keresem”, s ezt a mélységet szeretném folyamatában bemutatni, ami létünk, életfolyamatunk meghatározója. Lesz benne egy kis életrajzi visszatekintés és egy kis kultúrtörténet is. A közelmúltbeli győri színházi rendezés után, várhatóan, további izgalmas feladataim is lesznek Győrben, és a kistérségi színházi társulattal is vannak terveink. Most pénteken pedig Szombathelyen a Kilences kávézóban a Vasi irodalmi kávéház vendégei leszünk Tóthárpád Ferenc költőbarátommal.
