Az alábbiakban megvilágítjuk - az egykori kommunisták és szatelitpártjaik tanuláságára is – a vármegyék és a főispáni cím történelmi hátterét.
A szovjetrendszer kreatúrái: szovhoz, kolhoz, tanácselnök
Hazánkban mindkét, most kifogásolt, sőt kigúnyolt kifejezés ősi eredetű. Az 1949-es, törvénytelen kommunista hatalomátvételig nemcsak a közigazgatás természetes megnevezései, hanem a közgondolkodás magától értetődő fogalmai voltak.
A sztálini Szovjetunió azonban a keleti érdekszférában, így Magyarországon is tűzzel-vassal ráerőltette a „felszabadított” nemzetekre a szovjetrendszer számos kifejezését.
Így lettek – két padlássöprés között – a törvényhatóságokból, azaz az önkormányzatokból tanácsok (szovjetek), a polgármesterekből és községi bírókból tanácselnökök, a vármegyékből megyék, a főispánokat pedig a kommunista párt megyei tanácselnökei váltották. A parasztoktól elvett vagy kikényszerített ún. „önkéntes beadásokból” jöttek létre a kolhozok (tszcs-k, majd termelőszövetkezetek) valamint a szovhozok, a szocialista állami gazdaságok. A sort persze még lehetne hosszasan folytatni.
100 éves történelmi előzmények
Vasvármegye Trianon előtti, 1910-es térképe
Visszakanyarodva témánkhoz
a vármegye kifejezés egyúttal rendszer egészen országalapító királyunkig, Szent Istvánig nyúlik vissza. Ő volt az, aki kialakította magyar közigazgatás rendszerét a vármegyék létrehozásával.
Egy 1009-ben kelt oklevelében István király e négy várat rendelt a „határaival” együtt az ekkor alapított pécsi püspökség alá. A határleírás alapján világos, hogy a vár határa a vármegyét jelenttette, tehát a megye szó eredeti jelentése a magyar nyelvben „határ”. Így tehát a vármegye (latinul comitatus) lett a magyarországi közigazgatás alapvető területi egysége 1000–1949 között. Ekkor pedig immáron a népköztársaság új, szovjet mintára megalkotott Alkotmánya eltörölte a kifejezést, s helyébe hivatalossá tette a „megye” megnevezést. Ettől kezdve csak történeti megjelölésekben fordult elő a vármegye szó.
Festetics György 1860-tól töltötte be a vasi főispáni tisztséget
A ispán fogalma szintén az államalapítás óta létezik. Az elnevezés valószínűleg a szláv zsupán = elöljáró szóból származik. Furcsának tűnhet, de a középkorban az „ispán” szót kb. úgy használták, mint ma a „menedzser” kifejezést. Az ispán (latinul comes) legismertebb jelentésében vármegye király által kinevezett első emberét jelentette a középkorban, majd az újkorban a tisztség neve főispán lett. Ilyen minőségében megfelelt a frank grófnak (grafio). Udvarispán állt a királyi udvartartás, kápolnaispán a királyi kápolna, a harmincadispán, pénzverőispán, sókamaraispán, urburaispán) pénzügyigazgatás különböző szintjei élén, de az úri nemzetségek, egyes kiváltságolt népcsoportok besenyők, székelyek valamint egyes magánuradalmak első embereit is így hívták.
A főispán tisztsége folyamatosan alakult, a kiegyezést követően annyiban változott, hogy az uralkodó személye helyett a magyar kormányt képviselte egészen 1949-ig.
Példák Európából
A visszatérő elnevezéseket dühödten és szánalmas gunyorossággal támadó bukott baloldal minden témában előszeretettel hivatkozik a nyugati-európai demokráciákra. Nos, rossz hírünk van a számukra.
Ha ugyanis körbenézünk Európában, akkor számos olyan országot találunk, amelyek a mai napig bevett gyakorlat a történelmi közigazgatási elnevezések alkalmazása.
Franciaországban – több, mint 200 éve, Bonaparte Napóleon óta - prefektúrák és prefektusok vannak, akárcsak a szomszédos Romániában. Aszó jelentése többek közt. Felügyelő. Írországban a miniszterelnök titulusa szó szerint magyar nyelvre fordítva kb. „klánfőnök” jelentéssel bír... Több angolszász országban a mai napig használatos a helyi önkormányzatok választott vezetőire az Alderman kifejezést, ami városatyát jelent. A liberálisnak mondott Hollandiában a területi közigazgatásban végrehajtó pozíciót betöltőket pedig Wethoudernek, azaz jogtartónak- jogbírónak) hívják.
Világosan látható hát, hogy a világ számos pontján tartják fontosnak a nemzeti identitás folytonosságának ilyen módon való megőrzését. Miért ne tehetne így a magyar kormány is? S hogy ezt előbb a rendszerváltozáskor is meg lehetett volna tenni. Alighanem igen, próbálkozás is volt, ám akkor nem sikerült dűlőre jutni. Most minden feltétel adott, hogy a benyújtott törvényjavaslat szövege szerint ” az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek”.
