Milyen krízisekkel küzd egy átlagos tinédzser így, szeptemberben?

Elsősorban a tanévkezdéssel és a kamaszkori változásokkal gyűlik meg a bajuk. Jól tudjuk, hogy a kamaszkor kihívásokkal teli időszak, ami normál krízisnek tekinthető minden ember életében, amikor életciklusváltáson megy keresztül. Ebben az időszakban a kortársak felé fordulnak és kezdenek leválni a szüleikről a kamaszok, és fő céljuk, hogy megtalálják önmagukat a „ki vagyok én” típusú kérdések megválaszolásával. Amennyiben ebben az időszakban egy váratlan esemény is éri a gyermeket, akkor könnyen összeadódhatnak a nehézségek, amivel már nem tud megküzdeni.

Ezen mindannyian keresztülmegyünk. Mitől válik krízishelyzetté ez a váltás?

Attól, hogy egy lelki sérülés veszélye van jelen.

S az, hogy ehhez a változáshoz hogyan tud alkalmazkodni a kamasz, attól függ: milyen megküzdési mechanizmusai alakultak ki az évek alatt. Természetesen az iskolakezdés nem váratlanul következik be, de alakulhatnak olyan helyzetek, amelyek felkészületlenül érhetik a tinédzsert. Előfordulhat például, hogy az általános iskolából a középiskolába való átlépést krízisként éli meg az intézményt váltó, bizonytalan fiatal, mert olyan váratlan helyzetek elé kerülhet, amelyekre nem lehet/nem tud előre felkészülni, hiszen megváltozik körülötte a helyszín, a társas közeg, és mások lesznek a tanárok és a szülők elvárásai is.

Mikor jön el az a pont, amikor a szülőnek, a pedagógusnak, sőt a pszichológusnak be kell avatkoznia?

Akkor biztosan be kell avatkozni, ha túl nagy kilengéseket látunk a gyermek viselkedésén. Természetesen a változás bizonyos fokig normális, hiszen folyamatos fejlődésben vannak a kamaszok, azonban vannak olyan jelek, amelyekre mindenképpen érdemes odafigyelni: például az amúgy nyitott, közvetlen gyermek zárkózottá válik, nem akar úgy beszélgetni, mint régen.

Nem lázad, inkább csendesen visszahúzódik, vagy ha nem hajlandó semmilyen családi programban részt venni, túlságosan negatív lesz a hangulata vagy megváltozik az étkezése: az addig megfelelően étkező gyermek hirtelen nem eszik, étvágytalanná válik.

Barátai hirtelen megváltoznak, vagy eltűnnek a szociális kapcsolatai.

Mivel segíthetünk a tinédzsereknek?

A legfontosabb, hogy a szülő legyen jelen a gyermeke életében, de ne telepedjen rá!

Az arany középutat érdemes megtalálni úgy, hogy figyeljük őt, és hagyjuk, hogy megtegye a maga kis lépéseit, és ha elakad, akkor biztosítsuk a támogatásunkról. Érdemes beiktatni közös családi programokat, ami lehet egy közös étkezés vagy egy közös esti rituálé, beszélgetés. Igyekezzünk a sablonkérdések helyett valódi érdeklődéssel odafordulni a serdülő gyermekhez, ne faggatózzunk, hanem például meséljünk mi, felnőttek saját magunkról, érzéseinkről. Az egymással eltöltött idő ne csak az iskolai teljesítményre korlátozódjon. Ezzel együtt ne katasztrofizáljuk, de ne is bagatellizáljuk el a dolgokat. Ami azt jelenti, hogy ha még aktuálisan a gyermek nem is teljesít jól az iskolában,

igyekezzünk elkerülni a „soha nem lesz belőled semmi” típusú kijelentéseket, illetve ne semmisítsük meg az érzéseiket az olyan mondatokkal, mint a „ne aggódj, kár izgulni, minden rendben lesz” üzenetek.

Ezek helyett inkább keressünk forgatókönyvet a probléma megoldására, és biztosítsuk afelől, hogy elfogadjuk az érzéseit: „teljesen természetes, hogy félsz, aggódsz."

Milyen esetekkel találkozik mostanában?

Az elmúlt két évben a Covid-járvány nagy nyomot hagyott a gyerekeken. Sokuknak nehézséget okozott a személyes térből áttérni az online térbe, vagy fordítva, visszatérni a személyes térbe. Maradjunk a kilencedikeseknél, akik online kezdték a tanévet az új iskolájukban: kimaradtak a közösségi élményekből, össze sem tudtak igazán csiszolódni, sőt talán már a nyolcadikos ballagásuk is elmaradt. Ez rendkívül megterhelő volt számukra, mert úgy kerültek be egy ismeretlen helyre, hogy nem ismerték meg igazán a társaikat, nem tudtak beilleszkedni az osztályközösségbe, amitől sokan szorongani kezdtek. Ilyenkor előfordult, hogy maguk a tinik kértek segítséget, mert úgy érezték, hogy nem tudnak megküzdeni a változásokkal.

Meg tudják fogalmazni a tinik ezeket a problémákat?

Igen, nagyon jól meg tudták fogalmazni, például hogy az online oktatás során kiégtek, motiválatlannak, céltalannak érezték magukat. Kilátástalannak érezték a jövőjüket, különösen a középiskola végzős tanulói.

Hogyan dől el, hogy ki mennyire tud ezekkel a nehéz helyzetekkel megküzdeni?

A szülői példa nagyon fontos, nagyjából a bölcsőtől kezdve számít, hogy mit lát a gyermek. Vannak persze kirívó esetek is, amikor megfelelő neveltetés mellett történik valami az iskolában, mint például a bullying, vagy amikor a Covid miatt zaklatták egymást a fiatalok. A kamaszokra nagy hatással van a környezet, hogy mit látnak az őket körülvevő felnőttektől.

Példaként szolgál számukra, hogy hogyan küzdenek meg a nehézségekkel a szüleik, a pedagógusaik, a közeli hozzátartozóik.

Ezzel növelik az ellenállóképességüket a nehéz élethelyzetekkel szemben.

Mi a helyzet az egyre nagyobb tananyagmennyiséggel?

Rendkívül fontos, hogy a szülő ne nyomja rá a gyerekre a saját meg nem élt vágyait. Pályaválasztáskor se legyen evidens, hogy tudja, mi akar lenni. Ismernünk kell a saját gyermekünk képességeit, készségeit, és ahhoz mérten figyeljük és fogalmazzuk meg az elvárásainkat! De túl magas elvárásokkal ne ítéljük biztos kudarcra!

Ha már adott a krízis, és a tinédzser külső segítségre szorul, hogy néz ki az a folyamat, ami a pszichológusnál történik?

Ez függ a kialakult problémától. Nem mindig célja a tanácsadásnak az összes jelenlévő probléma átdolgozása, inkább 1-2 konkrét esetre koncentrál. Ilyenkor lépésről lépésre lebontjuk az elakadásokat. Amennyiben szükséges, szülőkonzultáció keretében átbeszéljük, hogy a szülő miben tudja erősíteni gyermekét, hogyan figyeljen rá, hogyan oldhatják fel közösen az esetleges konfliktusokat. A kamaszok gyakran elakadnak olyan kérdésekben, mint az önértékelés, a baráti kapcsolatok hiányai, nehézségei, tanulási problémák, étkezési zavarok, erős hangulatingadozások. Fontos megértetni velük, hogy mi zajlik bennük, így felismerik a saját gondolati torzításaikat, amiket átírhatnak. Feltérképezzük az erőforrásokat, ami a lehetséges megoldások felé tereli a kamaszt. Gyakran kapnak stresszoldó technikákat, mint a relaxáció vagy a mindfulness technikák, amelyek segítenek az „itt és most"-ba belehelyezkedni.  Mindezt természetesen egy védett környezetben élhetik meg.

Mondana egy példát?

Amikor túlkatasztrofizál a gyermek egy állapotot, ami mégsem olyan szörnyű, mint ahogy ő megéli, akkor átbeszéljük és átíratjuk vele.

Tipikus eset, hogy valaki egyest kap, és azt gondolja, hogy ő emiatt buta. Általánosít, bekategorizálja magát, így csökkenti saját önértékelését.

Ilyenkor rávezetjük, hogy gondolja át, mi szól mellette, és mi szól ellene, és segítünk abban, hogy rájöjjön, mit lehet tenni, és mit lehet tanulni az egészből. A saját megküzdési mechanizmusát erősítjük, így később tudni fogja, hogyan érdemes magának segíteni.

A háború mennyire aggasztja őket? Megjelenik a tinik kríziseiben?

Vannak olyan tinik, akiket kifejezetten aggasztanak a mai világ eseményei. Jól látszik, hogy úgy élik meg a gyerekek a változásokat, ahogy a közvetlen környezetük kezeli a kérdést. Ez aktuálisabb, mint valaha. 

Elképzelhető, hogy ez is újabb eseteket hoz magával?

Ebből akkor lesz krízis, ha mi magunk, felnőttek nem tudunk az új helyzethez megfelelően alkalmazkodni.

Igaz, hogy látják, hallják a pánikot a médiában is, de ezt otthon felül lehet írni akkor, ha beszélgetünk velük.

Foglalkozni kell ezzel a kérdéskörrel a családban, és ez oldani fogja az ezzel kapcsolatos aggodalmakat, mert jól tudnak alkalmazkodni, jól bele tudnak simulni egy új helyzetbe, ha segítünk nekik. Ez a legjobb, amit a gyerekekkel szülőként tehetünk!