- Tisztelt Miniszter úr! Az elmúlt hetekben egyre többet hallani arról, hogy számos befolyásos európai politikus is felvetette az európai sorkatonai kötelezettség bevezetését. Ön szerint ennek milyen esélyei vannak, és ezek az esélyek hogyan változhatnak az EP-választások után egy új összetételű parlamenttel?
- Európában, de legalábbis az európai politikában háborús őrület van. Háborús pszichózistól szenvednek egyes európai vezetők, teljesen félreértik, ami most Ukrajnában történik. Úgy élik meg az ott zajló háborút, mintha az az ő háborújuk lenne, miközben az Európai Unió egyetlen tagállamát sem támadta meg senki.
Egyetlenegy NATO-tagállam sem áll támadás alatt, tehát itt nekünk nincs háborúnk, és mégis az európai politikai vezetők egy jelentős része a saját háborújaként kezeli az Ukrajnában uralkodó helyzetet.
Mindez rendkívül veszélyes, és jól látható, hogy ahogyan haladunk előre az időben, és jön a kapuzárási pánik, részben az európai parlamenti választások miatt, úgy kerülnek előtérbe őrültebbnél őrültebb ötletek. Katonák küldése Ukrajnába, a nyugati fegyverek Oroszországba történő átlövésének engedélyeztetése, az atomháborús fantáziálgatás után most itt van a sorkatonaság bevezetésének ötlete. Jól látszik, hogy több nagy, nyugati országban ezt komolyan fontolóra vették, ami nyilván nem független háborús terveiktől.
Egy dolog azonban biztos: amíg mi kormányzunk, addig magyar fiatalokat más országok háborújába biztosan nem vihetnek el!
A nyomás persze hatalmas, de annak érdekében, hogy ezt a nyomást kibírjuk, ennek ellent tudjunk állni, folyamatos megerősítésre van szükségünk. Ezért is az európai parlamenti választás kiváló lehetőség arra, hogy a magyar kormány békepárti politikáját az emberek szavazatukkal megerősítsék.
- Hogyan befolyásolhatják a választási eredmények Európa gazdaságát, a világban elfoglalt szerepét? Mennyire van Magyarország kiszolgáltatva ezeknek a változásoknak - azaz mennyire ránt bennünket magával - és milyen mértékben maradhatunk a magunk urai a külkapcsolatokban?
- Ma az európai politikai erők közötti fő vita arról szól, hogy milyen is legyen Európa berendezkedése. Föderális, kvázi egy Európai Egyesült Államok, ahol minden hatáskör és hatalom Brüsszelben van, vagy maradjunk a szuverén államok szövetségénél. Mi ezt az utóbbit képviseljük.
Erős tagállamokra épülő, erős Európai Unió, a legyengített tagállamokra épülő integrációval szemben - ez a mi célkitűzésünk.
Ahhoz, hogy ez így legyen, minél több szuverenista módon gondolkozó képviselőnek kell bekerülnie az új parlamentbe. Ma, érdekes módon, a szuverenisták egybeesnek a békepártiakkal. Tehát mindenki, aki békét akar, az nagyon érzékeny saját országa szuverintására és fordítva. Nem hajolnak meg annak a mainstream által diktált akaratnak, hogy mindenfajta kétség és kritika nélkül el kell fogadni a háborús környezetet, és nem szabad érvelni sem annak kiterjesztése ellen. A mi álláspontunknak, a szuverenitás fenntartásának a záloga is az, hogy egy szuverenista, békepárti megerősödés és fordulat menjen végbe a választások nyomán.
- Június 9-én, vasárnap önkormányzati választások is lesznek Magyarországon. Miniszter úr – úgy is, mint a régiónkhoz kötődő politikus - hogyan látja a nyugat-dunántúli régió helyzetét? Szombathelyen azt tapasztaljuk, hogy miközben a cégek, vállalkozások fejlődnek, maga a város egy helyben topog. Győr, Veszprém, Zalaegerszeg sok tekintetben megelőzte Szombathelyt. Mi lehet a megoldás, és ez mennyiben múlik a városvezetésen?
- Egy város vezetésének két útja van. Az egyik, hogy együttműködik a mindenkori kormánnyal, annak érdekében, hogy a helyi emberek érdekét szolgálva minél több lehetőséget szerezzen a városnak: munkahelyteremtéssel, beruházások bevonzásával, valamint újabb fejlesztési források beszerzésével. A másik ezzel ellentétes út, amikor egy vezetés úgy dönt, hogy nem a városlakók érdekeit, inkább a saját politikai érdekeit helyezi előtérbe. Mindez veszekedéseket, összetűzéseket, a kormánnyal szembeni viaskodást, hazug kampányokat és ezzel együtt elveszített lehetőséget jelent. Ha az elmúlt öt évben Szombathelyen is többet foglalkoztak volna a fejlesztésekkel, mint a kormánnyal való összetűzésekkel, akkor a város még mindig a Nyugat Királynője lehetne.
Sajnos most nem ez a helyzet, de öt elvesztett év még nem a világ, a lemaradást be lehet hozni.
Ám csak akkor, ha Szombathelynek olyan polgármestere és képviselő-testülete lesz, amelyik hajlandó a kormánnyal észszerűen a város érdekeit szem előtt tartva együttműködni.
Az biztos, hogy a kormány eddig is megtette a magáét, miként Hende Csaba országgyűlési képviselőtársammal együttműködve folyamatosan támogattuk az itteni vállalatok jelentős beruházásait.
S, hogy mindebből mit profitált maga a város, az már a helyi városvezetésen múlt. Miután úgy tűnik, kevésbé sikerült, úgy vélem, hogy új lendületet kell venni, a szombathelyeik pedig június 9-én véleményt is nyilváníthatnak szavazataikkal róla.
