Valóban szakadék van a most munkába álló Z generáció és a munkahelyek elvárásai között?
Azt gondolom, hogy igen. Nem mindenki szeretne ezzel a jelenséggel szembenézni, pedig elkerülhetetlen. Minden generációnak komoly felelőssége van ebben. Ha mint X generációhoz tartozó vezető a saját tapasztalatomból beszélek, azt kell mondanom, hogy én szívesen dolgozom együtt a többi X-essel, mert megértjük egymást. Tény azonban, hogy eljutottunk oda, hogy nem minden feladatot tudnak megoldani az X generációs munkavállalók, és a helyzet kikényszeríti, hogy az Y (1980 és 1995 közötti) és a Z generáció tagjaival is együtt dolgozzunk. Egyszerre lehetőség és feszültség tehát a különböző generációk együttműködése a munkaerőpiacon. A generációk között óriási szakadék tátong: egy fiatal azonnali visszajelzést szeretne kapni. Nem akar e-mailt kapni, szívesebben olvassa el a messenger-üzenetet, amire aztán azonnal reagál is. Az X-es főnöke viszont nem így tesz, inkább odalép hozzá, szóban megkéri, hogy végezze el ezt és ezt a munkát, majd rászól, hogy írja fel, de az illető csak a telefonjába pötyögi be, nem a naptárt veszi elő. Mindez a napi munkavégzés során rendkívül sok feszültséggel jár. Úgy látom, hogy ezzel küzdenek a cégek. Az a kérdés, hogy ki engedheti meg magának, hogy vezetőként a saját generációjához tartozókkal dolgozzon együtt, és ki nem.
Mi szól mégis a Z generációs dolgozó mellett?
A digitalizáció világában muszáj innovatívnak lenni, jó digitális írástudással kell rendelkezni. Egyik generáció sem tud már önmagában megfelelni a munkaerőpiaci kihívásoknak. Ha ezt felmérjük, egymásra kényszerülünk. Akadozik velük a kommunikáció, de rá kell jönni, hogy másképp kell őket kezelni. Meg kell tanulnunk bánni velük.
Csak a vezetőnek a dolga, hogy megtanuljon alkalmazkodni a fiatalokhoz?
Azt tapasztalom, hogy a Z generációs dolgozó még kevésbé tud alkalmazkodni, hiszen még nem tanulta meg, hogyan kell. Ha nekem vezetőként szükségem van az illető tudására, akkor nekem kell megkeresnem hozzá az utat, amivel elérem, hogy motivált legyen. Nekem van ebben tapasztalatom, és a mi generációnk szeret és tud kommunikálni. Nem úgy a Z-sek, ők nem úgy gondolkodnak, mint mi, ez nem várható el tőlük.
Egy Z generációs kolléga mit vár egy munkahelytől?
Elsősorban jó munkabért vár, mert a fogyasztói társadalomban a napi kiadásaihoz pénzre van szüksége. Főleg a diplomás, nyelvet beszélő munkavállaló vár el komoly bért. Mellette élményeket akar, és lehetőségeket. Ez a hármas kör, amit nem biztos, hogy egyszerre tudunk biztosítani. A feladat leosztásában kell arra figyelnünk, hogy ő mit tud megoldani. Ez egy feszültségforrás egyébként, hogy a vezető kinek milyen feladatot ad, de ezzel számolni kell, mert ha nem veszünk róla tudomást, akkor a cég nem tud megfelelni a munkaerőpiaci kihívásoknak. Ezért lehetőség és feszültség egyszerre.
A munkabér-élmény-lehetőség hármas elvárás sorrendje egy X generációsnál hogyan néz ki?
Lehetőség, bér… és az élményben nem is nagyon gondolkodik, nem úgy van szocializálva. Ő a családját akarja eltartani. Legyen lehetősége előrelépni, de csak azért, hogy biztos legyen az egzisztenciája. Azt pedig el tudja fogadni, hogy a munkahelyén nem kap élményt, plusz kihívást. Egy Y generációs kevésbé fogadja el, egy Z-s pedig már egyáltalán nem. Neki kellenek a kihívások, szeret elmélyedni, applikációkat összehasonlítani, kalandozni, amiben persze el is lehet veszni, és máris nem tartja a határidőt. Sem a korlátokat, sem pedig a határidőket nem szeretik. Na, egy X-es kolléga nehezen viseli, ha ezt látja.
Mondhatjuk, hogy a Z generációs munkavállalók nem tolakodnak a feladatokért?
Válogatnak. Általában még mamahotelesek, nem kell felelősséget vállalniuk, megengedhetik maguknak. Ők a lehető legjobb lehetőséget keresik, nem fogadnak el bármit.
Melyik szektorban vevők a munkáltatók leginkább egy Z-s dolgozóra?
Azt látom, hogy a multinacionális cégek szívesen integrálják a fiatalabb generációt, hiszen náluk eleve a technológia gyorsan változik. Ők nem tudják nélkülözni a Z generációt. Ha viszont egy családi vállalkozást nézünk, jellemzőbb, hogy a saját generációjukból választanak alkalmazottat. Ők inkább külsős megbízásokkal oldják meg azokat a feladatokat, amelyekhez nincs meg a tudásuk. A multi cégek tehát többgenerációs vállalatként működnek, és lassan a kkv-k is elindulnak ebbe az irányba, ám esetükben inkább csak egy-két generáció dolgozik egymás mellett, szűkebb ez az olló. Az állami szférában, a hivatalokban az látszik, hogy szinte csak akkor váltanak fiatal kollégára, ha valaki nyugdíjba megy, azaz a régi sémák szerint működnek.
Vajon mekkora az iskolák felelőssége abban, hogy milyen munkavállalók lesznek a fiatalok?
A világ olyan gyorsan változik, hogy ezt nagyon nehéz lekövetni, tekintve, hogy a pedagógusok körében magasan reprezentált az X generáció. Iskoláskorban még nem is látszik, hogy felnőve milyen kihívásokkal kell szembenéznie majd a fiatalnak. Szerintem most kezd beépülni az iskolarendszerbe az a szemlélet, amely elfogadja, hogy a tanár is tanulhat a diáktól. Nézzük a digitális táblát, vagy azokat a módszereket, amikor egy órán játékos feladatot kapnak a gyerekek a mobiltelefonjukkal kapcsolatban, le kell tölteni valamit. Az, hogy a fiatalból milyen munkavállaló lesz, közös felelősség: szülőé, tanáré egyszerre. A mai felgyorsult világban megesik, hogy nem mindig ér rá a szülő a gyerekre, de ez a pedagógusra is igaz! Sokkal több figyelmet igényel egy mai gyerek annál, mint amit kap, és ez természetesen befolyásolja, hogy milyen munkavállaló lesz belőle. A saját korosztályával lesz kapcsolatban, szinte egy közös álomvilágban élnek, és elképzelnek maguknak egy ideális munkahelyet, ami a valóságban nem biztos, hogy létezik. Ezért aztán meglepődnek, amikor egy sikeres állásinterjú után munkába kell állniuk, és nem az fogadja őket, mint amit elképzeltek. Ha pedig formálni akarják azt a munkahelyi közeget, amibe bekerülnek, akkor jön a feszültség, mert nem biztos, hogy az formálható. Ilyenkor előfordul, hogy külön feladatot kapnak, külön irodába kerülnek, kicsi izolálva dolgoznak. Erre a legtöbb munkáltató nincs felkészülve, össze kell csiszolódniuk. De ez a munka még csak most kezdődik, mert most jelent meg a munkaerőpiacon a Z generáció. Azt látjuk, hogy két különböző generáció még jól tud együtt dolgozni, mondjuk egy X és egy Y generációs kolléga, de három már nem biztos, pedig ennek jött el az ideje.
Mik a fiatalok esélyei az álláskeresésben? Ha például a válságot nézzük…
Biztosan semmi nem működik majd ugyanúgy a Covid után, mint eddig, és nehéz lesz. A fiatalok pályázni fognak, akár rövid időre, projektre is, aztán továbblépnek. Nem jobb, és nem rosszabb a helyzetük azoknál, akik a 2000-es évek elején voltak fiatal munkavállalók, arra a szintre esünk vissza. Akkor ugyanis ugyanúgy nem volt munkaerőhiány, mint ma. Jó időszak volt a 2010 és 2019 közötti időszak munkavállalói szempontból, hiszen lasszóval fogták a dolgozókat, munkaerőhiány volt, de ennek vége. Ahogy tehát 20 éve, úgy most is nehéz egy fiatalnak bekerülnie egy munkahelyre, de várnak, mert megtehetik. A munkavállalóknak összességében nehezebb helyzetük lesz most, és nemcsak amiatt, mert ugyanazt a munkát kevesebbért is el kell vállalni, hanem mert jön a részmunkaidő, jönnek a határozott idejű szerződések, jön a home office.
Munkaerő-közvetítéssel is foglalkozik a Szombathelyi Képző Központ, milyen tendencia érzékelhető jelenleg a térségben?
Szombathelyen jelen pillanatban inkább a kevesebb hozzáadott értéket képviselő munkákra keresnek dolgozókat. A betanított munka és a szakmunka az, ahol több üres álláshely van, és kevesebb van a magasabb iskolai végzettséget igénylő munkakörökben. Nehéz helyzetben vannak a középfokú végzettségűek, akiknek nincs jó szakmájuk, és a humán végzettségűek. Most a munkaerő-kereslet a fizikai dolgozók irányába mozdult el, és épp ez az, amit a fiatal generáció nehezen tolerál, ezért aztán úgy látom, hogy az X generáció tagjai fognak gyorsabban visszakerülni a munkaerőpiacra. Ők sok esetben vállalják a fizikai munkát, a több műszakot. A fiatalok lehetőséget és élményt akarnak, ezek a munkakörök pedig nem éppen erről szólnak. Ugyanakkor megjegyzem, lesz cég, amelyik rájön, hogy most muszáj innovatívnak lenni, fejleszteni, technológiát váltani, és ezért támaszkodni fog a Z generációra.
kép: peoplegoal.com
