Mindig is kertészkedtem, egy bakonyi paraszti családból jövök, és nemcsak egy nagy kertünk, hanem állataink is voltak.  Számomra természetes ez a közeg. Anyukám maga sütötte otthon a kenyeret, én is korán megtanultam főzni, nem volt abban semmi újdonság, hogy ezt folytatom. Mindig volt egy kis kertem, de amikor hat évvel ezelőtt Balogunyomba költöztünk, itt azzal szembesültem, hogy nagyon rossz a talaj, ezért kezdtem el a magaságyásokkal foglalkozni.

Ez akkor nagy újdonságnak számított, igaz?

Így van, csak külföldi szakirodalomból lehetett a magaságyásokról tájékozódni. Aztán ez hamarosan sokakat elkezdett érdekelni, az embereknek igényük lett rá, hogy megbízható helyről vásároljanak, és én is rájöttem, hogy ezekben rengeteg pluszt lehet termelni. Nos, így nőtte ki magát a dolog.

Miket termesztesz? Csupa mutatós növényt látni.

Mindenből a különlegeset keresem.  Színes répákat, csíkos céklákat, ehető virágokat termesztek, kísérletező kertész vagyok. Több étteremnek szállítok például mikrozöldeket is. Igaz, hogy gyerekkoromban éppen az ellenkezőjével, a hagyományos zöldségekkel találkoztam, de ahogy böngésztem az angolszász internetes oldalakat, rátaláltam a különlegességekre is, és tettem velük egy próbát, először a saját magunk számára. Megkóstoltuk, mi is esszük, de kiderült, hogy az egész sokkal érdekesebb egy fine dining étteremnek. Már mi sem veszünk sem zöldséget, sem gyümölcsöt, mert elég, amit megtermelünk.

Nem nehéz egy ilyen kertből megtervezni a következő heti menüt a családnak…

A friss saláta nagyon menő étel a mi családunkban, szerencsére mindenki szereti. De például fejes salátát egyáltalán nem termesztek, mert azt nem eszik meg, idejétmúlt, inkább izgalmas levélsalátákat tartok, amelyeknél nem kell az egész fejet levenni, hanem oldalról letépkedünk belőle, és egy színes, és ízeiben is változatos salátát tudunk az asztalra tenni. Amit most nagyon szeret a család – igaz, én nem fogyasztom –, az az eperspenót. Az éttermeknél is nagy sláger. Nem akkora újdonság, de még mindig nagyon szeretjük a színes mángoldokat. Emellett persze fogyasztunk paprikát, paradicsomot, padlizsánt, cukkinit, és a saját fűszerekre is régóta átálltam.

Milyen tanácsaid vannak azoknak, akik önellátásra szeretnének átállni?

Az a legfontosabb, hogy aki belevág, annak tisztuljanak le a céljai, és tegye félre a hűbelebalázs gondolkodásmódot. Mindig mondom, hogy nem muszáj mindent beszántani, nem is feltétlenül kell kapálni, vannak új módszerek. A legtöbben megijednek attól, hogy mindennap kint kell lenni, de ez sem igaz. 2020-at írunk, én már annyiféle módszert kikísérleteztem, bátran állíthatom, hogy minimális munkaráfordítással óriási terméshozamot lehet elérni egy kertből. Attól sem kell pánikba esni, hogy egy kicsit gazos lesz, van egy csomó olyan gyomnövényünk, ami gyógyhatású és ehető, csak nem tudják az emberek. És annak ellenére, hogy aszályos időket élünk, nem kell csepegtető öntöző, bőven elég egy jó talajtakarás, ami véd a kiszáradástól.

Ki mindenki keres meg a tippjeidért?

Van, aki a semmiből akar belevágni, van, aki a hagyományos növénytermesztést váltaná fel biogazdálkodásra, és van, akit csak az új technikák érdekelnek. Aki ezt csinálja, muszáj tanulnia. Én a gyerekkoromból a klasszikus kertészkedést hoztam magammal, ez az az alap, amit a nagyapáméktól lestem el, belém ivódott. Az új technikákat pedig már magam tanultam meg, de nem volt könnyű dolgom. Annak idején egyetlen olyan tanfolyam volt az országban, ahová el tudtam menni, az Ökológiai Intézet szervezte, minden mást a szakirodalomból tudok. Épp a saját tapasztalataimból kiindulva indítottam idén én is egy tanfolyamot, amelyen havi egy alkalommal végigkövetjük az egész szezont, a kezdetektől egészen odáig, hogy hogyan dolgozzuk fel a paradicsomot.

És akinek csak egy kicsi balkonja van?

A legfontosabb a tervezés. Egy 1x1 méteres helyen is sok mindent lehet termeszteni, de sok múlik azon, hogy milyen fajtát választunk. Paradicsomból nem a nagy lugas fajtát kell ültetni, hanem azt, amelyik nem nő nagyra, mégis tele van egész nyáron. A fűszereknél is fontos szempont, hogy mekkora konténerben férnek el, napos vagy árnyékos a terasz, és melyik növény szomszédságában érzik jól magukat. Ha ezzel megvagyunk, ki kell alakítani a helyet, és már csak el kell szórni a magokat. Utána minden megy magától. Bármennyit is ültet valaki, annyival kevesebbet kell megvennie a boltban.

Az anyagiakon túl miben látod az önellátó növénytermesztés hasznát?

Azt veszem észre, hogy egyre fontosabb az emberek számára, hogy mit honnan szereznek be, mit esznek. Ha tudod, hogy azt a magot te vetetted el, és a növényt te nevelted, ennél biztosabb nincs. És még a szállításnál is van hibalehetőség. A csírák helyett most már én is azért foglalkozom inkább a mikrozöldekkel, ezekkel a 8-10 centiméter magas növényekkel, mert nem annyira kényesek, ráadásul szerintem szebbek és finomabbak is. Bárki megpróbálkozhat vele: a bioboltban kell retekmagot venni, zöldségföldet kell beszerezni, rászórni a tetejére, és spriccelgetni kell vízzel, amitől gyökeret ereszt. Meg kell várni, hogy picit nőjön, és le lehet szüretelni.

Az állattartás egy következő lépcsőfok. Tervezed meglépni?

Mindenképpen lesz majd baromfiudvar a jövőben. Gyerekkoromban voltak csirkéink, kacsáink, pulykáink, de disznóink és nyulaink is, és nem áll tőlem az sem távol, hogy feldolgozzam a húsukat. Sok kistermelővel vagyok kapcsolatban, és most is megvan, hogy melyik húst kitől veszem. Burgonyát is például mástól vásárolok, mert nem tudom nagyban megtermelni. Minimális, amit boltban szerzek be. A teljes önellátáshoz kell egy egész ember, az állatokhoz mindennap fel kell kelni, ki kell engedni, meg kell etetni, és az az igazi önellátás, amikor a sajtot is magad csinálod. Na ebbe sokan beleugranak, és kudarcot vallanak. Inkább kis lépésekben kell haladni, még én is így csinálom: először a kert, utána jöhet majd a baromfiudvar, aztán majd lehet, hogy megpróbálkozom a tejjel és a sajtkészítéssel is. A kenyeret magam csinálom, nem „karantén-kovászos” vagyok, régóta dolgozom vele, és már az sem mindig fér bele az időmbe most.

Kisgyermekeid vannak. Milyen útravalót adsz ezzel a példával nekik?

Zsombor 9 éves, Nimród pedig 4 lesz. Direktben nem tanítom őket, de egyrészt van egy ovi-kert programom, amelynek kapcsán foglalkozásokat tartok, ezt ők is tudják. Másrészt pedig a szülői példamutatás működik: van gyomnövény vagy virág, amiről már ők is tudják, hogy ehető, de persze ők sem szeretnek mindent. A kerti munkát sem akarom erőltetni, de imádnak kint lenni. Remélem, hogy nekik is az lesz természetes, ami nekem: ha majd felnőnek, és vásárolnak egy házat, belekalkulálják a veteményest is.