Nemcsak az érintettek, hanem Európa, sőt az egész világ aggódva figyeli az immár 8 éve tartó orosz-ukrán konfliktust. A hangulat szó szerint puskaporos, nem véletlen, hogy sokan próbálják oldani az egymásnak feszülő felek közötti feszültséget, keresve a békés megoldást. Kevesen tudják, hogy két nemzet közötti ellentétek egészen a középkorig vezethetőek vissza. Az alábbiakban ennek történelmi hátterét világítjuk meg.
21 éve, 1991-ben a világ első kommunista állama, a Szovjetunió alapjai megrepedeztek, majd rövid időn belül az egykori szuperhatalom széthullott. Helyén új államok jöttek létre, amelyeknek természetes első lépése rendszerint az volt, hogy meghatározták a függetlenségüket igazoló nemzeti identitásukat. Nem mellékesen rendkívül érzékenyek lettek minden olyan nézőpontra, amely egy kicsit is csorbíthatja új államuk (nemzetük) szuverenitását. Magától értetődő módon múltjukban, történelmükben kerestek olyan biztos pontokat, amivel létezésük legitimálását és szükségszerűségét bizonyíthatták.
Eltérő nézőpontok
Ukrajnában egyfajta identitásválság alakult ki. Ehhez az is hozzájárult, hogy megtörtént ugyan az Oroszországtól való politikai és részbeni gazdasági szétválás, ám kulturális téren ez nem következett be. A két nemzet a mai napig eltérően vélekedik a közösnek hitt vagy nem hitt történelméről. Abban azonban megegyezik nézőpontjuk, hogy mindketten a Kijevi Ruszt tekintik kultúrájuk és államiságuk kiindulópontjának. A Kijevi Ruszra való hivatkozás azonban ellentétes célokat szolgál úgy Ukrajna, mint Oroszország esetében. Amíg Kijev a fiatal ukrán állam szuverenitását kívánja vele történelmileg igazolni, amely megalapozza az Oroszországtól való különállását, addig Moszkva a közös ős hangsúlyozásával az összetartozást sugallja. Utóbbi nézet odáig merészkedik, hogy az oroszok egy része szerint az ukrán „testvérállamnak” Oroszországhoz kellene tartoznia. Természetesen az ukránok hallani sem akarnak efféle felvetésekről!
Történelmi előzmények
Vitathatatlan, hogy, a Kijevi Rusz fennállása (882-1240) és európai történelemben betöltött szerepe nagy hatást gyakorolt mind az orosz, mind az ukrán nemzettudatra. Amikor 988-ban I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem felvette a keleti-keresztény vallást, a Kijevi Rusz bebocsátást nyert a középkori Európa keresztény közösségébe. Ezzel a keleti szlávok előtt a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok lehetőségei szélesre tárultak, különösen Kelet- és Dél-Európával, ezen belül is Bizánccal. A 988-as esztendő tehát mérföldkő az oroszok és ukránok számára, ekkor váltak Európa részévé, hiszen ez lett nemzetté válásuk első lépcsőfoka.
A mai történészi vitákban Ukrajna erőteljesen ragaszkodik ahhoz, hogy a Kijevi Ruszhoz kizárólag az ukránok, és nem az oroszok ősei tartoztak, ezért 988 eseménye valójában az ukránság öröksége! Oroszország ehhez képest megengedőbb álláspontot képvisel. álláspontjuk szerint az orosz és ukrán nép közös őstől való származásából egyfajta „spirituális egység” fakad. Az viszont felettébb érdekes, hogy amikor 2015-ben, döntést hoztak arról, hogy Moszkvában szobrot állítanak Vlagyimir nagyfejedelemnek, ezzel egyértelművé tették, hogy a Kijevi Rusz a modern Oroszország elődje. Az ukránok tiltakoztak a moszkvai emlékmű ellen, mivel Vlagyimir történelmileg Kijevhez kötődik, és nem Moszkvához. Kérdéses ugyanakkor, hogy kulturális értelemben nem-e köthető mindkét néphez? Annyi azonban biztos, hogy nem véletlenül került sor a nagyfejedelem szobrának elkészítésére most, amikor ilyennyire megromlott a viszony Oroszország és Ukrajna között…
Az orosz verzió
A moszkvai történelemfelfogás szerint a Kijevi Rusz a három testvérnemzetet - a beloruszt, az oroszt és az ukránt - egyesítő birodalom volt. Igaz, hogy az orosz historikusok némi különbséget is tettek a testvérek között, így a belorusz és az ukrán nemzettel szemben az orosz a „nagytestvér”, amelynek kötelessége a kisebbek védelmezése, oltalmazása, vagy protektorálása… Ez eléggé vészjóslóan hangzik, nem meglepő, hogy az ukránok élesen elutasítják a történelem ilyenfajta értelmezését, s tagadják Oroszország nagytestvéri szerepét.
Az ukrán változat
Keleti szomszédaink ezért szintén saját történelemfelfogással álltak elő. Eszerint a Kijevi Ruszt az ukránok IX. századi elődei hozták létre, és az oroszok őseinek nem is volt szerepük a birodalom megalapításában és igazgatásában! Szerintük az oroszok elődállamának a Moszkvai Nagyfejedelemség tekinthető, amelyet sokkal később, csak a XIII. században alapítottak. Ráadásul akkor is a Mongol Birodalom vazallusállamként, a teljes függetlenségre pedig csupán a XV. század végén tett szert. Így hát értelmetlen a feltételezés, hogy az orosz nemzet lenne az idősebb testvér, mikor időben az ukránok jóval az oroszok előtt alapították meg saját államukat.
Egy 1100 éves történet: a Kijevi Rusz
Vizsgáljuk meg most a Rusz alapításának történetét, a tények ismeretében! A IX. században a keleti szláv törzseket a varégoknak is hívott vikingek hódították meg, s építettek ki tartós uralmat a térségben. 882-ben a varég Oleg herceg létrehozta a Kijevi Ruszt, Kønugarðr - a későbbi Kijev - központtal. A Kijevi Rusz hatalmas kelet-európai birodalma a keleti szlávoktól a baltikumi finnugor törzseket is magába foglalta, de vezető rétegei a vikingek maradtak. Az északi hódítókat a szlávok varégoknak (varęgŭ), míg a finn törzsek ruotsi-nak nevezték. Az első jelentése felesküdött harcos, utóbbié pedig evezős emberek. A varégok birodalmát a ruotsik, vagyis Rusz Földjének nevezték el, amely szlávosítva rusĭskaja zemlja lett. Ennek jelentése pedig nem más, mint a vikingek földje. (A Rusz a „kijevi” jelzővel csak a XIX. században egészült ki, utalva a birodalom központjára.) Míg Oroszország és Ukrajna azon vitázik, hogy a Kijevi Rusz vajon orosz vagy ukrán, vagy mindkettő volt-e, addig figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy a Rusz alapítói és vezető rétege tagadhatatlanul a Rurik-dinasztia révén a vikingek voltak: Tehát a Rusz éppen annyira lehetett skandináv állam is, mint keleti szláv, orosz vagy ukrán. A dinasztia tagjai, és a hozzájuk tartozó kíséretük és a kereskedő rétegek évtizedekig megőrizték skandináv identitásukat és nyelvüket. Ám az egykori skandináviai viking törzsterületektől való elszakadásuk, a hatalmas távolságok és az a tény, hogy a népesség döntő többsége szláv volt, végső soron elkerülhetetlenné tette a birodalom felső vezetésének teljes elszlávosodását.
A múlt máig ható öröksége
Manapság Ukrajna a viking múlton túltéve magát, azzal vádolja Oroszországot, hogy kisajátította a Kijevi Rusz történelmét. A vita, mint a fentiekből is kiderül nem új keletű, az ukránok által felhánytorgatott történelemrablás eredete immár 300 évvel ezelőttre nyúlik vissza. E vélekedés szerint Oroszország „ellopta” az ukránoktól a Kijevi Ruszt, és annak magasztos múltját saját történelemértelmezésének szolgálatába állította. Az elfogulatlan olvasó a tényekből kiindulva az egykori Rusz egyaránt tekintheti az oroszok és ukránok őshazájának. Ez a tény azonban nem gátolja meg Ukrajnát abban, hogy egyoldalú történelemszemléletével megalapozza állama létjogosultságát. Ezzel is fékezni igyekszik az oroszok expanzív törekvéseit. Oroszország viszont túlságosan is a szó szerinti értelmezést teszi magáévá. Ezzel indokolja a „testvérnemzet” Ukrajna feletti politikai és gazdasági befolyását, sőt felhatalmazást nyerhet a katonai intervencióra is az ukrán állam területén. Amíg Oroszország folytatja agresszív külpolitikáját, s Ukrajnára egyre nagyobb és fenyegetőbb nyomást helyez, addig a vita végére sem kerülhet pont…
