Ezt nem mi mondjuk, hanem a Magyarország iránt túlzott elfogultsággal nemigen vádolható francia napilap, a Le Figaro. Fiatalok, gazdagabb középkorúak, kifejezetten jól szituált nyugdíjasok - valamennyien olyan emberek, akiknek enyhén szólva nincsenek megélhetési gondjaik Franciaországban. Mégis egyre többen döntenek úgy, elhagyják Franciaországot. Köztük zsidó származásuk vagy szexuális orientációjuk miatt a saját hazájukban magukat veszélyben érző emberek. Egy új kivándorlási hullámról készített döbbenetes riportot a héten a Le Figaro, konkrét példákkal bemutatva azokat az okokat és körülményeket, amelyek miatt számos francia dönt úgy, hogy hátat fordít a saját hazájának. És közülük sokan Magyarországra jönnek.

„A közbiztonság hiánya, a kulturálatlan viselkedés, az iszlám térnyerése, az eltörlés kultúrája" (azaz a szélsőbaloldali véleményterror) - így sorolja a Le Figaro azokat a Franciaországot az utóbbi időben teljesen megváltoztató társadalmi jelenségeket, amelyek miatt egyre több francia dönt úgy, hogy elhagyja hazáját és végleg egy másik országban telepedik le.

„RÁ SE LEHET ISMERNI FRANCIAORSZÁGRA. LEGALÁBBIS ARRA NEM, AMELYBEN FELNŐTTEK, VAGY AMELYRŐL A SZÜLEIK MESÉLTEK NEKIK. SOROZATOS AGRESSZIÓK, BETÖRÉSEK, CIVILIZÁLATLAN VISELKEDÉS, ILLEGÁLIS UTCAI ÁRUSOK TÖMKELEGE, A SZÉLSŐSÉGES, SZEPARATISTA ISZLÁM TÉRNYERÉSE, VAGY ÉPP A „TÁRSADALMI TÖRÉSVONALAK",

de még inkább az Amerikából importált „cancel culture", az „eltörlés kultúrája", amely Franciaország múltjának átírását, eltörlését célozta meg"... ezek mind szerepelnek a Le Figaro felsorolásában. A szociológusok, szakemberek a felsorolt jelenségek mentén kutatnak, vizsgálódnak, mintegy választ remélve a felgyorsuló, drámai kivándorlás okaira.

A kivándorlás mellett döntők a találóan „nagy metamorfózisnak" nevezett társadalmi átalakulás miatt annyira aggódnak, hogy készek arra is, hogy elhagyják hazájukat. (Erről a társadalmi folyamatról, Franciaország teljes széteséséről, a perifériákra szoruló franciák millióiról, a társadalom egymással köszönő viszonyban sem levő „szigetekre" szakadásáról Jérôme Fourquet közismert és népszerű szociológus írt egy Franciaországban óriási sikert arató könyvet „L'Archipel français" /„Francia szigetcsoport"/ címmel. Az esszékötettel Éric Zemmour, világhírű filozófus, a Reconquêt! politikai mozgalom vezetője is részletesen foglalkozott, az Origo itt foglalkozott írásával.)

A globalizáció egyik következménye, hogy egyre több honfitársunk költözik külföldre"

– mondja az Ifop közvéleménykutató igazgatója a Le Figaro-nak, majd további okokat hoz fel arra magyarázatul, hogy miért döntenek egyre többen úgy, hogy elhagyják szülőhazájukat: „Motivációik nagyon különbözőek lehetnek, gazdasági vagy adóügyi, de befolyásolhatja döntésüket az életminőség, a biztonság és az identitás problematikája is. Jellemzően a nagy turista vonzásközpontokban, például Bangkokban, Manilában, Miamiban vagy Lisszabonban, jóval magasabb az országos átlagnál a Zemmour-ra szavazók aránya, ez általában egy kisebb, többé-kevésbé idősebb, csalódottságból kitelepült francia közösséget takar, akik azt gondolják, hogy hazánknak befellegzett..." mondja az igazgató.

Erőszak és brutalitás mindenütt

„Lányokat erőszakolnak meg a nyílt utcán, a „gyerekek" késekkel gyilkolják egymást, a rendőröket, tűzoltókat folyamatosan fenyegetik, megtámadják őket, felgyújtják a lakótelepeket, Milát, a leszbikus tinédzsert rendőri védelem alá kellett helyezni azért, mert életveszélyes fenyegetéseket kapott a muszlimoktól leszbikussága miatt, elégettek egy nőt csak azért, mert normálisan akart élni, a zöldpárti (szélsőbaloldali) polgármester nyomására bevezetik a burkini uszodai használatát Grenoble-ban, sorolja a 60 éves pénzügyi tanácsadó, Christophe azokat a súlyos társadalmi gondokat, jelenségeket, amelyek miatt a kivándorlás mellett döntött. Meggyötört arccal teszi hozzá, hogy

„ezekhez még hozzá kell tenni a mindennapos támadásokat, a félelmet, hogy nincsenek többé korlátok és úgy érezzük, hogy bármi bármikor megtörténhet"

Ahogy én látom, Franciaországban veszélybe került az életmódunk, civilizációnk tartó pillérei kezdenek megremegni, a politikai elit elvesztette a fonalat, szétszedték a prefektusi testületet, a diplomáciai szolgálatot leépítik. De nézze csak meg, hogyan omlott össze a francia oktatás a Pisa-i rangsorban!" - mondja tovább a Sciences Po-n (Franciaország egyik legrangosabb egyeteme) végzett pénzügyi tanácsadó, majd felteszi a kérdést, „hogy mivé vált ez az egyetem mostanra, amely az amerikai főiskolák irányvonalát követi?", miközben az ő idejében az egyetemeken még nagy tekintélyű, elismert professzorok oktattak. De volt ennél egy sokkal személyesebb ügy is, amely miatt dönteni kényszerült. 2019-ben Christophe-ot kirabolták a párizsi metróban, és ekkor rájött, hogy még a közismerten leggazdagabb, 16. kerület sem jelent többé biztonságot, Párizs a szeme láttára fullad bele a bűnözésbe. Egyszerűen elege lett.

„Előnyben az életminőség"

A 60 éves pénzügyi tanácsadó, Christophe kezdetben csak nyaralni járt Portugáliába, ott töltötte a szabadságát, majd megtette az első lépéseket a végleges kiköltözésre. Ahogy fogalmazott, teljesen egy hullámhosszra került a portugálokkal, „akik beszélik a franciát, ragaszkodnak a kultúrájukhoz, vigyáznak rá és nagyon erős az identitásuk", majd így folytatja: „Gyakorló katolikusként valami olyat találtam Portugáliában, ami a „dicsőséges 30 évre", egy élvezetes, kultúrával, színvonalas iskolarendszerrel és a családok fontosságával fűszerezett életre emlékeztetett". (Franciaországban a 1945-1975 közötti rendkívül prosperáló 30 évet hívják „dicsőséges 30-nak".)

Magyarország, te csodás!

„Magyarországnak is megvan a maga vonzereje"

- folytatódik a Le Figaro riportja, majd Orbán Viktor 2017-es beszédének egy részét idézik, amellyel meglátásuk szerint a Magyarországra történő kivándorlás kezdetét vette.

Természetes, hogy beengedjük az igazi menekülteket: a németeket, a hollandokat, a franciákat, az olaszokat, a terrorizált politikusokat és újságírókat és a hazájukból menekülni kényszerült keresztényeket, akik itt akarják megtalálni azt az Európát, amelyet otthon elvesztettek".

Almássy Ferenc (François Lavallau) a 2010 óta Magyarországon élő francia-magyar újságíró, a konzervatív hírportál, a Visegrad Post főszerkesztője rendszeresen kap megkereséseket a Magyarországra letelepedni szándékozó franciáktól. „Az elmúlt öt évben egy tucatnyian jöttek, biztonsági okokból" - mondja. "Ez egy csekélynek tekinthető szám, ám mégis sokatmondó. Magyarországon nem szembesülünk a bevándorlással, nincsenek támadások, nem félünk éjszaka buszra szállni. De mindig felhívom a figyelmet arra, hogy megváltoztatni egy életet, megtanulni magyarul, karrierbe fogni, újra kezdeni a nulláról néha nagyon nehéz, és van aki meggondolja magát", teszi hozzá.

Laure mindenesetre nem gondolta meg magát, és nem készül visszatérni a hazájába. „Franciaország kényszerített arra, hogy elmenjek" - mondja az Aix-en-Provence-i születésű asszony.

Nagyon dühös vagyok az országomra... Sokan vannak, akik nem akarják tiszteletben tartani a törvényeinket, és mégis mi lettünk kirekesztettek, mi, akik szeretjük Franciaországot, és nekünk kellett elmenni!"

Laure 48 évesen, másodszor is férjhez ment egy francia-magyar férfihoz, és 2019 végén költözött Magyarországra. „Úgy gondoltuk, hogy idősebb korunkra költözünk csak oda, de Nîmes-ben többször is betörtek hozzánk, a fiamnak ellopták a robogóját. Egyedül fel sem mert szállni a buszra. A lányomat pedig megállította egy csőcselék-banda, akik üldözni kezdték és azt kiabálták, hogy „jól nézel ki". Ezek után nem tudtam tovább Franciaországban maradni. Tavaly nyáron Laure gyermekei két hétre visszatértek Franciaországba, de nyaralásuk félbeszakadt, a legidősebb testvért ugyanis megtámadták. A testvérek ma már úgy látják, hogy Budapesten saját életet tudnak kezdeni.

„A 23 éves lányom jó állást talált egy amerikai cégnél" - mondja Laure, aki időközben francia nyelvtanár lett. „A fiam informatikát tanul. És mindaz a félelem, amit anyaként éreztem miattuk, például amikor tíz percet késtek, mindez elpárolgott Magyarországon! Amikor a francia televízióban nézzük a híreket, egyáltalán nem bánjuk meg a választásunkat."

A BALATON MELLETTI FALUBAN, AHOL A CSALÁD LAKÓHELYET VÁLASZTOTT, MÁR VANNAK OLASZOK, HOLLANDOK, NÉMETEK ÉS OSZTRÁKOK IS

- mondja a 40 év körüli nő. „Tizennégy külföldi család él itt, ők ugyanolyan okok miatt hagyták el hazájukat, mint mi. Vannak köztük olyan barátaink, akikhez kilencszer törtek be Seine-et-Marne-ban (Párizs keleti, főként migránsok lakta régiója). Ez sajnálatos, mert valamikor mi voltunk Franciaország „motorja", és most olyan emberek árasztottak el bennünket, akiket csak az állami juttatások érdekelnek.

És hogy élünk most ebben a gyönyörű (balatoni) lakóövezetben? Még a házam ajtaját sem zárom be, amikor vásárolni megyek"

- mondja Laure. "Amikor egy teraszon iszogatunk a barátainkkal, úgy öltözünk, ahogyan szeretnénk és a mobiltelefonjainkat is nyugodtan az asztalon hagyhatjuk. Amikor a strandra megyek, akár egy órán át is a vízben maradhatok anélkül, hogy folyton hátra kellene néznem, mert tudom, hogy a táskám mindig ott lesz. Nem érezhetem magam teljesen magyarnak, úgy nőttem fel, hogy Franciaország dobog a szívemben!

DE TISZTÁBAN VAGYOK AZZAL, HOGY MAGYARORSZÁG AZT ADTA MEG NEKÜNK, AMIT FRANCIAORSZÁG NEM, A BIZTONSÁGOT. HA NEM VAGY BIZTONSÁGBAN, NINCS SZABADSÁGOD SEM"

- tette hozzá a Franciaországból a Balaton mellé áttelepült Laure.

A 47 éves Paul számára minden egy 2016-os estén kezdődött, amikor barátnőjét egy nantes-i étterembe vitte. „Kiraboltak bennünket, kést szorítottak a torkunkhoz pár szál cigarettáért" - emlékszik vissza arra napra. „De hasonló esetek történtek több barátunkkal is. Három hónappal korábban pedig a barátnőmnek lopták el a mobiltelefonját." Egy évvel később már a görög Naxos szigetén éltek, amelyet nyaralás közben szerettek meg. „Alkalmi munkákkal kezdtük, kíváncsiak voltunk, hogyan fogadnak el minket a helyiek" - mondja a házaspár. "Franciaországban eleinte fenntartottuk a lakásunkat, hogy télen visszajöjjünk ide, mert mindig az első lépés a legnehezebb. De őszintén szólva, most már otthon érezzük magunkat Görögországban!"

Paul egy jól fizető állást hagyott ott Franciaországban, hogy pincérnek álljon Görögországban. „2000 euróval csökkent a fizetésem, de a hónap végén mégis több marad, mint korábban" mondja a Le Figaro-nak. „Heti 70 órát kell dolgozni, mégis jut idő arra, hogy fürdeni járjak. És hozzá micsoda életminőség! Itt nagy a szolidaritás, nincs stressz, nincs agresszió. A melegek kéz a kézben sétálhatnak, az emberek köszönnek egymásnak, tisztelik a másikat, és senki sem panaszkodik. Ha robogóval közlekedem, órákra otthagyhatom egy bolt előtt anélkül, hogy ellopnák, sosem gondolkodom azon, hogy jól zártam-e be az ablakot... Minden barátunk irigyel minket, egy ismerős pár épp csatlakozni készül hozzánk", teszi hozzá. 

Franciaország elvesztette a lelkét, menekülnek a zsidó vallású emberek az országból

A zsidó vallású franciák körében még ennél is nagyobb a kísértés arra, hogy elhagyják az országot, érthető okokból.

A LE PARISIEN ELEMZÉSE ALAPJÁN A FRANCIAORSZÁGBAN ELKÖVETETT GYŰLÖLET INDÍTTATÁSÚ BŰNCSELEKMÉNYEK TÖBB, MINT 40%-ÁT ZSIDÓ EMBEREK ELLEN KÖVETIK EL.

Az egész Nyugat-Európára jellemző tendenciának megfelelően a franciaországi zsidók is a félelem légkörében élnek, ahogy a Le Parisien fogalmazott, „az antiszemitizmus mindennapos félelemmé" vált körükben, 45%-uk arra neveli gyerekét, hogy tartsa titokba zsidó vallását, mert különben támadásoknak lesz kitéve.
A Fondapol politika tudományokra szakosodott think-tank nemrégiben végzett felmérése szerint a franciaországi zsidók 46%-a vette fontolóra, hogy elhagyja Franciaországot.

Magyarul: gyakorlatilag minden második, Franciaországban élő zsidó ember azon gondolkodik, hogy elhagyja saját hazáját.

A megkérdezettek kétharmada már kapott „sértő megjegyzéseket", 2021-ben pedig 3500 francia „alijázott", ez 2017 óta a legmagasabb szám (az Alija az Izraelbe történő bevándorlást jelenti).

„Évek óta rossz közérzetem van Franciaországban" - mondja a 65 éves, ingatlanügynökként dolgozó Daniel Knoll a Le Figaro-nak. Édesanyja, Mireille Knoll 2018 márciusában brutális körülmények között elkövetett antiszemita gyilkosság áldozata lett. A 85 éves idős asszonyt saját lakásában gyilkolta meg 11 késszúrással migráns szomszédja Allah akbar üvöltéseket közepette, majd elégette az idős nő tetemét és lakását felgyújtotta. Mireille Knoll gyilkosa egy évvel korábban szabadult a börtönből, ahova egy 12 éves kislány ellen elkövetett szexuális bűncselekmény miatt került. Az Origo a döbbenetes antiszemita bűncselekményről itt írt részletesen. Daniel Kroll gyerekei pedig már több mint 20 évvel ezelőtt kivándoroltak Izraelbe.

Látom, ahogy Franciaország elveszíti a lelkét"

– mondja meghatódva a hatvanas évei közepén járó férfi. Úgy véli, hogy Franciaországban Michel Houellebecq „Behódolás" (Soumission) című regényében leírt tragikus forgatókönyv zajlik jelenleg (Houellebecq világhírű könyvéről az Origo itt írt.) „Mindennaposak, hogy sértegetik, megtámadják a zsidókat a kipa viselése miatt, vagy Allah akbar üvöltéssel leszúrják az embereket, és vannak olyan kerületek is, ahol még franciául sem beszélnek - az a benyomásom, hogy ez az ország már elesett. Vártam, hogy jön majd Sarkozy és Karcher, aztán vártam Vallsra is, de valójában egyetlen kormány sem tett semmit, a szélsőségek pedig csak tovább erősödnek. Egy utca Párizs 11. kerületében ugyan Mireille Knoll nevét viseli (Mireille Knoll a riportalany 2018-ban meggyilkolt édesanyja), de végül is mi fog ezzel változni?" - mondja Daniel Knoll, majd a meggyilkolt nyolcvanötéves, holokauszt-túlélő zsidó asszony mindkét fia egyszerre sóhajt fel: „Anya annyira szerette Franciaországot...".

A KÉT TESTVÉR VÉGÜL IS KÉTFÉLEKÉPPEN DÖNTÖTT. DANIEL ÉS FELESÉGE, JOVITA MÁR PAKOLNAK, MERT KIVÁNDOROLNAK, AZ IDŐSEBB ALLAN FRANCIAORSZÁGBAN MARAD, AHOGY FOGALMAZ, „ÉN ITTHON VAGYOK, NEM NEKEM KELL INNEN ELMENNEM".

(Nicolas Sarkozy korábbi sikeres köztársasági elnök még 2005-benm Jacques Chirac belügyminisztereként helyszíni szemlét tartott Párizs egyik migránsok lakta külvárosában, Courneuve-ben, ahol előző éjszaka egy bandaháborúban meggyilkoltak egy 11 éves kisfiút. Sarkozy ekkor mondta híres mondatát, miszerint „Kärcher-rel fogják megtisztítani a kerületet"- Kärcher-magas nyomású vízzel mosó készülék. A „vártam Vallsra" fordulat pedig Manuel Valls bukott szocialista belügyminiszterre utal, aki a népszerűség és a szavazatok elnyerése céljából a jobboldaltól „ellopott" keményhangú retorikával hirdetett migránsellenes harcot, amelyből persze semmit sem valósított meg, később miniszterelnökként pedig végképp semmit nem tett a muszlim bevándorlás és az erőszak ellen.)