A szecessziós stílusban épült, 1915-ben kapuit megnyitó Kovács Nagyszálloda sok viszontagságon ment át története során. Ám ami ma fogadja a szombathelyi járókelőket, az minden képzeletet felülmúl! Töredezett járdaszakaszok, abból kinőtt, méhlegelőnek is beillő fű, a főbejáratnál galambok által „kialakított” guanótelep, ablak alatti vizelőhely fogadja a szálloda előtt elhaladókat. A Király utca előtti lepattant kő virágágyásban pedig békés szimbiózisban él a levendulabokor, az örökzöld cserje és a leginkább tollborzfűre vagy gabonafélére hasonlító, derekasan megnőtt gaz. Csak remélni tudjuk, hogy utóbbit nem holmi lepkepihenőnek hagyta meg a város köztereinek rendjéért felelős társaság.

Tisztában vagyunk vele persze, hogy a szálloda közvetlen környékének rendben tartásáért az felel, akié az épület. Nyilvánvalóan nem egyszerű kötelezni a tulajdonost az áldatlan állapotok felszámolásra, de az is biztos, hogy a szombathelyieket és a városban megforduló turistákat joggal szomorítja el és háborítja fel a patinás szálló méltatlan környezete.