A magyar szíveknek különösen is kedves, modern pentatlonként is emlegetett összetett erőpróbán az elmúlt évtizedekben megannyi kiváló magyar öttusázó számtalan sikert ért el - összegez cikkében az index.hu. Az egyaránt olimpiai és világbajnok Fábián Lászlóban és Mizsér Attilában az a közös, hogy egy generáció tagjaiként egymással és egymás ellen is küzdöttek – karrierjük csúcspontjaként 1988-ban Martinek Jánossal csapatban nyertek olimpiát Szöulban –, valamint hasonlóság a mai napig a sportban élve ugyanúgy fájlalják a válás megmásíthatatlan tényét. Ellentétben a jövővel, mert abban már megoszlik a véleményük.
Fábián László a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkáraként úgy gondolja, a Magyar Öttusaszövetség (MÖSZ) már soha nem lesz olyan, amiért rajongani tudott.
A jól felkészített hátasok védelmében pedig azt hozza fel, hogy egy balfácán és telinadrágos öttusázó akár 30 másodperc alatt is képes lehet összezavarni egy olyan lovat, amelyik krumpliszsákkal a hátán is venné az akadályokat.
A sportági szervezet főtitkáraként Mizsér Attila sem boldog, de ő már régen beállt a sorba. Szövetségi alkalmazottként kötelessége is, hogy védje a mundér becsületét, a versenyzőket pedig a szorgalmas munka folytatására biztassa.
Így jutott az öttusa ide
Az ókori olimpiák öttusáját, ami távolugrásból, stadionfutásból, diszkoszvetésből, gerelyhajításból és birkózásból állt, megújítva, és az atlétikai számok túlsúlyát megszüntetve az 1912-es stockholmi olimpián támasztották fel. (A klasszikus többpróbaszámok viszont az atlétikai program szerves részét képezik, birkózniuk viszont nem kell.)
Kezdetben csak egyéni versenyeket rendeztek, aztán 1952-től 1992-ig már a háromtagú nemzeti csapatok is összemérhették az erejüket.
Az első magyarországi öttusaversenyt 1927 áprilisában rendezték meg, egészen 1945-ig csak honvédtisztek nevezhettek.
Már az is mérföldköves eseménynek számított, amikor a versenynapok számát ötről négyre csökkentették, de az elképesztő Salto Mortale csak akkor következett, amikor 1996-ban az öttusaversenyeket egyetlen napba sűrítették.
2009-ben ismét új szabályokat vezettek be, változott a versenyszámok sorrendje, két tusát összevonva pedig kialakították a lézerlövészetes (laser run) futás kombinációját.
Aztán 2021-ben jött az újabb csavarintás: a versenyeket tokkal-vonóval labdarúgó-mérkőzésnyi 90 percbe préselték be, mindezt azért, hogy a televíziós közvetítők ne lefelé fordítsák a hüvelykujjukat, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) pedig megkegyelmezzen a túlélésért mindenbe belemenő nemzetközi öttusaszövetségnek.
A megfelelési kényszer szorításába került UIPM egy évvel később kongresszusi határozatában már azt is kinyilvánította, hogy az öttusa a lovaglás nélkül is öttusa marad, még ha a sportág klasszikus számát egy olyan akadályverseny váltja is fel, amit a ma legjobb magyar öttusázónő mestere elutasítóan egyszerűen csak ugribugrinak keresztelt el...
Mindezek után az öttusázók már csak hét világversenyen szállhatnak nyeregbe, mégpedig az ankarai, a budapesti és a szófiai világkupa viadalain, majd a sorozat döntőjében, aztán a budapesti Európa-bajnokságon, a Kínában megrendezésre kerülő világbajnokságon, végül pedig a párizsi olimpián. Mondhatni, a lovaglásnak már csak négy hónapja és hét élete van.
A megalkuvás tett be az öttusának
Fábián László, a 61 esztendős sportvezető olimpiai bajnok és hatszoros világbajnok öttusázóként 11-szeres, vívóként pedig ötszörös magyar bajnok állítja, hogy a bajok akkor kezdődtek el, amikor az UIPM hagyományokat nem tisztelő vezetői a sportszakmai érdekeket háttérbe szorítva egyre inkább a külső elvárásoknak igyekeztek megfelelni.
„Az öttusa nem egy olyan sportág, amit egy közeli grundon, baráti társaságban, kedvtelésképpen ki lehet próbálni, de annak még egy könnyített változatát sem.
De az emberek így is szerették, a nagy bajnokokra pedig felnéztek. Ma is így van, pedig nincs még egy olyan olimpiai sportág, amin annyit változtattak volna, mint az öttusán. Talán mert azt gondolták, hogy a strapabíró versenyzők hátán fát is lehet hasogatni.”
A sportágat többször csak megpörkölték, majd a megfelelés máglyájára vetették, amikor a televíziós nézettségi adatokkal szembesülve a közvetítők hangadója, a jogdíjszázmilliókat befizető NBC deklarálta, hogy hagyományos formájában számukra az öttusa töredékét sem éri a százméteres síkfutódöntőnek vagy az olimpiai kosárlabda-mérkőzések eladhatóságának.
Fábián szerint fékeveszett ötletbörze indult el, ami az ökörködéstől sem volt mentes. Most viszont, a megalkuvások évei után már nincs visszaút, ha mégis lenne, az a szakadékba vezetne.
„Azért, mert Máté, a hamarosan 18 éves öttusázó fiam, akiből még sikeres versenyző is lehet, rajong az új versenyszámért. Én viszont apaként és sportvezetőként sem vagyok bizakodó. A vihar ugyan elvonult, de a sötét felhők bármikor feltűnhetnek az égen, ha újabb elvárásoknak kell megfelelni, vagy kiderül, hogy az akadályversenyek sorozatos megrendezése sem olcsó mulatság. Nem fogadnék nagyobb összegben arra, hogy az öttusa a 2028-as olimpia után is talpon marad. Az viszont tagadhatatlan, hogy az eddiginél több ország pályázik majd világversenyek megrendezésre, elsősorban azok, ahová eddig szállítani kellett a versenylovakat, mert helyben tucat valamirevaló sem akadt.”
Fábiánról a mai öttusázók aligha tudják, hogy a kilencvenes években feltalálóként is nevet szerzett magának. Ő hozta össze az első nonstop versenyt, ahol a rajttól a célig nem volt megállás. Találmányával külföldre is eljutott, Las Vegasban, Rómában, Berlinben és Moszkvában is versenyigazgatóként dirigált. A hazai szövetség akkori elöljárói gyorsan kitalálták, hogy Fábián akár fejőstehén is lehetne, ezért busás jogdíjat követeltek tőle, de az ötletgazda nem engedett a zsarolásnak, és inkább bedöntötte az ígéretes vállalkozását.
Be kell állni a sorba, nem nosztalgiázni
A hamarosan 63 esztendős Mizsér Attila ötszörös világbajnokként, MÖSZ-főtitkárként inkább arra figyelmeztet, hogy a nemzetközi szövetség kongresszusa már 2022 novemberében meghozta a döntését, ezért felesleges a múlttal, annak jó vagy rossz döntéseivel foglalkozni.
„Hatalmas hibát követnek el azok, akik visszasírják azokat az időket, amikor a Nemzeti Lovardában mindig telt ház volt az öttusaversenyeken. Be kell állni a sorba, tudomásul benni, hogy nincs már választás.
Senki nem állíthatja, hogy az öttusa fejest ugrik az ismeretlenség homályába, mert a junior korosztálytól lefelé minden évjárat képviselői megismerték, begyakorolhatták és versenyszerű körülmények között kipróbálhatták már az akadályversenyt. Sokszor és sok helyen mondtam el, hogy két évvel ezelőtt az öttusa olimpiai műsorban maradása volt a tét, ezért pedig áldozatot kellett hozni. Kisgyerekként jómagam is azok közé tartoztam, akik az édesapjuk kezét fogva mentek ki először a Tattersallba, és csodálkoztak rá a hatalmasnak tűnő pacikra. Féltek is, meg nem is, de ez már a múlt, amivel csak családi körben érdemes foglalkozni.”
Mizsér úgy próbálja jellemezni az új és fiatalos versenyszámot, hogy az ugyanannyira hasonlít a televíziós műsorokban látható Ninja Warriors vetélkedőkre, mint az Exatlon embert próbáló kihívásaira.
Nem titkolja, hogy sürgősen az akadályversenyekhez értő szakembereket kell kiképezni, addig átmeneti megoldásként nyugdíjas testnevelőtanárok és tornaedzők alkalmazása is megteszi, de már most segítséget kapnak a Magyar Akadálysport-szövetségtől is.
„Egyelőre csak találgatni lehet, hogy az új versenyszám bevezetése melyik országnak kedvez, de szerintem mi, magyarok eddig semmiről nem maradtunk le. Van már saját akadályverseny-pályánk, amit kamionokkal mozgatunk az országon belül, hogy minél több fiatal gyakorolhassa az OCR-t – ez az új versenyszám angol elnevezésének rövidítése. Nem titok, hogy egy minőségi akadálypálya alsó hangon húszmillió forintba kerül, amihez még az alá kerülő vastag szivacsszőnyegre is szükség van, mert mindig van olyan, aki leesik a magasból. A fiatalok lelkesek és befogadóak, a korosabbak közül néhányan még nem döntötték el, hogy mennek vagy maradnak, visszavonulnak, vagy más sportágban próbálnak szerencsét. A válogatottjaink gőzerővel készülnek Párizsra, mi a szövetségben pedig azt tervezzük, hogy a budapesti világkupaverseny és az Európa-bajnokság is a sportág ünnepi eseménye legyen, sok újdonsággal és látványossággal.”
A magyar öttusázók a párizsi olimpiára egyelőre két kvótával rendelkeznek: tavaly a krakkói Európa Játékokon Bőhm Csaba a bronzérmet jelentő harmadik, míg Gulyás Michelle a hetedik helyen végzett. További egy férfi és egy női kvóta megszerzésére van még esély, illetve ezekért házon belül többen küzdenek egymással is.
(Borítókép: Marosi Ádám öttusázó a 2012-es londoni olimpián. Fotó: sampics / Corbis / Getty Images)
