Kénytelen vagyok két dologra rávilágítani: az egyik, a sajtószabadság és vélemény- szabadság. Általában, ha a baloldali sajtóban jelenik meg valamilyen pikírt hangulatú cikk, tudósítás, alapvető elvárás, hogy az újságírói szabadságot tartsa tiszteletben az adott politikus, vagy az, akiről a cikk szól. Nos, ez úgy tűnik a fent említett pártnak, továbbá a fent említett polgármesternek – nevezzük őket nevükön: LMPnek és Nemény Andrásnak nem áll szándékában. Röviden összefoglalva a vasárnapi pihenésük úgy tűnik rövidebbre sikerült, mint szándékoztak volna, és valamin már nagyon fel szerettek volna háborodni.
A másik dolog amit ki szeretnék emelni, az a műfaji tudás. A publicisztika szabad műfaj, ez azt jelenti, hogy például Hende Csaba nem szokta írásaimat cenzúrázni, ellentétben úgy tűnik a baloldali sajtóban azonnal fel lehet húzni minden pimf ügyet, még egy nem létező állítást is.
Példának okáért az ugytudjuk.hu újságírója szerint én azt állítottam volna, hogy a mai egyetemisták „hótbuták”. Nos, ilyen állítás nem hangzott el, nem került papírra és nem jelent meg sehol. Röviden összefoglalva már a címükben hazudtak. Ezek szerint nekik ezt lehet. Én ugyanakkor nem kezdtem (mondjuk nem is tudtam volna, mert kiröhögnek) politikai üldözésbe, ellenkampányba, sőt egy országos párt közleményt se adott ki ellenük, továbbá senki semmilyen dolgot nem csinált. Vagyis hajuk szála se görbült.
A fent említett mondatom: miszerint „bár gyanítom, a múzeumban egy jó levéltáros, netán könyvtár szakos diplomás egészen fergeteges tempóban tudott volna kávét vinni a dokiknak”.
Nos, ha a múzeumi dolgozókat megsértettem, megkövetem őket, nem állt szándékomban.
De, hogy ez a mondatom ezt jelentené: „Két vírussal küzdünk. A koronavírussal és a gyűlöletkeltés vírusával. A kettő együtt még veszélyesebb.”
Te atyaég, hát ennyire veszélyes lennék? Kelteném a gyűlöletet? Ennyire meg kell tőlem riadni? Legalább olyan fenyegető lennék ezzel a mondatommal, mint a koronavírus? Nemény András úgy tűnik egy csöppet elvetette a sulykot.
Szeretném megjegyezni, hogy a jobboldalnak nem tartozik szokásai közé, hogy például újságírónőket – egyébként gyermekes anyákat –, vagy engem például személyesen fenyegessenek.
Ellenben például Fekete-Győr András arról értekezett, hogy azokat a propagandistákat, „akik szándékosan rossz hírét keltik másoknak, szándékosan hamis és valótlan tényeket állítanak”, egy időre eltiltaná a hivatásuk gyakorlásától. Mert újságírónak lenni, médiaszolgáltatónál dolgozni, az egy közfeladat, ez egy köztájékoztatási feladat. És itt nem a véleménycikkekről beszélek (…).
„azokkal a propagandistákkal szemben, akik szándékosan valótlanságokat állítanak, és mások emberi méltóságát, becsületét sértik”, szigorítani kell a büntető törvénykönyvet, mondotta a derék pártelnök.
A büntető törvénykönyv ismer különböző büntetési nemeket. Börtön, pénzbüntetés és foglalkozástól eltiltás. Ez lehet fél év, egy év, öt év vagy örök életre. Nekünk, magyaroknak jogunk van a valódi tájékoztatáshoz, jogunk van a valós adatokhoz – fejtette ki a pártelnök.
Ezzel szemben az index megkérdezte a LMP-t mi az álláspontja a kérdésről, az LMP az Indexnek azt írta, hogy a sajtószabadság feltétlen hívei, és senkit sem akarnak eltiltani a szakmája gyakorlásától. „Abban hiszünk, hogy a politikának az a dolga, hogy hagyja a sajtót dolgozni.”
Még egy megjegyzés: amúgy meg se kérdeztek, szívesen beszéltem volna, de úgy látszik kénytelen vagyok nyílt levelet írni, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy lehozzák.
Nos, amit korábban írtam, az egy véleménycikk volt. Publicisztika. Ez még Fekete-Győr Andrásnak is belefért volna, az ő szabályai szerint se csuktak volna le. Úgy tűnik viszont az LMP – amúgy szimpatikus – álláspontját, amelyet az index cikkében kifejtett, március 19-én, két nap alatt felejtette el. Két nap alatt!
Nemény Andrásnak meg úgy tűnik ez a gyűlöletkeltés akadt be. Úgy hiszem ez a gyűlöletkeltés meg a vírussal való párba hozásom egy komoly idegbecsípődés eredménye.
Így is lehet őket komolyan venni.
