Szombathelyiek és a díszvendégek látták el aláírásukkal azokat a téglákat, amelyek majd a Schrammel-hagyatéknak helyet adó épület homlokzatát díszítik. Az eseményen Nemény András polgármester köszöntötte a megjelenteket és a Kossuth-díjas keramikus művész, munkásságát méltatta. Mint mondta, Schrammel Imre egész életműve a tényleges valóságról szól, az anyag természetéről, amely magában foglalja a teremtést és a pusztulást.
Szombathely új kulturális intézményének létrehozásában, kialakításában elévülhetetlen érdemei voltak a várost 9 éven át irányító polgármesternek, Puskás Tivadarnak, akinek szívügyévé vált a projekt megvalósítása.
- A 2010-es évek elején a Képzőművészeti Egyetem rektora ajánlotta fel Schrammel Imre szülővárosának a művész alkotásainak jelentős részét. Sokat gondolkodtunk a művek méltó elhelyezésén, mígnem 2015 novemberében megállapodtunk Orbán Viktor miniszterelnökkel a Modern Városok Program keretében, hogy többek között a Szombathely-Kőszeg közötti út 2x2 sávossá alakítása, valamint a dozmati víztározó megépítése mellett Schrammel Imre alkotásainak is egy méltó helyet hozunk létre. Arra jutottunk, hogy ez a rendkívül értékes tárlat a Képtár és az Iseum szomszédságában lévő egykori Éva Malom épületében kap helyet, amelyet könnyen lehet, hogy a jövőben Schrammel Malomnak neveznek majd.
Ezzel válik teljessé Szombathely kulturális negyede.
Köszönöm a Jó Istennek, hogy ezt a folyamatot végig követhettem és hálás vagyok azért is, hogy a megvalósítás ezen stádiumában is részt vehetek. Megjegyzem, ízig- vérig áthatja az egykori Éva Malmot a Schrammel szellemiség, hiszen a Kossuth-díjas művész fia, Schrammel Zoltán tervezte át az építményt, amellyel kapcsolatban azt remélem, hogy az egyetemes képzőművészet nagyszerűségét hirdeti a világ végéig - fogalmazott lapunknak Puskás Tivadar, Szombathely korábbi polgármestere.
- A kerámia az igazmondás anyaga - ezt már Schrammel Imre mondta a köszöntőket követően. - Abból a földből gyúrja az ember, amibe az őseinek a hamvai éppúgy bent vannak, ahogy a miénk is belekerül majd valamikor. Dolgoztam porcelánnal is, de az meg úgy hazudik, mint egy szép asszony - mondta a művész, akit lapunk arról faggatott, miként éli meg, hogy végre valahára elkészül a nagy mű és méltó helyet kap páratlan hagyatéka.
- Természetesen nagyon örülök, egy ilyen alkalom nem mindenkinek jut osztályrészül. Óriási megtiszteltetés számomra ez a meghívás, hiszen végső soron ezer szállal kötődöm a városhoz és a megyéhez családom révén. Boldog vagyok, hogy ez a több mint 10 éves folyamat a végéhez közeledik. Nekem ebben döntő, tevékeny szerepem nem volt azon túl, hogy én csak elkészítettem a munkáimat. Ugyanakkor egyáltalán nem voltam közömbös a projekttel kapcsolatban - nyilatkozta a Frisss.hu-nak Schrammel Imre, aki elmondása szerint nagyon nehezen tudja definiálni művészetének, alkotásainak lényegét. Úgy fogalmazott:
ez egy plasztikus anyagban megjelenített munka, amit verbálisan előadni nem könnyű,
mert senki sem arra gondol, ami valójában a szemünk elé tárul. Ezzel összefüggésben egy történetet is elmesélt a keramikus művész, akinek Ausztriában kiállított "Kőmíves Kelemenné" című alkotása nehezen értelmezhető volt az osztrák nagyérdemű számára.
- Egy két fal közé beszorított női alakot ábrázoló műalkotásról volt szó. Ezt úgy kell elképzelni, hogy két kőoszlop szorít egy női alakot. Kőmíves Kelemenné balladáját itthon mindenkinek illik ismerni. De határon túl már más a helyzet. Mit tudtam csinálni? Átneveztem az alkotást Klausztrofóbiának, mert lényegét tekintve, ha valaki beszorul két dolog közé, az illetőnél bezártságérzet léphet fel. Ezt már az osztrák közönség is értette.
Az ünnepség keretében az esemény díszvendégei, a kulturális és civil szervezetek képviselői, majd a megjelent szombathelyiek is elláthatták kézjegyükkel a téglákat.
