Fekete aranyat reméltek a kútásók bő fél évszázaddal ezelőtt, azonban csaknem 1300 méter mélyről nem kőolaj tört elő, hanem egy 65-70 méteres vízoszlop. Az 58°C-os, közel 15200 mg/l ásványi anyagot tartalmazó kincs új fejezetet nyitott Bük és a környező települések történetében. A gazdag vízforrás Szent Kelemen pápáról kapta nevét, aki imájával vizet fakasztott a földből a szomjazóknak. Az 1961-es és 62-es év nyarát a helyiek az „árokfürdés” korszakának nevezték, ugyanis a feltörő vizet 1800 méter hosszúságú földcsatornán keresztül vezették el a Répce folyóba. Ezt a különös, szántóföldön átgázoló árkot használták „fürdőként” a szórakozni és gyógyulni vágyók. A merészebbek a kúthoz közel vetették magukat a mélyedésbe, ahol a víz hőmérséklete 54-58°C között volt.

Az első gyógymedence, népszerű nevén a "félig fedett" ma is várja a termálfürdőzőket. A dinamikusan fejlődő település egyik új részeként épült ki Bükfürdő, amely 1979-ben az országban tizedikként kapta meg a gyógyhelyi minősítést. Ez a megjelölés olyan különleges területet jelent, ahol legalább egyféle elismert természetes gyógytényező található, ami Bükfürdő esetében a természetes gyógyvizet jelenti, amihez gyógyfürdő párosul. Ezenfelül a gyógyítás zavartalanságát és a betegek nyugalmát biztosító környezeti feltételek is adottak a kiépült infrastruktúra mellett.

Kép forrása: Gyógyító Árokfürdő, 1961 - Bernáth Lajos, bukfurdo.hu