- Nem biztos, hogy mindenki ismeri ezt a viszonylag fiatal sportágat, amit Spartan Race-nek hívnak. Kérlek, mutasd be egy kicsit olvasóinknak!
- Tulajdonképpen egy akadályfutásról van szó. Nem is egy, hiszen amiben én versenyzem, az három távból áll, és három egymás utáni napon kell teljesíteni. A legrövidebb a Sprint, ez 5 kilométeres futásból és 20 különféle akadály leküzdéséből áll. A következő a Super, itt 10 kilométert kell futni szintén 20 akadállyal nehezítve. A leghosszabb az ún. Beast, amely 20 kilométeres futásból és több mint 30 akadályból áll. Ezek az akadályok nagyon változatosak: zsákcipelés, dárdadobás, majomlétra, vödörcipelés, kötélmászás, és egyensúlygyakorlatok is vannak.
- Hogyan kerültél ennek a sportágnak a közelébe?
- Édesapám, Kívés István futóedző. Nála kezdtem el atletizálni. Leginkább hosszútávfutóként versenyeztem, több szép sikerem is volt. Emellett kipróbáltam magam tájfutásban és duatlonban is. A Spartan Race 2015-ben jött az életembe.
- Térjünk vissza a világbajnokságra! Három nap alatt három távot kellett teljesítened itt is. Milyenek voltak a körülmények és maga a verseny?
- Spártában, a híres Leonidasz-szobornál volt a rajt, és a cél is. A leghosszabb távon, az utolsó napon igencsak lehűlt a levegő. Ekkorra kitágult a teljesítendő kör, narancs- és olívaültetvények között versenyeztünk a hegyekben. Hárman voltunk az elit kategóriában magyarok: rajtam kívül egy szombathelyi lány, Purgai Evelyn és egy veszprémi srác. A mezőny abszolút világbajnoki volt, hiszen minden földrészről érkeztek versenyzők. Ebben a közegben sikerült az előzetesen kitűzött célomat, a legjobb húsz közé jutást elérnem.
- Mennyire népszerű a sportág Magyarországon, és kik űzik jellemzően?
- Tavaly a nagykanizsai versenyen nyolcezer induló volt, azt hiszem, hogy ez mindent elmond a népszerűségéről. Sokan érkeznek az atléták világából, de a volt sífutók és tájfutók is szép számmal próbálják ki magukat itt. Mostanában már vannak olyanok is, akik kimondottan a Spartan Race-re specializálódnak.
- Ahogyan már említetted, nemcsak fiúk, hanem lányok is versenyeznek. Úgy tudom, hogy a most melletted ülő párodat is egy versenyen ismerted meg. Henriett, te mióta űzöd ezt a férfiasnak tűnő sportot?
- Én még csak egy éve vágtam bele, és azok közé tartozom, akik mindjárt a Spartannal kezdik a pályafutásukat. Régebben táncoltam, de a futás más, nagyon sok energiát kell belefektetnem. Ami pedig a Bendegúzzal való kapcsolatomat illeti, elárulhatom, hogy első versenyemen, a rakacai Spartan Race-en ismerkedtük meg. Közösségi oldalon már láttam Bendegúzt az indulók között, szimpatikus volt, ezért elkezdtem követni, a többi meg a versenyen már személyesen jött magától.
- Mi az, ami miatt ezt a sportágat űzitek, mi fogott meg benneteket benne?
Bendegúz: - Nekem azt tetszik benne a legjobban, hogy amikor elindul egy verseny, akkor tulajdonképpen nincs eldöntve előre még semmi. Bármikor bármilyen pozícióból kerülhetek előrébb vagy hátrébb. Az akadályok teljesítése vagy nem teljesítése nagyban befolyásolja a végeredményt. S mindezt két futás között kell jól megcsinálni. Az akadályokat egyébként itthon is tudom gyakorolni, mert egy barátommal csináltam magamnak egy pályát.
Rácz Henriett: - Én az erő részét szerettem meg. Miután erőnléti edző voltam korábban, talán ez természetes is. Szeretem az erőgyakorlatokat, amelyekkel ellensúlyozni tudom a futásbeli hiányosságaimat. Szeretek magammal küzdeni, a versenyhelyzetet pedig igyekszem úgy megélni, hogy próbálom kihozni magamból a maximumot. Ha sikerül, akkor elégedett vagyok, a helyezéstől függetlenül.
- Bendegúz, te ez után a nagyszerű eredmény után milyen célokat tűzöl ki magad elé?
- Tavaly két Spartan Race versenyt nyertem, az idén szeretnék még többet megnyerni és a világbajnokságra is ismét eljutni. Egy sportolónak mindig kell hogy legyenek céljai, amelyek a felkészülés idején ösztönzik a mindig kemény munkára.
