Ahhoz, hogy az ember belépjen egy pártba, több kell a politikai véleménynél. Mi vitte rá anno, hogy csatlakozzon a kereszténydemokratákhoz?

Ez egy elköteleződés, értékválasztás és döntéshozatal. A 2006 őszén bekövetkezett drámai események ébresztettek rá arra, hogy nagyobb a jelentősége a politikának annál, mintsem hogy csak otthon, családi vagy baráti körben beszélgessen róla az ember. Megéreztem a felelősségemet, és úgy gondoltam, itt az ideje annak, hogy a közélet alakításában is részt vállaljak.

Eleve érdeklődött a közügyek iránt, igaz?

A rendszerváltás évében érettségiztem, és 18 évesen részt is vehettem életem első szabad választásán. Egy olyan polgári családból származom, amely a szocializmusban sok jót nem kapott, ezért különösen felszabadító érzés volt megélni ezt az időszakot. Aki ezt átélte, tudja, miről beszélek. Ekkor folytam bele először a politikába. Aztán következett egy inaktív időszakom, amelynek 2006 vetett véget. Történészként mondom,

a rendszerváltás utáni Magyarország legsötétebb napjai voltak ezek a 2006. októberi napok, sőt összességében a Gyurcsány-kormány regnálása.

Magánemberként úgy éltem meg, hogy a rendszerváltás időszakának reményteli várakozásai ellenére félresiklott valami. Alig hittem a szememnek, amikor láttam, hogy mi zajlik Budapesten.

A tévészékház ostromára hogyan emlékszik vissza?

Jogszerűtlen és menthetetlen volt a tüntetők erőszakos fellépése, de mindez az őszödi beszéd utáni jogos felháborodásból, népharagból indult. Mint minden jóérzésű ember, együttérzéssel viseltettem a rendfenntartás céljából oda vezényelt rendőrök irányába, hiszen ők semmiről nem tehettek, mások bűnei miatt szenvedtek. Aztán október 23-án már fordult a kocka, és

a hatalom a gyülekezési jogukat szabadon gyakorló magyar állampolgárok ellen fordította a rendőrséget, amely indokolatlanul brutálisan lépett fel velük szemben.

Valami olyan rendkívüli történt akkor, amit nehéz volt megérteni, lehetetlen volt politikai szempontból elfogadni. Nem illett a képbe, hogy hogyan fajulhattak idáig a dolgok a rendszerváltás örömteli, euforikus időszaka után 16 évvel!

Mi volt benne a rendkívüli?

Újra megtapasztaltuk a félelmet, a terrort... A '80-as évek végén gimnazistaként ünnepelni készültünk március 15-én itt, Szombathelyen, és emlékszem, ahogy egy gépfegyveres katonai járőr jött utánunk, figyelve minden lépésünket. Nem intézkedett, csak ott volt, erőt mutatott, félelmet keltett. Ugyanez a szorongató érzés köszönt vissza 2006-ban, és ez megdöbbentett. Hiszen egy demokratikus átalakulás után voltunk, egy jogállamban, ahol nem szabadna megtörténnie annak, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott rendvédelmi szervezetet ráuszítják a magyar állampolgárokra.

Ez a kommunisták módszere volt, de 2006-ban újra ezt a módszert alkalmazta a baloldal a társadalom megfélemlítésére.

Elérkeztünk a felelősség kérdéséhez.

Sem a tévészékház ostromára, sem pedig később az ártatlan emberek összeverésére, letartóztatására, meghurcolására nem került volna sor, ha Gyurcsány Ferenc úgy viselkedik, ami elvárható lett volna egy demokratától, egy európai államférfitól.

Ön szerint mit kellett volna tennie?

Be kellett volna látnia, hogy végzetes politikai hibát követett el, amikor félrevezette a magyar társadalmat, amikor tudatosan meghamisította az ország állapotára vonatkozó adatokat, és lényegében - politikai értelemben - csalással szerezte meg a támogatottságot. Úriemberként meg kellett volna hajolnia az emberek igazságérzete előtt, és el kellett volna ismernie: méltatlanná vált a miniszterelnöki posztra. Ezzel elkerülhető lett volna, hogy ártatlan emberek sérüljenek meg később.

Mindebből hogyan következik, hogy ma a KDNP-ben politizál?

A miniszterelnök hazudott, jogszerűtlen, antidemokratikus intézkedések történtek, és az embereket a gyülekezési és szólásszabadság alkotmányos jogától fosztották meg 2006-ban. Emiatt éreztem akkor én úgy, hogy valamit tennem kell.

Felelős magyar állampolgárként egyszerűen nem intézhettem el ezt egy vállrándítással!

Ezért léptem be a Kereszténydemokrata Néppártba, amely az általam követett keresztény elvek mentén szerveződött akkoriban ellenzéki párt volt. Ezzel magamnak is deklaráltam valamit, és kifelé is kifejeztem egy tiltakozást, és azt mondtam, ha lehet tenni valamit, hogy jobbra fordítsuk az ország sorsát, abban szívesen részt vállalok és segítem munkámmal a pártot.

Mit gondol, hogyan vélekedik ma a társadalom az akkor történtekről?

Túl hamar felejt az ember! Felnőtt egy generáció, amely akkor még meg sem született, vagy nagyon kicsi gyerek volt, és nem emlékszik arra, mi történt valójában. Néhány megtévesztett fiatal ma Gyurcsány Ferencben egy jópofa politikust lát, aki szociáldemokratának maszkírozza magát, és aki - bár lábbal tiporta a demokráciát - a pártjának mégis a Demokratikus Koalíció nevet adta. Azoknak a fiataloknak, akik ma kordont bontanak a Karmelita kolostornál, és diktatúrát kiáltanak, elképzelésük sincs arról, hogy mit jelent valójában ez a kifejezés. Mi, idősebbek tudjuk, mert 1989 előtt és 2006-ban, a baloldali kormány időszakában megtapasztaltuk. Akkoriban ahhoz, hogy megverjenek valakit, összebilincselt kézzel a földre dobjanak, hajánál fogva vonszoljanak, fogdába zárjanak, maradandó testi és lelki sérüléseket okozzanak, elég volt az utcán lenni és a rendőr útjába kerülni. Ma az erőszakosan fellépő kordonbontóknak viszont a hajszála sem görbül meg. Ez a tény világosan mutatja a különbséget a bal- és jobboldal demokráciafelfogása között.

Nemrég itt járt Gyurcsány Ferenc, és a teljes parlamenti DK-frakció, amivel kapcsolatban Ön is kifejezte nemtetszését. Miért?

2004-ben Gyurcsány Ferenc elkaszálta a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról szóló népszavazást. Lényegében a nemzet részét alkotó határon túli magyarság ellen indított gyűlöletkampányt,

értelmezésem szerint ezzel a nemzet ellen cselekedett.

Önmagában most sem a látogatás ténye a sértő, hanem Gyurcsány és az általa képviselt politika elfogadhatatlan. Az a politika, amelynek a mérföldkövei 2004 és 2006 voltak, valamint azok az intézkedések, amelyek például a közszférában dolgozók és családjuk számára komoly érvágást jelentettek a 13. havi fizetés eltörlésével, vagy a nyugdíjasoknak a 13. havi nyugdíj elvételével. Az országot eladósították, az energiaárakat elviselhetetlenül magasra emelték, agyonadóztatták az embereket, a csőd közelébe sodorták Magyarországot. Hadd emlékeztessek rá, hogy a mostani politikája sem különb, hiszen pártja mindent megtesz azért, hogy az ország ne kapja meg a neki jogosan járó uniós forrásokat.

Ezzel minden egyes embert, köztük a szombathelyi embereket rövidítik meg!

Választott szombathelyi képviselőként kötelességem fellépni az ellen, ami miatt kárt szenvednek a szombathelyiek. Ezért tiltakoztam a DK-frakció látogatása ellen, és az ellen, hogy Nemény András a városházán fogadta őket. Nem tudok róla, hogy Gyurcsány Ferenc valaha belátta volna ezeket a hibákat, elismerte volna a felelősségét. Amikor bizonyíthatott volna, elbukott. Így nincs hitele annak, amit ma mond és képvisel. Mindent el kell követnünk azért, hogy soha többet ne kerüljön hatalomra. A Gyurcsány-látogatással szemben mutatott kiállással az volt a célom, hogy felhívjam az emberek figyelmét rá, nem szabad felejteni. Ez a Gyurcsány Ferenc ugyanaz a veszélyes ember, aki akkor volt. 

Miért gondolja úgy, hogy Nemény András részéről hiba volt fogadni a DK-sokat?

Egyrészt sok embernek borzalmas élményei vannak a 2010 előtti időkből, és ez a látogatás jogosan kelt bennük félelmet, hiszen azt gondolhatják, hogy ennek következményei lesznek. Másrészt pedig az uniós források Szombathelynek is nagyon kellenének, ugyan miért tapsolnánk hozzá, hogy a megszerzésüket gáncsolják? A fentiek fényében nagyon rossz az üzenete annak, ha Gyurcsány Ferenc és pártjának képviselői megjelennek a szombathelyi városházán, hiszen felsejlik az emberekben, hogy netán át akarják venni a hatalmat itt a városban, és adott esetben az ő befolyásuk érvényesülne.