Cruyff, a hollandok korábbi klasszis labdarúgója tavaly októberben kapta a sokkoló hírt, hogy tüdőrákos, ám 2016 februárjában azt mondta, az eddigi kezelések eredményesek voltak, úgy érzi, nyerésre áll a gyilkos kórral szemben.
Johan Cruyff az Ajaxban alapozta meg hírnevét – az amszterdamiak vezérjátékosaként 1964 és 1973 között három Bajnokcsapatok Európa-kupáját, holland bajnoki címeket (6), Holland Kupát (4), Európai Szuperkupát (3) és Interkontinentális Kupát (1) nyert –, és amikor 1973-ban a Barcelonába igazolt, már volt Aranylabdája is (1971). A legjobb európai futballistának járó díjat további két alkalommal (1973, 1974) érdemelte ki.
A mai sikerekre még csupán áhítozó Barcelonával játékosként „csak” egy spanyol bajnoki címet (1974) és egy Király-kupát (1978) nyert, de látványos játékával, szókimondásával, a katalán ügy melletti következetes kiállásával, a Barca–Real csatározásba keményen beleállva hamar közönségkedvenccé vált.
Kétéves amerikai kitérője (Los Angeles Aztecs, Washington Diplomats) után rövid ideig a spanyol Levantéban futballozott, majd hazatért, és előbb újra az Ajax játékosa lett (1981–83, két bajnoki cím, egy Holland Kupa), majd miután onnan kiutálták, pályafutása utolsó szezonjára (1983–84) a Feyenoordba igazolt. Az amszterdami szurkolók szívfájdalmára bajnokságot és kupát nyert az örök rivális rotterdamiakkal, és hogy nem játszott statisztaszerepet, arról az „év játékosa” díj is árulkodik.
Cruyff a holland válogatottban 1966 és 1978 között 48 mérkőzésen 33 gólt szerzett – érdekesség, hogy 1966-ban éppen a magyarok ellen mutatkozott be a válogatottban, méghozzá góllal (2:2). 1974-ben világbajnoki ezüstöt, 1976-ban Európa-bajnoki bronzot ünnepelhetett – bár az ünneplés szó ellen alighanem tiltakozna, hiszen ő mindig győzni akart. Ebből fakadóan karrierje során nem kevés alkalommal keveredett konfliktusba klubvezetőkkel.
Edzői pályafutása során az Ajaxszal két Holland Kupát és egy Kupagyőztesek Európa-kupáját nyert, majd jött a nagy sikerkorszak: a Barcelonával – többek között – négy spanyol bajnoki címet szerzett és egy alkalommal (1991–92) elhódította a Bajnokcsapatok Európa-kupáját..
Ebben az időszakban, 1991-ben koszorúérműtéten esett át, s azután felhagyott a dohányzással. Edzőként legutóbb 2009 és 2013 között tevékenykedett, amikor a katalán válogatottat irányította.
