Tele a szeptember könnyedebb programokkal, az emberek szórakoznak. Hogy látja, nem nyomja-e rá a bélyegét a hangulatra a pesszimizmus?
Ha igaz, hogy sírva vigad a magyar, akkor ennek van itt az ideje. Magyarország - köszönhetően annak, hogy még csak most kezdődik az ősz - egyelőre csak csekély mértékben kénytelen elszenvedni annak az energiaválságnak a következményeit, amellyel szembesülünk, de a tél nehéz lesz. Látjuk, tízszeresére nőtt a gáz ára, az áram ára szintén az egekben van, hétszeres-nyolcszoros lett. Ennek egy részét a magyar állam tompítani tudja, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a fogyasztók továbbra is az átlagfogyasztásig a rezsicsökkentett árat fizessék, de ez ma már a magyar államnak iszonyatos terheket jelent. Ezt a cégek számára, és az átlagfogyasztás fölött nem tudja biztosítani. Mindent megteszünk azért, hogy Magyarországon könnyebb legyen, és az Európai Unió pedig belássa azt, hogy az energetika területén a szankciókkal nem nyert Európa, hanem veszített, és Oroszországnak pedig nem fájt, hanem hasznot hozott.
Felröppent a sajtóban a hír, hogy a távhős lakásokban élőket is érintik a rezsiváltozások. Ez igaz?
Nem. A lakossági fogyasztókat nem érintik itt a változások, fenntartjuk a korábbi ígéretünket. Nem magánfogyasztók esetén nem képes az állam arra, hogy megfizesse a valós gáz- és áramárat, így a távhőnél sem képes, de
a magánfogyasztók esetében marad a rezsicsökkentett ár. Az ezzel kapcsolatos hírek álhírek.
Milyen hatással lesz hazánkra, ha a nagyobb gazdaságok árplafont alkalmaznak az energiahordozókra?
Európa áramban közel önellátó, ott van lehetőség arra, hogy hatósági árat próbáljunk meg az egész kontinensre megszabni - bár erre még nem volt példa, de van értelme -, gázban viszont nem vagyunk önállátóak, ott ennek nincs értelme.
Ha olyan árat szabunk meg, amennyiért nem tudunk importálni, akkor egyszerűen nem lesz gáz.
Itt tehát kár komoly reményeket táplálni. Miután végleges javaslat még nincs, nehéz megmondani, hogy ez miként hathat a magyar gazdaságra. Az áram esetében jó felvetés lehet az árplafon, ha az Európai Bizottság végleges javaslata garantálni tudja az ellátásbiztonságot, és csökkenteni tudja az árakat úgy, hogy ez ne legyen hátrányos azoknak az országoknak, akik ma áramot állítanak elő. A helyzet az, hogy
van, aki bezárta az atomerőműveket, és vásárol attól, aki nyitva tartotta azokat, és újakat épít. Ők nem biztos, hogy boldogok lesznek attól, ha olcsóbban kell például Németországnak adniuk az áramot.
Gyurcsány Ferenc és más ellenzéki politikusok is sejtetik egy ideje, hogy valamire készülnek. Fenyegetve érzi-e magát ettől a kormányoldal?
Ha nem most lett volna az országgyűlési választás, és Gyurcsány Ferenc visszatérése realitás lenne, akkor ez komoly fenyegetés lehetne az országra nézve. Neki akkor sikerült csődbe vinni az országot, amikor Európában a gazdasági növekedési időszaka volt. Ha megnézzük 2008-ig a környező visegrádi országokat, akkor 8-10 százalékos növekedés volt akkor, nálunk pedig nulla, és ebben az időszakban is a legnagyobb kudarcokat volt kénytelen ez az ország elszenvedni.
Gyurcsány Ferenc tehát valós fenyegetés, nem érdemes lebecsülni, de a magyar választópolgárok idén tavasszal négy évre eldöntötték, hogy az ország milyen irányba haladjon.
Milyen őszre számít? A parlamenti munkát, a közéletet tekintve például.
Nem a közélet szempontjából számítok nehéz őszre, hanem egyszerűen az a helyzet, amibe Európa került, az nehéz. Van egy két évtizede nem tapasztalt infláció, tegyük hozzá, ez a világban máshol is így van. Az Egyesült Államokban, Németországban a hetvenes-nyolcvanas évek óta hasonló inflációs adatokkal nem kellett szembesülni. Van egy energiabiztonsági kérdés, és van egy energiaár-probléma. Ezek együtt rendkívül nehéz őszt és telet ígérnek.
