Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Schweidel József. Őket tiszteli aradi vértanúk néven a nemzeti közvélemény. Sajnálatos módon három másik vértanú kevesebb figyelmet kapott. Történelmi köztudatunk tehát nem sok tudomást vett Ormai Norbert honvéd ezredesről, Ludwig Hauk őrnagyról és a magyar nyelvújítás vezérének, Kazinczy Ferencnek a fiáról, Kazinczy Lajos honvéd ezredesről.
Görgei Artúr tehát elkerülte e kivégzést, amiért azután egész hátralévő, ráadásul hosszú életében igaztalanul megbűnhődött. A fővezér szerepe az 1848-49-es szabadságharcot lezáró vereségben egészen az ezredfordulóig sok vitát gerjesztett. Közel száz évig árulónak tartották a világosi fegyverletétel miatt, de újabban kiderült, hogy ő volt korának egyik – ha nem a – legjobb magyar hadvezére.
Nézzük a valós tényeket!
A szabadságharc bukását 1849 nyarának végén már nem lehetett megakadályozni. A déli fősereg Temesvárnál döntő vereséget szenvedett, egy csatára való lőszere sem maradt. A kilátástalan helyzetben 1849. augusztus 11-én Kossuth lemondott kormányzói tisztségéről, mjad Görgeit (akit később a szabadságharc árulójának kiáltott ki) diktátori teljhatalommal ruházta fel. Görgei más lehetőséget nem látva – tisztikarának döntése alapján – két nappal később Világosnál, a csigérszőllősi mezőn letette a fegyvert az oroszok előtt. Korábban többször is kijelentette, hogy a Habsburgoknak semmilyen körülmények között nem teszi le a fegyvert. Ezért kapitulált tehát I. Miklós cár serege előtt, amiről így írt a jelenlévő orosz Dozdov főhadnagy:
„ Szívszorító volt az utolsó csapatszemle. Görgey a lovával serege elé lépett. Beszélni kezdett volna, de egy hangot sem tudott kipréselni magából. Tompa zokogás tört fel melléből,
mire a harmincezres sereg levegőeget betöltő „Éljen Görgey!” kiáltással, könnyezve válaszolt vezérének (…) „Isten veled, Görgey!” – ismételte az egész sereg.”
A fegyverletétel után az egyszerű közkatonák amnesztiát kaptak ugyan, de sokukat besorozták a császári seregbe. A magasabb rangú tisztek, tisztviselők pedig hadbíróság elé kerültek. Október 6-án Pesten Batthyány Lajos miniszterelnököt, Aradon a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő 13 főtisztjét végezték ki, összességében mintegy 500 halálos ítéletet hoztak, és mintegy 110-et hajtottak végre.
A közvélemény a szabadságharc bukásáért - Kossuth sugallatára is - Görgeit tette felelőssé.
A fegyverletétel után az emigrációba kényszerült Kossuth a bulgáriai Vidinben írt, híres levelében kifejtette, hogy a szabadságharc bukása „kizárólag Görgey árulásának” tudható be, akinek túlontúl merész hadi tettei miatt nem kerülhette el a bukást a szabadságharc. A levél hatása félelmetes volt:
Görgei még évtizedek múltán is valóságos ördögként élt
a magyarok képzeletében, miközben a Torinóban élő Kossuthot feltétel nélkül tisztelték. Anekdoták egész sora szól arról, hogyan nézett farkasszemet lincshangulatban lévő tömeggel, hogyan akarták megtámadni vasútállomáson, irodalmi felolvasóesten, és mennyi megaláztatásnak volt kitéve.
Visszatérve a megtorlásokhoz, maga
Görgei azt remélte, hogy a győztesek csak őt végzik majd ki! Az oroszok azonban presztízskérdést csináltak abból, hogy mivel nekik adta meg magát, megkíméljék életét,
így a tábornokot száműzték, míg 13 társa Aradon mártírhalált halt. Mint utóbb kiderült azzal, hogy „életre ítélték”, a legnagyobb büntetést kapta…
Száműzetés idején Görgei előbb Klagenfurtban, majd a szomszédos Viktringben élt rendőri felügyelet alatt, ezekben az években születtek gyermekei is. 1867-ben, a kiegyezés után térhetett csak haza, különböző munkákat vállalt, majd altábornagyi nyugdíjából élt visszavonultan Visegrádon.
67 éven át igazi katonához méltó nyugalommal, méltósággal viselte a hálátlan utókor rásütött igaztalan áruló bélyegét. Éppen
itt az ideje, hogy az ideje, hogy Görgei Artúr elfoglalhassa dicső és méltó helyét történelmünk nagyjai közt.
