Sokan úgy vélik – és az ellenzéki pártok erre rá is játszanak -, hogy a migráció témája nem létezik, de legalábbis nem lényeges kérdés ma Európában. Ám a számok mégis mást mutatnak.

Így van. Ha megnézzük például, hogy 2021-ben több mint 100.000 átlépési kísérlet történt a magyar határon, 1113 embercsempészt vettek őrizetbe, akkor láthatjuk, hogy igenis valós problémáról beszélünk. Az igaz, hogy nem látunk úgy migránsokat, mint 2015 szeptemberében, hiszen megépült a hazánkat védő kerítés. Az ellenzéki narratívára pedig azt tudom mondani, hogy csak Olaszországban tavaly 70 ezren regisztráltak a déli partoknál, és Görögországban is hatalmas a nyomás. Rengeteg - kb. egymillió - afgán indult meg a tálibok hatalomátvétele után Európa felé. Rajtuk kívül

nagyszámú gazdasági bevándorló Tunéziából, Marokkóból, Algériából indul meg kontinensünk felé. Pedig ezekben az országokban nincsen polgárháború, nem üldözik őket, egyszerűen a jobb élet reményében indultak útnak. Tehát igenis valós probléma a migráció. 

Sokan még mindig keverik a migránsokat és a menekülteket.

A valódi politikai vagy vallási menekülteket mi is befogadjuk, számos példa van erre. Ilyenek voltak a szír keresztények és néhány afgán, aki segítette a magyarok munkáját otthon.

A migránsok pedig azok, akik a munka helyett segélyekből, szociális juttatásokból képzelik el Európában a jólétüket. Ezért is tartom helyesnek a magyar kormány azon álláspontját, miszerint a segítséget kell helybe vinni, oda, ahol baj van.

Sajnos az a tapasztalat, hogy akik ezekből a távoli országokból és még Nyugat-Afrikából is a jobb élet reményében célba érnek, nagyon hamar csalódnak. Hiszen szakértelem, nyelvtudás híján, és a számukra idegen kultúra következtében nem kapnak olyan munkát, amilyenre számítottak. Közülük nagyon sokan a bűnözés irányába fordulnak. Mondok erre egy példát is. Míg takarítóként, szemetesként nem keresnek jól, addig egy drogdíler az ő havi 1000-1200 eurójukhoz képest egyetlen este könnyen akár 200 eurót is megkereshet.

Brüsszelben ennek ellenére még mindig azt állítják, hogy szükség van Európában a munkaerőre.

Ezt nem is vitatja senki, csakhogy nem mindegy, hogy milyenre! A tanult, nyelveket beszélő emberekre, akiknek van végzettségük, szükség lenne. Ám sajnos a Maliból, Szenegálból, Gabonból, Szomáliából érkezők nagyrészt még a saját nyelvükön is analfabéták. Tehát őket a munkaerőpiac nem tudja felszívni. Az is több, mint érdekes, hogy Németországban kb. 5 millió ember van, aki a COVID-járvány miatt elveszítette a munkahelyét, talán első körben nekik kellene munkahelyeket teremteni, vagyis visszaadni a lehetőséget. Az is aggasztó, hogy Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban rendkívül nagy mértékű a fiatalok körében a munkanélküliek száma. Kérdem, nem nekik kellene először lehetőséget biztosítani, mielőtt Afganisztánból, Pakisztánból, Bangladesből érkező migránsokat telepítenének be? Persze ők a 600-700 eurós segélyből is meg tudnak élni, ők azok, akik egyértelműen gazdasági bevándorlók, és nem menekültek.

Térjünk ki egy kicsit jobban Németországra, amely Európa vezető hatalma. Ön – miután ott született - meglehetősen jól ismeri az ottani helyzetet. Úgy hallottam, hogy egy másfajta vándorlás is elindult, mégpedig Németországból Közép-Európába.

Bizony így van. Még a családomban is van erre példa. Egyik unokatestvérem, aki 30 évig volt a memmingeni strand igazgatója, nyugdíjba ment, majd vett egy lakást Budapesten, s azt tervezi, hogy öreg napjaira itt is telepedik le. Az ok pedig egyértelmű: a migráció, illetve az általa létrejött bizonytalanság, bűnözés, felborult életkörülmények. Rajtuk kívül is nagyon sokan választják a biztonságos Magyarországot.

Megdöbbentő adat, de tény: évente kétszázezren hagyják el Németországot! Kizárólag a személyes biztonságuk miatt, nehéz szívvel költöznek el az óhazából, miután nem érzik magukat már biztonságban.

A migránsok kapcsán gyakran lehet hallani-olvasni a nőket érő szexuális támadások, idősek kifosztása, gyermekek zaklatása s más erőszakos cselekedetek mellett a terrorista veszélyről is. Vannak, akik ezt elbagatellizálják, pedig sajnos nem egy súlyos, kimondottan terrorista jellegű bűncselekmény történt az elmúlt években Európa-szerte. Mi ebben az iszlám vallás valódi szerepe?

Akik az első menekülthullámmal jöttek, akik Párizsban - egy diszkóban - ártatlan embereket mészároltak le, akik felrobbantották a brüsszeli repülőteret, akik Londonban a metrón követtek el súlyos bűncselekményt, akik Berlinben és Nizzában gázoltak halálra embereket, vagy Dél-Franciaországban mise közben fejeztek le katolikus, idős papot, mind a szélsőséges iszlám dzsihádistákhoz tartoznak. Egyértelmű, hogy

a migráció és a terrorizmus kéz a kézben járnak! Bár az Iszlám Állam területileg megszűnt, de a radikális gondolatok tovább élnek. Az egykori harcosok szétszéledtek, és itt vannak Európában. Sajnos biztos, hogy lesz még terrortámadás,

hogy hol és mikor, azt nyilván nem tudhatjuk. Minden áldozat mögött családok, közösségek és sorsok állnak, akiket meg kellene védeni. Ha tehát továbbra is hagyjuk, hogy bárki ellenőrizetlenül bejöhessen Európába, akkor újabb áldozatokkal kell számolni, hiszen feladjuk alapvető biztonságunkat.

Mondhatjuk - ha még tagadni próbálják is-, hogy az Európai Unió migrációs politikája megbukott. Ön szerint minek kell még történnie ahhoz, hogy az illetékesek belássák, nem járható tovább ez az út?

Sajnos, mint az előbb elmondottakból is kiderült, sok száz ember halt már meg értelmetlenül, s én sem tudom, minek kellene még történnie. Polgárháborúnak? Pedig már a brüsszeli politikusok is félnek. Számos ún. no go zóna van a belga fővárosban is, ahová nem mer senki belépni. A baloldali politikusok az általuk preferált PC, azaz politikailag korrekt beszéd jegyében persze erről mélyen hallgatnak, mert a megválasztásukhoz szükséges szavazatukat mégiscsak innen remélik.

A közép-európai államok, így Magyarország is teljesen másként vélekedik a migrációról, mint az Európai Unió fősodra. Mi a teendő? Továbbra is kitartani, vagy még erőteljesebben képviselni az alapállásunkat?

Meggyőződésem, hogy határozottan ki kell tartanunk az álláspontunk mellett. S itt szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy

ha az áprilisi parlamenti választáson az ellenzék kerülne ki győztesen - aminek nem látom túl sok realitását –, akkor eddigi erőfeszítéseink kárba vesznének. Nincsen kétségem afelől, hogy ők, mint oly sok minden másban, nem a magyar embereknek, hanem a brüsszeli technokratáknak akarnának megfelelni.

Ez pedig beláthatatlan következményekkel járna. Ez - biztonságos életünk megóvása - is a tét április 3-án!