Péter a génjeiben hordozza a növénytermesztés, a kertészkedés szeretetét, gyerekkora óta ezzel foglalkozik, és nincs vele egyedül a családban. Van a rokonságában, aki a kertészeti egyetemen tanít, és olyan is, aki a Kertészet és Szőlészet című folyóiratot szerkeszti. Ő már több mint harminc éve foglalkozik gyümölcstermesztéssel az alig négyhektáros területén. – Mindenféle gyümölcsöt megpróbáltam, folyamatosan kerestem az új fajtákat, és teszteltem őket, hogy melyik mennyire szereti ezt a vidéket. Kicsiben kísérleteztem, és aztán ami bevált, azt nagy táblában is ültettem – meséli Péter a pult mögött állva, miközben finom, saját préselésű alma- és körtelével kínál. Az is kiderül, hogy mi jött be neki: - Körtéből a packhams, szilvából a topend plus, cseresznyéből a Regina, kajsziból pedig az olyan fajták, mint például a goldrich, ami nem fagyott el. Jól terem a birs is, de dióval nem próbálkozunk – szögezi le a nádasdi gazda, aki azt mondja, egyszerre kell figyelembe venni a talajminőséget és az éghajlatot. – Fel kell készülni a változásokra. Vannak olyan fajták, amelyek kimondottan jól alkalmazkodnak a globális felmelegedés hatásaihoz. Almából is van olyan fajta, most jött ki a nemesítésből, ami remekül tűri a szárazságot, bírja a 40 fokos meleget is, nem hajlamos a napégésre, a kórokozókkal szemben pedig ellenálló – avat be Péter a szakmai fortélyokba.
Mégis hogyan lehet megvédeni a növényeket a kórokozóktól, ráadásul úgy, hogy annak az egészségét is szem előtt tartsák, aki végül elfogyasztja a gyümölcsöt? – A rezes szerek jól használhatóak, de más, olajos szerek is vannak, amelyek lefojtják a kártevőket, próbálunk ilyesmit használni – teszi hozzá Erika, aki arról beszél a Frisss.hu-nak, hogy jó pár éve áttértek a feldolgozásra. Ahogy részletezi, rájövünk, hogy ez igazán az ő asztala lehet otthon, nagyon érti a dolgát. – Nem tudtuk jól eladni a gyümölcsöt, vagy csak filléreket kaptunk érte. Kitaláltuk hát, hogy inkább a feldolgozásra helyezzük a hangsúlyt.
Nem feltétlenül baj, ha nem teljesen szabályos minden almánk, akár egy-két pötty is lehet rajta, inkább nem permetezzük, mert úgyis kinyomjuk a levét
– fogalmazza meg Erika, hogyan kellett alkalmazkodniuk a vevői igényekhez, méghozzá úgy, hogy megérje, ne menjenek tönkre, netán meg is tudjanak belőle élni. És közben felhörpintjük a kapott almalét, ami tényleg nagyon ízletes és hűs. Úgy tűnik tehát, hogy érdemes több plusz időt és energiát belefektetni a vállalkozásba? – kérdezem. Péter szerint mindenképpen, mert rájöttek, hogy erre nagyobb a kereslet. – Kevesen állnak neki szilvát főzni, ezért inkább gépekben is, eszközökben is fejlesztettünk, eladásra már csak így lehet. Rengeteg szilvafánk van, ha be akarom főzni, oda gépek kellenek – tudtuk meg. Azt már Erika jegyzi meg, hogy mindent ketten csinálnak, csak a betakarításnál segítenek a gyerekek. Emiatt is fontos volt, hogy fejlesszenek, és gépekkel pótolják a kézi erőt, hogy bírják. Laikus szemmel is látszik, hogy mindez komoly anyagi ráfordítást igényel. De mégis hol a határ, ami még megéri? – Belekezdtünk, nincs megállás. Mindig jön az új technológia, amit meglátok, és szeretném megvásárolni – mondja Péter, akin látszik, hogy ez a szenvedélye. Erika szól közbe, hogy ő mindig mondja, hogy álljanak már le, mert a gyerekek nem akarnak ezzel foglalkozni, mi lesz azzal a sok géppel…. – Megy a MÉH telepre – fűzi hozzá viccesen Péter, de persze nem gondolja komolyan.
Az egész csak elhivatottság kérdése. Azt mondja a nádasdi pár, hogy
a gyümölcsfákat gondozni, a termékekkel dolgozni a munka szép része, az üzlet pedig a kényszer.
Úgy látják, könnyebb és jobb lenne, hogyha otthon árulhatnának, úgy, mint az őrségi portákon. Dolgoznak, a kapu nyitva, jönnek a turisták, és ott árusítanak. – Jó lenne, ha nem kellene harcolni a piacon, hogy ki kinek a konkurense, ki hozott még olyan árut, mint én, ki kire haragszik… - így Erika. Ez már a pénzről szól. - A piacon csak elmegy az idő, amit otthon munkával lehetne tölteni – vélekednek.
S hogy mire a legbüszkébbek? – Szépek az aszalványaink, de a fő profilunk mégiscsak a gyümölcslé. Ősszel 15-félét kínálunk, de most már szezon vége van – meséli Bödő Erika és Rimóczi Péter, a piac két kedves termelő-kereskedője.
