Géppel kel, géppel fekszik

Pintér Bence ötödéves gimnazista délután 1-ig fel sem áll a gép elől. Vagy online órája van, vagy csak elérhetőnek kell maradnia, és még ezután jön a házi feladat, amiből most többet kapnak a megszokottnál. A helyzet az, hogy többé-kevésbé szinte egész nap a monitort nézi, ezzel kel, ezzel fekszik. – Ahogy felébredek reggel, az az első dolgom, hogy bekapcsolom a gépet, este pedig már szinte kifolyik a szemem, elfáradok tőle, de hozzáteszem, én informatikai szakterületre készülök, tehát a digitális tanrend előtt is sokat számítógépeztem.

Az alvási ciklusom teljesen felborult az itthonlét miatt, este nagyon sokáig fent vagyok, reggel pedig sajnos ugyanúgy kelni kell.

Van, hogy 7.40-kor kezdődik az órám, igaz, van, hogy csak 10-kor. Néhány tárgyból már megvan az érettségim, azokon az órákon már nem kell részt vennem, és a testnevelést, rajzot sem ebben a formában tartják meg. Hogy jobb-e így tanulni, vagy rosszabb? Megvan az előnye, hiszen sokkal jobban tudok készülni az infóérettségire. Jó itthon lenni, és a lyukasórákat is erre használom fel, ugyanakkor érzem a hátrányát is azoknál a tantárgyaknál, amelyekből arra szoktam hagyatkozni, amit órán hallok. Így nehezebb odafigyelni – mondta a Frisss.hu-nak Bence. Szerinte

aki nagyon akar, az fel tud készülni az érettségire, bár tény, hogy több időt és energiát kell most belerakni a dologba.

Talán személyfüggő is, hogy kinek mennyi segítségre van szüksége a tanártól. Ami pedig a bandázást illeti: - Csak online tudunk beszélgetni, személyesen nemigen találkozunk. Semmi nincs nyitva, se étterem, se szórakozóhely, nem tudtunk sehová együtt menni, így nehéz. Ha választani lehetne, én már mennék vissza az iskolába – jegyezte meg.

illusztráció

A hiányzó reggeli rutin

Hónapok óta nem találkozott a barátaival Gaál Dóra, mert a családja miatt szinte teljesen elszigetelődött a járványidőszakban. – Minden héten legalább egyszer összejövünk Messengeren néhányan, vegyesen fiúk és lányok, és pár órát beszélgetünk esténként, így oldjuk meg – mesélte a gimnazista lány, aki szerint inkább szociális téren vannak hátrányai ennek a rendszernek, tanulásban kevésbé. Az online órákon jól haladnak, de vicces esetek is történnek. – Egyszer előfordult, hogy egy osztálytársunk bekapcsolva hagyta a mikrofont, és behallatszott, ahogy telefonon randit beszélt meg egy lánnyal, még az illető hangját is hallani lehetett a vonal másik végén. A tanár szólt neki, hogy inkább némítsa le a gépét… - idézte fel. Elmondta még, hogy hiányzik neki a reggeli rutin is.

– Nagyon el tud lustulni az ember amiatt, hogy reggel kiesik a készülődés, de néha rájövök, hogy mennyire hiányzik!

Szoktak rajtam nevetni, mert ha ezt megunom, felöltözök szépen, kisminkelem magam, hajat göndörítek, és megkérdezik, hogy vajon miért csíptem ki magam, ha csak itthon vagyok? Nekem lányként sokszor hiányzik, hogy csinosnak érezzem magam – mutatott rá egyik árnyoldalára a karanténnak Dóra.

Gaál Dóra

Neki tavaly döcögősen ment az új napirend, elfelejtette az órákat, most viszont már határidőnaplót vezet, és jobban beosztja az idejét. A lényeges dolgokra koncentrál, mint amilyen az érettségi vagy a nyelvvizsga. Dóra már túl is van ez utóbbin, mire a Frisss.hu cikke megjelenik, és beszélgetésünkkor kíváncsian várta, milyen lesz újra társaságban lenni, Budapestre utazni, és jelenléti eseményen részt venni. Drukkoltunk neki! Azt azért még elmesélte, mennyire bánja, hogy elmaradtak az idei iskolai utazások Angliába, Németországba, és a hollandiai továbbtanulásának is keresztbe tesz egyelőre a járvány. Itthon marad, a Corvinusra készül.

Mi voltunk az úttörők

Bár az utóbbi egy-két hétben már ki mert mozdulni otthonról Bence és Dóra osztálytársa, Kulcsár Bálint, azonban félti a családját, és magát is. – Egész idáig nem is találkoztunk egymással, csak online tartottuk a kapcsolatot, nemrég azonban egy séta erejéig összefutottunk a barátokkal – mondta. Kiderült, hogy ő jobban viselte a tavalyi e-tanítást, mint a mostanit. – Akkor még újdonság volt, megvolt az az érzés, hogy „mi vagyunk az úttörők”, most viszont már csak a szürke hétköznapok vannak – fogalmazott. Bálintnak nehezen indulnak a reggelek, alig tud felkelni, néha épphogy „beesik” órára, miközben még a reggelit majszolja.

– Leszűkült az életterünk: van a számítógép és az ágy, ez a kettő ismétlődik

– foglalta össze röviden a negatívumokat az ötödéves kanizsais fiatalember. Ugyanakkor úgy érzi, kifejezetten jól tud gazdálkodni az idejével. Nem bánja, hogy a felszabadult lyukasórákat tanulással tölti, mert – mint mondja – így az egész délután az övé. – Úgy veszem észre, hogy a szokásosnál is megértőbbek, elnézőbbek velünk a tanárok. Egyedül a matematikáról tudnám azt mondani, hogy könnyebb dolgunk lenne az iskolában, jobb lenne élőben tanulni – fűzte hozzá. Normál esetben küszöbön állna a szalagavató, javában próbálnák a nyitótáncot, de most erre sincs lehetőségük. – Egyik szemem sír, a másik nevet, mert nagyon szeretném, ha méltóképpen zárhatnánk le ezt az öt évet. Szép emlékeim vannak, és a szalagavató is egy ilyen lehetne. És van egy lusta énem is… - így Bálint.
Ne gondolja senki, hogy az online órán magától értetődő, hogy a kamerák be vannak kapcsolva! Többnyire nincsenek. – Eleinte próbáltak rávenni bennünket a tanárok, hogy kapcsoljuk be, és meg is értettem őket, hiszen tanárként a „falnak beszélni” nem kellemes, de mi nem szívesen használjuk. Bevallom, néha félálomban veszek részt az órán, és nem szeretném, ha mindenki látná, ahogy még az ágyban fekszem… - részletezte Bálint a dilemmát. Hozzátette azt is, hogy egyébként nem ártana néha a kamera, mert akkor legalább ez rávenné őket arra, hogy megfésülködjenek, jobban felkészüljenek a napra.

illusztráció

Előrelátó továbbtanuló

Szintén ebbe az osztályba jár Cseh Dániel, aki állítja: muszáj rendszert tartani a hétköznapokban, ezért akkor is felkel 7-8 óra között, ha nincs első órája. Időnként őt is az ágyban éri a tanóra, de elárulta, hogy ilyenkor nem az igazi a figyelme. - Inkább odaülök az íróasztalhoz, laptoppal, füzetekkel, könyvekkel, és

úgy teszek, mintha iskolában lennék, mert így könnyebb odafigyelni a fontos tantárgyakra, mint amilyen a magyar vagy a történelem.

Most nincs annyi óránk megtartva, mintha bejárnánk, emiatt van némi szabadidőm napközben, és az is előnyös most, hogy napi két óra utazást megspórolok, hiszen egyébként bejárós vagyok Gércéről. Persze ezt az időt tanulással kellene tölteni, de néha rajtakapom magam, hogy valami eltereli a figyelmemet, hiszen ott van a Facebook, a Youtube, megnézek egy-egy videót, ami, ugye, csak tíz perc… legalábbis annyinak indul. Ez hátrány, de ha jól osztom be az időmet, akkor délután már olyasmivel foglalkozhatok, amit szeretek – fejtegette a fiatalember. Dániel egyébként Budapestre indul, a Műszaki Egyetemre, és gépészmérnök szeretne lenni. – Évek óta erre a pályára készülök. Tavaly elmentem a nyílt napra is, így nem maradtam le semmiről amiatt, hogy idén nem voltak ilyen rendezvények.

Akik viszont most döntötték el, hogy hol tanulnak tovább, és nyílt napokat szerettek volna látogatni, őket nem irigylem,

látatlanban kellett válogatniuk – fogalmazott Dániel, akinek amúgy nagyon hiányoznak már az osztálytársai, mert a digitális tanrend újbóli bevezetése óta sajnos egyikükkel sem találkozott.

illusztrációk: eu.lancastereaglegazette.com, https://www.nytimes.com, in.mashable.com