Én – normális esetben – úgy gondolom, hogy a sajtónak nem feladata a nevelés, sőt az sem, hogy másokat rendre utasítson. Most kivételt teszek, extrém helyzet van, olyan, ami 100 éve nem volt. A tudósítások, hírek mind azt mutatják, hogy a hétvégén, de már hét közben is mindenki rohant a jó időben a közösségi terekre. Szóval, egyszer csak tele lettek az utcák, kapaszkodjunk meg – jelentős arányban idős emberekkel. Tisztelet a kivételnek, de ez nem vall túl sok bölcsességre.

Csak azt tudom mondani, hogy úgy néz ki, Darwin-díjas halottaink lesznek. Enyhén fogalmazva nem jó ötlet most kint korzózni.

Igazán komoly, hatalmas áldozatokkal járó járvány Európában utoljára 1920-ban, a spanyolnátha idején volt. Ez a járvány akkor, a háborúban amúgy is kimerült lakosságot, katonákat szó szerint megtizedelte. Az államok sem álltak akkor a helyzet magaslatán, meg amúgy is, alig voltak tartalékok, mindent elvitt a nagy háború. Akkor nem is nagyon tudtak vagy akartak elrendelni veszélyhelyzetet – épp annak az ismeretrendszernek a hiánya miatt, ami most megvan. Mára fejlődött annyit a tudomány, hogy ismerjük a vírusfertőzés hatásmechanizmusát, látjuk, hogy fertőz, tudjuk azt is, hogyan kell legyőzni, csak épp időnk nem volt rá, hogy vakcina vagy gyógyszer legyen.

Veszélyhelyzet, szükséghelyzet, szükségállapot (legalábbis olyan, ami az egész országot érintette és komoly, az egész lakosságot érintő kockázat miatt rendelték el) Magyarországon évtizedek óta nem volt. Ennek oka van.

A veszélyhelyzetet – tudván tudva, hogy több százezren fogják elveszíteni a munkájukat – azért rendelte el szinte minden állam, hogy vigyázzon a lakosságra, vigyázzon az emberekre. Nincs vakcina, nincs gyógyszer, ez ellen a betegség ellen úgy lehet küzdeni, hogy nem fertőződünk meg. Ha megkaptuk, egyszerűen csak kifeküdni lehet. Csak egy kis kitérő: nyugaton is elrendelték, hol lassan, hol gyorsan, majd meglátjuk, milyen eredményei lesznek ott, ahol sokat késtek.

A lezárás a gazdaság minden területére ki fog hatni, itt a visszaesés, vagy inkább a zuhanás mértéke csak a kérdés. Mindenki sejtette, hiszen egy globális gazdasági shutdown történt. Ennek egyszerű oka van: a fizetéseket – végső soron az állami fizetéseket is – munkából teremtjük. Ha munka van, minden van, szokták mondani – na, itt egy csomó munka el fog veszni, akkor pedig semmi se lesz.

Szükséges azt is aláhúzni, hogy ez a vírus – most legyünk tényszerűek – főképp az idősebb korosztályt veszélyezteti, továbbá azokat, akiknek valamilyen oknál fogva legyengült az immunrendszere. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mások nem kapják el – horribile dictu nem halnak bele.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy ha valaki a vírust elkapta, sokáig fel se tűnik, nagyon hosszú a lappangási idő. Ez nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy akár tíz napon keresztül se veszi észre a fertőzött, hogy elkapta – na, ezalatt azért sok emberrel lehet találkozni! Aztán a közül a sok ember közül mindjárt lesznek sokan, akik szintén elkapják a vírust, tíz napig alattomosan – persze nem szándékosan – fertőzve mindenkit, akivel találkoznak. A terjedés megakadályozása így egy módon lehetséges jelenleg: nem találkozunk sok emberrel, vagyis alig tesszük ki lábunkat a lakásból.

És most jöjjenek a tények: Olaszországban több mint negyvenezer regisztrált fertőzöttből négyezer ember meghalt. Ez nem vicc. A negyvenezer egy akkora szám, hogy azok közül, akiket koronavírussal diagnosztizáltak, 10% hal meg ma az olaszoknál. A kínai, iráni statisztikákat valószínűleg hamisították – az első megbízható adatokat Olaszországból kapjuk ma.

Sokan azzal hessegették el a komoly veszély érzetét, hogy hiszen csak kis lakosságarányt fertőzött meg a vírus, továbbá nagy a látencia. Ez a számok szerint nem így van feltétlenül. A kis lakosságarányt azért látjuk talán így Olaszországban, mert már életbe lépett a karantén, a látencia pedig mára vélhetőleg nem jelentős – aki ma lázas, az elmegy orvoshoz, senki se akar kockáztatni. Ennek a vírusnak tehát a jelek szerint viszonylag magas mortalitása van.

Ami pedig az előbb említett időseket illeti: náluk a legmagasabb a halálozási arány. 

Nomármost felteszem a kérdést a boldogan korzózóknak: tényleg ezt akarják?

(A nyitóképen a pécsi vásárcsarnok bejárata látható járvány idején)