Egy budapesti – magyarországi – háztartás még akkor is sokkal kevesebbet fizet az áramért a környező országok lakosainál, ha a kánikulában megugrott villamosenergia-felhasználása miatt átcsúszott a piacinak mondott, de valójában továbbra is hatósági árkategóriába - írja a Mandiner.

A tarifakülönbség akár kétszeres, háromszoros is lehet.

A kérdést az teszi időszerűvé, hogy a nagy melegben egyre több háztartásban használ légkondicionáló berendezést, ezek áramigénye pedig nagy. Az MVM-től kapott tájékoztatás szerint a lakosság és a kisfogyasztók áramigénye a kánikula idején a július második hetében tapasztaltakhoz képest (amikor kifejezetten szeles, enyhe idő volt)

• az MVM Démász területen 47 százalékkal haladta meg, az előző év azonos időszakhoz pedig 37 százalékos volt a növekmény.
• Az MVM ÉMÁSZ területen 20 százalék körül a növekmény, függetlenül attól, hogy milyen időszakhoz hasonlítjuk.

Az állami csoportnál hangsúlyozták, hogy az ipari és más nagyfogyasztók ezzel szemben nem a hőmérséklet alapján fogyasztanak, hanem a megrendeléseik, termelésük alapján.

A háztartási villamos energia bruttó végfelhasználói ára júniusban (ez a legfrissebb, nemzetközi összehasonlításra lehetőséget adó adat) 9,44 eurócent volt kilowattóránként a finnországi VaasaETT számítása szerint.

A számítás nem országokra, hanem azok fővárosára vonatkozik, de az országos és a fővárosi adat a hazai árképzés egységes volta miatt Magyarország esetében azonosnak tekinthető.

A magyarországi tarifa évek óta a legalacsonyabb az Európai Unióban.

Ez a – hazai szóhasználatban rezsicsökkentett – tarifa azonban csak arra az évi 2523 kilowattórás mennyiségre vonatkozik, amelyet egy kormányrendelet 2022. augusztus 1-től még átlagosnak minősített. Az afölötti mennyiségért a fogyasztónak úgynevezett piaci árat kell fizetnie. Mivel a túllépés nagysága háztartásonként nagyon szórhat, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) meghatározott egy szerinte jellemzőnek tekinthető, hipotetikus túllépést, ez pedig 20 százalékos.

Ezzel számolva a hazai kevert (tehát rezsicsökkentett plusz piaci) háztartási egységár is csak 10,88 erurócent volt júniusban. Ennél a MEKH diagramján csak a nem uniós Belgrádé volt kicsit alacsonyabb, 10,49 eurócent.

Azonban hangsúlyozni kell, hogy:

• az a háztartás, amely az MVM-től kapott adatok alapján a kánikulában (országrésztől függően) 20-47 százalékkal túllépte a július eleji fogyasztását, nem mutatott fel ekkora túllépést a hónap egészében, márpedig a havi díjfizetés az egész havi felhasználáson alapul;
• a 20-47 százalék csak az adott szolgáltató ellátási területén mért átlagos többlet;
• A 20-47 százalékot a hó eleji értékre vetítették, nem pedig az átlagosnak nevezett fogyasztásra;
• Ezért nem mondható ki, hogy a háztartások jellemzően 20-47 százalékkal átcsúsztak volna a piaci ársávba. Lehetett, aki még így is csak annyi áramot használt, hogy az egész mennyiségért rezsicsökkentett tarifát fizetett, míg másoknak a saját átlaga is kilóg a normál fogyasztásból.

Érdemes tehát csak a 9,44 eurócentes alaptarifát, illetve a MEKH által számolt, 120 százalékos felhasználást feltételező 10,88 eurócentest vizsgálni. Az utóbbinál maradva kijelenthető, hogy egy hazai átlagos háztartás még extra áramigény esetén is nagyjából feleannyit fizet a kánikula idején az áram kilowattórájáért, mint egy varsói (19 ,35 eurócent), egy pozsonyi (19,72 eurócent), vagy egy ljubljanai (20,76 eurócent).

A bécsi áramtarifa a budapestinek már két és félszerese (25,96 eurócent), a prágai pedig már majdnem a négyszerese (37,65 eurócent).

Azonos mennyiségű villamosenergia-felhasználást feltételezve tehát az előbb felsorolt arányú a havi számlán feltüntetett fizetni valók között is a különbség.

Jobban fogy nyáron a víz is. Az előzőhöz hasonló összehasonlítást azonban megnehezíti, hogy

• a megnövekedett nyári felhasználás egy része (a locsolás) külön mérővel történhet, ami után nem kell csatornadíjat fizetni,
• A többlethasználat nem feltétlenül a saját háztartásban jelentkezik a nyaralások miatt,
• a hazai lakossági vízdíjak szórnak az országban, és részleges összehasonlítást segítő adatsorra is csak 2021-es adatokkal bukkantunk. Igaz, ez Magyarország esetében azóta nem változott, hiszen a lakossági vízdíjak is rezsivédettek, de más országokban nőhetett a tarifa 2021 óta.

A lényeg azonban itt is ugyanaz, mint az áramnál: Magyarország helyzete nagyon kedvező. Budapesten átlagosan a felét, a harmadát kell fizetni a csapvízért, mint a válogatásba bekerült uniós városok többségében.

Igaz, 2021-ben nem Budapesten volt a legolcsóbb a víz, a köbméterenként 1,23 eurós ár csak az ötödik legalacsonyabb lett. A negatív árlistát Milánó vezette 0,40 euróval, amelyet Tallinn (0,82 euró), Róma (1,05 euró) és Athén (1,16 euró) követett. Térségünk fővárosai közül csak négy szerepel a waternewseurope.com táblázatában, mindegyikben magasabb volt a vízdíj, mint Budapesten. Varsóban 1,42 euró, Zágrábbal 1,68 euró, Ausztriában 2,74 euró, és Prágában 3,09 euró.

A csúcson egyébként a nem uniós Oslo állt 5,51 euróval.

Egy hazai háztartás átlagosan 7,14 köbméter ivóvizet használ fel havonta a MEKH 2021-re vonatkozó adatai alapján. Ez nagyjából az ötödével marad el az uniós átlagtól.

nyitóképünk illusztráció: Anton Petrus/Getty Images
Forrás: mandiner.hu