Az ember egyre tovább él, aminek azonban hátulütői is vannak - írja cikkében az azenkutyam.hu. Sajnos ennek következtében jelentősebb problémát okoznak az idős személyek esetében azok a betegségek, melyek a szellemi képességek csökkenésével járnak. Ezeket a betegségeket a progresszív, gyógyíthatatlan neurológiai szindrómák csoportjába sorolják; visszafordíthatatlan memóriavesztést és csökkent kognitív képességeket okoznak. Komoly hatást gyakorolnak a betegre, de  a közvetlen környezetére és hozzátartozóira is. Nem is csoda, hogy minden lehetőséget megragadunk annak érdekében, hogy csökkentsük a kialakulásának esélyét. Lássuk, hogy a kutya-ember kapcsolat hogyan hat a demencia és az Alzheimer-kór kialakulására és lefolyására.

A demencia nem elkerülhetetlen!

A kutatások azt sugallják, hogy a demenciás esetek hozzávetőleg egyharmada kontrollálható vagy módosítható okokra vezethető vissza, beleértve a fizikai inaktivitást, a társadalmi elszigeteltséget, a szív- és érrendszeri betegségeket, a depressziót és a krónikus stresszt. A demencia hatásainak csökkentése érdekében a kutatók olyan életmódbeli szokásokat tanulmányoznak, amelyek csökkenthetik az ilyen állapotok valószínűségét vagy súlyosságát. Itt jött szóba a kutyatartás is.

Kimutatták, hogy a házi kedvencekkel való együttélés jótékony hatással van fizikális és mentális jólétünkre is.

Ha összegyűjtjük a hatásokat, megdöbbentő lista tárul a szemünk elé. A kutyatartás a jobb szív- és érrendszeri egészséget, a magány érzésének csökkenését és a depresszió megjelenésének alacsonyabb valószínűségét okozza. A kedvtelésből tartott kutya érzelmi támogatást nyújt, így védi az egyént a stressz hatásaitól is, amiről tudjuk, hogy modern korunk lépfenéje. Jennifer Applebaum, a Gainesville-i Floridai Egyetem Szociológiai, Kriminológiai és Jogi Tanszékének munkatársa egy kutatócsoportot vezetett; szerették volna biztosan tudni, hogy a kutyák mennyire képesek ellensúlyozni a kognitív hanyatlást.

A kutya-ember kapcsolat hatásának mérése a demenciát illetően

A kérdés tanulmányozásához a kutatócsoport a Michigani Egyetem Egészségügyi és Nyugdíjas Tanulmányának adatait elemezte. Ez egy nagy, folyamatosan fejlődő adatgyűjtemény, amely országosan reprezentatív. Célja, hogy megvizsgálja az öregedés egészségügyi, társadalmi és gazdasági következményeit. A felmérés begyűjti a személyek egészségügyi állapotát, a kognitív képességeik állapotát, a családi állapotukat és a foglalkoztatásuk állapotát is. A kutyatartás idősek kognitív képességeire gyakorolt hatásának vizsgálatához

1369 emberből álló részhalmazt mértek hat éven át tesztek segítségével.

A kutatócsoport szerint fontos különbséget tenni aközött, hogy megsimogatunk kutyákat egyszer-egyszer, ha olyan élethelyzetbe kerülünk, vagy folyamatosan interakcióban vagyunk egy ebbel, vagyis együtt élünk vele. Így ennek alapján kategorizálták a teszteket kitöltő személyeket, valamint külön vizsgálták a 65 évesnél fiatalabb és idősebb személyeket is.

Az adatfeldolgozás első szakaszában teljesen világossá vált, hogy a 65 évnél fiatalabb egyének esetében az állattartásnak nincs különösebb hatása. (Persze csak a vizsgált témát illetően.) A 65 éves vagy annál idősebb csoportot vizsgálva azonban azt látták, hogy

azok, akik több mint 5 éve folyamatosan tartottak kutyát, magasabb pontszámot értek el a teszteken minden egyes mérési ponton a 6 éves tesztintervallumban, mint azok, akiknek nem volt házi kedvencük, vagy 5 évnél rövidebb ideje tartottak kutyát.

A szeretethormon lehet a válasz

A kutyatartásból származó pozitív változások oka egyelőre nem világos. A kutatók azt feltételezik, hogy

az egyik tényezőnek köze lehet az oxitocin agyműködésre gyakorolt hatásához.

Az oxitocin az hormon, amelyet gyakran „szeretethormonként” vagy „jó közérzet hormonként” emlegetnek. Akkor szabadítja fel a testünk, amikor kellemes társas interakciókat folytatunk. Ide tartoznak természetesen a kutyákkal folytatott társas interakciók is.

Egy, a közelmúltban készült tanulmány arra enged következtetni, hogy az oxitocin nemcsak az kutya-ember kötődéshez kapcsolódó pozitív érzelmi reakciókat idézi elő, hanem neurológiai szinten is befolyásolja a szociális kogníciót és a memória fitten tartását.