A néhai gyermekgyógyász, osztályvezető főorvos 91 éves volt. Egy tanulmányából vett idézettel búcsúzunk:
"1969 őszén kerültem a szombathelyi Markusovszky Lajos Kórház csecsemő- és gyermekosztályának élére. A városról akkor kusza, bár élénk emlékek éltek bennem. Előtte csak háromszor jártam itt. Először ötéves koromban: édesanyám Pécsett a kármelita nővérek háziorvosa volt, ennek okán töltött el talán egy hetet a rend itteni zárdájában, nyilván valamilyen szakmáját érintő nehézség megoldása végett. Erre az útra hozott el magával. A postaládával felszerelt villamos, a folyó- és állóvízmentes Pécs gyermeke szemében csodálatos folyócskák, az akkor még nagyon friss római kori ásatások, a Szentháromság tér és a székesegyház környéki élet élénk, nyüzsgő forgataga még ma is él bennem. A második és harmadik találkozás csupán pár órás volt: úgy 11-12 éves koromban egy távoli rokon temetésén vettem részt, a háború már javában folyhatott, mert a végső búcsút légiriadó zavarta meg. Több évtizeddel később pedig a kórház másodorvosi köre kért fel előadásra, a szakmai találkozáson felül az tette a legnagyobb benyomást rám, hogy az intézmény kertje nyíló rózsatövekkel volt tele, közepén nyugodtan folydogált az üdítő és megnyugtató látványt nyújtó Gyöngyös. Akkor még álmomban sem gondoltam rá, hogy pár év múlva erre az idillikus helyre kerülök."
Bővebb visszaemlékezés a vaol.hu-n olvasható.
Forrás: Adalékok egy rokonszenves helyi társadalom széteséséhez. In: Vasi Szemle 2002/03.
