A kiváló sportolónő 1945. október 30-án született Szombathelyen. Asbóth Sándor ismertette meg a sportággal, majd kibontakozó tehetsége révén a Vasas csapatához került. Szabó Éva 1964 és 1979 között szerepelt a magyar válogatottban. 1973-ban és 1974-ben őt választották az év teniszezőjének. Összesen 27 országos bajnoki címet nyert.

A világ legjobbjai között is eredményesen szerepelt. Egészen a 37. helyig jutott a világranglistán. Monte-Carlóban elődöntős, a híres francia nemzetközi bajnokságon, a Roland Garroson pedig negyeddöntős volt. Pályafutása egyik legnagyobb sikere volt, amikor minden idők egyik legjobb teniszezőnőjét, a csehszlovák színekben versenyző Martina Navratilovát 1976-ban legyőzte. Párosban többek közt Kitzbühelben, Monacóban, Szkopjéban és Beaulieu-sur-ben nyert rangos tornákat. Visszavonulása után a szeniorok mezőnyében pedig világ- és Európa-bajnok volt.

A Vasasnál töltött két évtized (1964-85) előtt s után a Haladás VSE teniszezője volt - azé a szombathelyi klubé, mely ontotta a nagyszerű játékosokat. Őt is az egyesület nagy büszkeségei közé sorolják. Játszott, edzősködött, vezette a szakosztályt is.
Sportvezetőként is sokat szolgálta a hazai teniszt, Vas megye sportját, s a rendszerváltást követően két cikluson át alpolgármester volt falujában, Sorokpolányban. Az elsők között kapta meg 2006-ban a Magyar Tenisz Szövetség életműdíját (2006), 2014-ben pedig az Európai Teniszszövetség „Kiemelkedő teljesítményért” díjjal jutalmazta az örökös magyar bajnokot.

Szabó Évát nagy tudású, kiemelkedő tehetségű, vagány sportolóként ismerte meg annak idején a világ. Melegszívű egyénisége, egyenes beszéde, megalkuvást nem ismerő, szókimondó stílusa példa lehet sokak számára. Szabó Évát a  Magyar Tenisz Szövetség és a Vasas SC saját halottjának tekinti.