Mára jelentős mértékben elszaporodtak Magyarországon a nagyvadak – derült ki Csányi Sándor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézete vezetőjének előadásából, amelyet egy vadászati konferencián tartott. - írja a Világgazdaság. Az elmúlt nyolcvan év vadgazdálkodásáról szólva elmondta, hogy a II. világháború következtében mélypontra süllyedt nagyvadállomány – 15-20 év vadvédelmi munkájának eredményeként – az 1960-as években érte el a háború előtti szintet, az akkor 21,5 ezres hasznosított, vagyis anyagi hasznot hozó éves létszámmal.
Csányi szerint ekkor szembesültek azzal, hogy a két háború közötti apróvadaranykor soha nem fog visszatérni. A háború előtti – igaz, nagyobb területen hasznosított –, több mint 1,4 milliós létszámról az 1960-as évekre 686 ezerre csökkent az apróvadak száma, majd a következő évtizedekben a fácánnevelés következtében emelkedni kezdett.
A fácánok elfedték a valós ökológiai folyamatokat, amelyek a vegyszereket használó modern mezőgazdaság következtében játszódtak le – magyarázta. Az ezredforduló után vált világossá a vadgazdálkodók számára, hogy fogyatkozik az apróvadállomány, és a 2010-es években átlagosan már csak valamivel több, mint 500 ezret hasznosítottak évente.
A nagyvadaknál viszont egy máig tartó növekedési folyamatról lehet beszámolni: az 1970-es években az előző évtized 21,5 ezres átlagos hasznosított állománya csaknem megnégyszereződött, és a 2010-es években, illetve 2020 és 2022 között az éves átlagos nagyvadteríték már meghaladta a 364 ezret. Csányi Sándor ezt azzal vetette össze, hogy a hasznosított fácánlétszám alig 30 ezerrel haladta meg ezt, csakhogy míg a fácán 1-2 kilós súlyú madár, addig a nagyvadak átlagos súlya valahol 50–100 kiló között van, a táplálékigényük így jóval nagyobb. A mai nagyvadlétszámot abból a szempontból is érdemes értékelni, hogy az elődeink számára a 21 ezres állomány volt az elérendő cél – tette hozzá.
A szarvasok és a vaddisznók is belakták az egész országot
A jelenlegi helyzetet az is jellemzi, hogy a gímszarvas hasznosított állománya meghaladja a 80 ezret, a jelentett létszáma pedig 130 ezer körüli, és – ahogy Csányi fogalmazott – minden olyan helyet „belakott”, amelyet belakhatott, sőt,
a gímszarvas most már olyan területeken is előfordul, ahol a szakemberek szerint nem kellene, tehát a síkvidéki mezőgazdasági területeken, ahol a szarvas természetes életfeltételei nincsenek meg.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy hosszabb távon nem lehet úgy évente 80 ezer szarvast kilőni, hogy az ne vezessen a populáció látványos csökkenéséhez. Eközben pedig létezik egy fenntartható létszám is, ami azonban a kilőtt állománynál is alacsonyabb.
A dámszarvasnál dinamikájában hasonló a helyzet, a nagy ütemű növekedés most húszezer körüli hasznosított, és 45 ezres jelentett állománynál jár, és itt is felmerül a kérdés, van-e a dámszarvasnak itt elég élőhelye. A gím és a dám is természeti kincsünk, de ahol mindkettő előfordul, ott kettős terhet okoznak, mert ezek egy része olyan mezőgazdasági terület, amely nem alkalmas az eltartásukra.
A vaddisznónál az afrikai sertéspestis miatt és az állománycsökkentési erőfeszítések eredményeként apadt az állomány. Csányi felhívta a figyelmet, hogy korábban is voltak állománycsökkentési programok, amelyek kezdetben eredményeket is hoztak, de aztán az állomány védelme címén ezek az erőfeszítések elhaltak. Az egy-két éves „odacsapás” azonban nem elég,
ha hosszabb távon csökkenteni akarjuk a létszámot, akkor következetesnek kell maradni
– mondta. A vaddisznóra is igaz, hogy gyakorlatilag belakta Magyarországot, és a számára optimális életteret nyújtó erdőterületeken kívül ott is előfordul, ahol nem lenne kívánatos a jelenléte, és számára sem jók a körülmények.
Az öt nagyvad – a gím, a dám, az őz, a muflon és a vaddisznó – állományának túlszaporodását az is jelzi, hogy a számítások szerint ezekből a fenntartható maximális létszám 520 ezer lenne, ezzel szemben a 2022–2023-as adatok szerint 345 ezret lőttek ki belőlük, míg a számított létszám 785 ezer.
Vadászkamarai elnök: a jogos vadkárok kifizetésében nincsenek nagy gondok
A megtérített vadkár az 1994-es, kevesebb mint 500 millió forint körüli összegről 2022-re 3,1 milliárd forintra emelkedett. Ez pedig talán a jéghegy csúcsa, mert vannak olyan agrártermelők, akik nem jelentik a kárt, így szerinte a valós károk 50-60 százaléka nem is látszik. Az is igaz azonban, hogy
az öt legnagyobb vadkárral sújtott megye – legutóbb Zala, Somogy, Vas, Baranya és Veszprém – „viszi el” az országos összes vadkár kétharmadát-háromnegyedét.
Vagyis fontos problémáról van szó, de nem olyanról, ami az ország minden szegletét érintené – tette hozzá.
Akut kérdésnek nevezte a vadkárt Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, és utalt arra is, hogy őszi bejelentésük felkorbácsolta a kedélyeket. Mint ismert, a NAK bejelentette, hogy egy általa alapított cégen keresztül jogi segítséget nyújt azoknak a gazdálkodóknak, akiknek nem sikerül érvényesíteni a kárukat, esetleg nem is merik bejelenteni. Hangsúlyozta azt is, hogy csak a jogos követelésekről lehet szó. Beszélt arról is, hogy számos megyében az optimális nagyvadállomány két-háromszorosa él. Elismerte, hogy a gazdálkodóknak is van mit tenniük a vadkárok csökkentése érdekében, ezért a falugazdászok feladata az is lesz lesz a jövőben, hogy megismertessék a termelőkkel a jogaikat és a kötezettségeiket is.
A jogos vadkárok kifizetésében nincsenek nagy gondok
– mondta Jámbor László, az Országos Magyar Vadászkamara elnöke. Felmérték a vadkárral kapcsolatos eseteket, és az 1450 vadászatra jogosult 80 százalékának visszajelzése szerint csupán 40-50 peres ügyük volt éves szinten. Olyan információjuk sincs, hogy a vadkár kifizetése bárhol is problémát jelentene. Szerinte a nagyvadlétszám okozza a legfőbb gondot, így csökkenteni kell az állományt. Azonban nem „fűnyíróelv-szerűen”, ahogy eddig tették, hanem csak azokon a helyeken, ahol ez szükséges.
Forrás: vg.hu
Fotó: Makovics Kornél
