A kőszegi fiatalember gyermekkora óta rajong a fáért, édesapja asztalosműhelyében farigcsálhatott szabadon. Iskolát is ez alapján választott: a Hefelében faipari technikusként, majd a soproni egyetemen üzemmérnökként végzett. Aztán a barátnőjével (aki ma már a felesége) Londonba indult világot látni, szerencsét próbálni. Hóna alatt a porfóliójával járta az asztalosüzemeket, végül egy parkettás cégnél helyezkedett el, ahol három évvel később már ő volt a termelési üzemvezető. A rövidre tervezett külföldi tartózkodásból végül tizenegy év lett, István közben az építőiparban is tapasztalatot szerzett: asztalosként lakásfelújításokon dolgozott.
Első angliai főnöke kereste meg a fakeretes szemüvegek készítésének ötletével. A kihívást vállalta, de azzal a kikötéssel, hogy ha már az eladási fázisnál tartanak, akkor ők Zsuzsival hazaköltöznek, és hozzák a gyártást is.
Amikor a felkérést megkaptam, számos konkurens céget megnéztem. Persze nem mutattak meg mindent, de egy osztrák gyártó minőségi termékei felkeltették a figyelmemet, és az ott látottak alapján kezdtem saját technológia fejlesztésébe. Ez másfél évembe került.
Mi az, ami elárulható ebből a technológiából?
0,6 milliméter vastag furnérlemezekből tíz réteget enyvvel összeragasztok kilencven fokra elforgatva egymástól, ami tartóssá teszi az anyagot. A formát CNC-vel vágom ki, után a kézi munka következik. A felületkezeléshez nem olajat, hanem lakkot használok – ami talán sajátosságként jelölhető meg –, ezáltal évekig hozzá se kell nyúlni, jobban bírja a strapát a keret.
Az elmondható, hogy folyamatosan fejleszted a termékeket?
Igen. Jó példa erre, hogy a lencsék behelyezése ma már zökkenőmentes. Az elején még akadtak gondok, de találkoztam segítőkész optikusokkal, akik a tanácsaikkal segítették megoldani a problémát.
Mindössze néhány négyzetméteres a műhelyed, amolyan manufaktúra jellegű. Minden szemüveg egyedi gyártású?
Ide nem úgy jönnek a megrendelők, hogy ebből tízet, ebből húszat kérnek, hanem mindenki az egyéni ízlése alapján választ modellt, színt. Olyan bőséges a variációs lehetőség, hogy nem tudok raktárra gyártani. Én ebben hiszek, ebben látom az üzletet is.
Angol tulajdonú a cég?
Az anyacég Angliában található, de a kft. a saját tulajdonom. A feleségem segít az adminisztrációban, a beszerzésben, a szervezésben, én a tervezésért, a gyártásért felelek. Korábban többen dolgoztunk a műhelyben, de a brexit és a vírusjárvány következménye az átmeneti leépítés lett.
Hogyan sikerül piacot találni a termékeknek?
Éppen holnap jön Angliából egy optikus, hogy megmutassuk neki, hogyan készül a szemüveg, így ő is avatottabban ajánlhatja majd a vásárlóinak. Ez a jellemző egyébként: optikusokkal keressük a kapcsolatot, ők pedig ismerik azt a vevőkört, akik ezekre az egyedi keretekre nyitottak. Javarészt külföldön értékesítjük a termékeinket, de nemrég kapcsolatba léptünk egy budapesti optikussal is, akinek Győrben és Debrecenben is van üzlete. Próbáljuk elérni, hogy egy országban egy optikussal működjünk együtt, hiszen ez nem egy tömegcikk.
Miért jó fakeretes szemüveget viselni?
Az igazat megvallva – mivel nem vagyok szemüveges – csak azt tudom mondani, amit hallok: strapabíró, nem lazulnak ki a zsanérjai. Ha megsérül, újra lehet polírozni, lakkozni. Időtálló. És persze fontos a fenntarthatóság is. Egy szemüvegkeret előállításához kevés faanyag szükséges, és mi a hulladékfát is hasznosítjuk: kulcstartó készül belőle.
Vannak esetleg más terveid is a fával?
Néha szükségem van arra, hogy letegyem a szemüveget, és mást csináljak. Kísérletezgetem a fa, a beton és a fém felhasználásának a lehetőségeivel. Szívesen készítek asztallapokat, egyedi bútorokat, de egyelőre csak a barátaimnak. Remélem, megerősödik annyira a cég, hogy több időm lesz más kreatív feladatokra is.
