- Nálam a gombászás szeretete gyermekkoromból fakad - mondja Katalin, aki a vásárcsarnokban, férjével együtt több évtizeden át látta el a gombavizsgálói feladatokat. Csipkereki vagyok, ott nőttem fel, s már kiskoromtól jártam a környékbeli erdőket édesapámmal, így hamar beleszerettem a gombászásba.
- Körülnézve itt a piacon, s látva a gombavizsgálatra várók hosszú sorát úgy tűnik, hogy igencsak sokan gyűjtenek gombát.
- Valóban, de megoszlik a gyűjtők tábora. Vannak azok a „hasgombászók, ” akik vadásznak rá, ők csak azokat a gombákat szedik össze, amit ismernek. A másik csoport kimegy az erdőbe és mindent összeszed, amit azután behoz vizsgálatra.
- Gondolom, hogy hosszú praxisa alatt voltak érdekes esetei. megemlítene egyet-kettőt?
- Bizony sok különös dolog történt munkám során. Az egyik ilyen, amikor egy idősebb bácsi kiment biciklivel a Parkerdőbe és ott egy nejlontáskába (amibe egyébként nem ajánlott gyűjteni) szedett össze gombákat. Amikor behozta és kirakta az asztalra, egyből láttam, hogy sikerült neki 13 darab gyilkos galócát szedni. Természetesen azonnal elmondtam neki, hogy mik ennek a gombának a jellegzetességei. Mire ő a mögöttem lévő gombákat bemutató plakátra mutatva ártatlanul megkérdezte: Talán én is ezt szedtem? A másik eset is a gyilkos galócához kapcsolódik. Náraiból – már a munkaidőm lejárta után fél órával - telefonált kétségbeesetten egy hölgy, hogy összeveszett a párjával, mert nem volt hajlandó elkészíteni azt a gombát, amit a férje gyűjtött, de nincs bevizsgálva. Megkérdezte, hogyha ő most kerékpárra ül és elhozza a gombákat, akkor én hajlandó vagyok-e megvárni őt? Igent mondtam, s jól tettem, mert a behozott gombák gyilkos galócák voltak. Mondhatjuk, hogy sikerült megakadályozni egy végzetes vacsorát, s megmenteni az egész család életét.
- Mi a tapasztalata, mennyire ismerik a gombákat az emberek? Van egyfajta fejlődés is?
- Harminc év van mögöttem, s azt mondhatom, hogy nagyon jó volt együttműködni sok gyűjtővel. Nagyszerű kapcsolatok alakultak ki sokukkal. Folyamatosan tanultak, amit igyekeztem segíteni. A kezdeti próbálkozások után sokan lettek igaz gombászók. Ők azok, akik kosárba gyűjtik az erdő kincsét, elkülönítik a különböző fajtákat, mondhatni kicsit már profik lettek.
- Mit tanácsol azoknak, akik mostanában döntenek úgy, hogy ők is belevágnak a gombászásba?
- Az első és legfontosabb dolog, hogy a gyilkos galócát ismerjék fel! Össze lehet szedni sokféle gombát, de azt mindig vizsgáltassák be, hiszen a vizsgálatból nagyon sokat lehet tanulni. Aki nem biztos abban, hogy mit szedett össze és nem vizsgáltatja be, az bizony rendkívül felelőtlen ember.
- Ön a gombákat nem csak vizsgálta évtizedeken át, hanem most is gyűjti, árulja, sőt különleges módon dolgozza fel őket. Kérem, ossza meg olvasóinkkal – a sárvári Nádasdy-napokon különdíjat elnyerő, Bede Róbert, a TV Paprika mesterszakácsa által is megcsodált – gombalekvárja receptjét.
- Valóban nagy sikert aratott a gombalekvár. Tinorúfélékből, elsősorban sárga- és barnagyűrűs tinorúból valamint fenyőtinorúból készül. Először hozzuk le a kalapok bőrét (javaslom, hogy ezt kesztyűben tegyük, mert nagyon fognak), majd daráljuk le. Ekkor már lesz egy kis kocsonyás állaga. Kezdjük el egy lábasban ízlés szerinti mennyiségű cukorral főzni, csakúgy, mint a gyümölcslekvárokat. Amikor már forr, akkor különböző fűszerekkel ízesíthetjük. Én többféle lekvárt is készítek. A citromosat citromhéjjal és hússal ízesítem. A narancsos – gyömbéres az egyik nagy sláger, de készítek mézeskalács-fűszerkeverékkel is, amihez még fahéjat és szegfűszeget is adok. tényleg csak fantáziánkon múlik, hogy mivel ízesítsük. Ezek a gombalekvárok nagyon jól illenek különféle sültek mellé, de simán kenyérre is kenhetők. Karácsony táján pedig szeretteink számára akár különleges ajándékok is lehetnek.
