Kis Gergő a Frisss.hu szerkesztőségében
Elindult az alapozás?
Február 13-25 ig a Szombathelyi Fedett Uszodában készülök, már túl vagyok egy két hetes fűzfői edzőtáboron is. Természetesen a londoni olimpia a fő cél idén. Úgy gondolom, ha örömet tudok okozni azoknak, akik nekem szurkolnak, nekem az már elég.
Azért konkrétabb célok is vannak nyilván?!
Mindig úgy ugrom vízbe, hogy az egyéni legjobbam a cél. Ez ott, az olimpiai döntőt is jelentheti, sőt lehet még előkelőbbet is. De nem szeretem elkiabálni, szerényebben szeretek erről nyilatkozni.
Egyre hosszabb távot úszol, ez igaz?
Minden számban bevethető vagyok. 2005-2006-ban robbantam be a 400 vegyes világába , aztán versenyszámot váltottunk tavaly előtt. Ez sikeres volt, hiszen Sanghajban 800 m és 1500 m gyorson is világbajnoki bronzérmet szereztem. Ezek voltak az első felnőtt világbajnoki érmeim. Másfél másodperccel maradtam el az európai csúcstól.
Budapest központú az úszó sportág is. Vidékiként mennyire nehéz neked érvényesülni?
Vidékiként mindig nehezebb. Ezt nem hiszem, hogy bővebben kell kifejtenem. Igenis többet kell teljesíteni.
Kis Gergő a Vasi Víz Zrt szerdai sajtótájékoztatóján
Szombathely hogy került képbe a felkészülési állomások között?
Ajkán élek 90 km-re innen, haza tudok ugrani a hétvégén feltöltődni. Vár rám a 9 hónapos kutyám is. Karvalics Péter, a szombathelyi úszó klub vezetője sokat segített nekünk, csakúgy mint a Claudius Hotel. A válság ellenére az egyesületemnek, a Rája 94-nek, ez az első felkészülési tábora itt, a vasi megyeszékhelyen.
Mi a szombathelyi felkészülés munkamenete?
Feladat az van, napi kétszer 9 kilométert úszunk, két kondicionáló edzés és egy masszíroztatás áll a programban. Ez egy közepes alapozási munka. Március 28-án kezdődik a magyar bajnokság Debrecenben, arra azért már hozni kell a formát. Ott illik jól úszni, de az csak a felkészülés egy állomása.
Olimpia?
2012 január elsejével beléptünk az olimpia évébe, azóta csak ezt hallani úton-útfélen. A kvalifikáció már megvan. Nehéz erről beszélni, az elvárásokról. Furcsa eset vagyok, nagyon izgulós. 2008-ban amikor az első olimpiai döntőmet úsztam Pekingben, fel-le járkáltam az utolsó szobában, ami kivezet minket a medencéhez. Mellettem ült Michael Phelps és Rian Lochte, a két nagyágyú. Már Lochti nem bírta elnézni a rohangálásomat és odaszólt: nyugi nyugi.
