Ezek a metszetek a gyűjtemény egyik legértékesebb műtárgy-együttesét képezik. 20 nagy folió kötetből áll, egy-egy kötetben különböző számú képek: 20-40-50-60 darab. Giovanni Battista Piranesi (1720–1778) rézkarcban készült vedutái (városlátképei) alapvetően meghatározták a XVIII. századi közönség Rómáról alkotott képét, hiszen az örök városba látogató utazók a nyomatokat nem csupán kötetbe fűzve, hanem képeslapként is magukkal vihették. Piranesi hatásos perspektivikus fogásokkal, fény-árnyékkezeléssel tette lenyűgözővé az antik Róma romjait, emellett jelentősek régészeti publikációi is. Szily János szombathelyi püspök római ösztöndíja idején (1755–1758) Piranesi alkotóereje teljében volt, számos lapot készített római műhelyében. Szily is magával hozta ezek némelyikét és a szombathelyi püspöki palota kisebb termének falburkolatába foglaltatta. Piranesi lapjait Stephan Dorffmaister is felhasználta a püspöki palota sala terrenajának (földszinti termének) kifestésekor (1784). Ez volt Magyarország első régészeti kiállítóhelye, ahol Szily János összegyűjtette a Szombathelyen és környékén előkerült római köveket, melyekről Schönvisner István készített tudományos igényű leírást Szombathely múltjáról írott történeti művében (1791). Szily János püspök mecénási tevékenységének köszönhetően Szombathely közvetlenül kapcsolódott Rómához, ahol a régészeti kutatások éppen Piranesinek és kortársainak köszönhetően lendültek fel.
A kiállítás másik apropója a művész halálának 240. évfordulója.
