Nemcsak nőket tartanak a férfiak titokban, hanem feleségeket, családanyákat is. Elrejtik, bújtatják őket a 21. századnak megfelelő alibit gyártva lelépnek a kötelező pásztorórákra. A férfi vagy férj aztán vagy tudja, vagy nem! Ha tudja, akkor most azonnal köpje szembe magát! Ha nem tudja, akkor meg valamit elrontott. Tudni kell, hogy soha nem a harmadik a hibás, de ezt felismerni bátorság kell. Ha igazán szeretünk valakit és valami elromlik, vagy felkelti az érdeklődésünket valaki, akkor legyünk már annyira tökösek, és tiszteljük a társukat annyira, hogy leülünk és elmondjuk neki.
"Figyelj drágám, szeretlek, van egy gyönyörű életünk, gyerekeink, de valami nem működik, mert ha működne, nem élnénk társas magányban, és nem vettem volna észre azt a harmadikat!”
Itt kellene felismerni a két utat: javítsuk meg a kapcsolatot, vagy engedjük el egymást, és legyünk boldogok külön. Ezt bizony meg lehet beszélni. Fáj, a megszokás pokolian tud fájni. Fáj a családi élet, a pénz, a semmilyen élet.
Legyenek kedvesek az emberek ne érzelmi fogyatékos gyerekeket nevelni, azáltal, hogy egy boldogtalan házasság van előttük példaként, ahol apa-anya nem szeretik látványosan egymást. Apának lesz egy cicája, anyának egy kandúrja, és a gyerekek mit látnak? Hogy egy házasság nem a szeretetről szól, hanem az a normális, ha hidegen élnek a szülők egymás mellett. Így megy tovább a generáció ezen a mintán, és sérült gyermekként lépnek a felnőtté válás kapujába, egy szeretethiányos mintával ami sajnos gyógyíthatatlan!
Soha nem volt meg ennyire erős és intenzív az ikerlángok fellobbanása, mint mostanában! Olyan energetikai átálláson megy át a világ, aminek következtében felgyorsul minden. Egy lélek 25960-szor inkarnálódik a Földre. Annyiszor születünk meg és halunk meg, aztán belépünk az egységbe, oda ahonnan jöttünk és ahová tartozunk. Rengeteg feladatot kapunk, ezeket azért küldi az élet, mert ha most nem oldjuk meg, visszük tovább és tovább.
Soha nem volt ennyi válás, mint az elmúlt 5-10 évben. Fejezzük be a felesleges emberi játszmákat és merjünk végre élni, úgy ahogy a szívunk, dobog, mert nem tudjuk megvásárolni a későn kimondott szavakat!
Ilyen a szeretlek, a sajnálom, a kérlek bocsáss meg, és a köszönöm!...
