Mindenki a gazdaságot félti most, a kultúráért mintha kevesebben aggódnának… Mit tapasztalt államtitkárként, vagy akár magánemberként is, mi volt az elmúlt hónapok tanulsága?

Rendkívül büszke vagyok a teljes kulturális ágazatra. Művészeink és kulturális szakembereink olyan helytállásról tettek tanúbizonyságot, mely világviszonylatban páratlan és példaértékű. Azonnal reagáltak a koronavírus-járvány nehézségeire, és munkájukat embertársaik szolgálatába állították. Gondoljuk a „maradj otthon” kampányokra az első hullám idején, vagy a számtalan oktatást segítő kezdeményezésre, a virtuálisan bejátható kiállításokra és az online közvetítésekre. Olyannyira sok és értékes innovációt tud felmutatni az ágazat, hogy az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkársága online nemzetközi konferenciát szervez, melyen bemutatjuk mindazt a kulturális sokszínűséget, melyet mi magyarok találtunk ki, mutattunk fel a világjárvány alatt. Ezzel más országoknak adunk jó példákat arra, hogy hasonló helyzetben legyen tarsolyukban kulturális muníció a nehézségek megoldására.

Államtitkár úr is kultúrafogyasztó, mi hiányzik Önnek a legjobban, milyen új könyvet, darabot, koncertet, élményt vár a leginkább az újranyitás után?

Az élő előadások megismételhetetlenségének varázsa, a művészekkel egy térben lélegzés közös katarzisa hiányzik nagyon. Ezt várom vissza leginkább.

Mennyire volt „kreatív” és rugalmas a kulturális szféra a járvány alatt, ami az alkalmazkodást illeti, és hogyan éltek az államtól kapott segítséggel?

Az egészségügy és rendvédelem mellett a kulturális ágazat tett legtöbbet a járvány nehézségeinek csökkentésében,

hiszen többszörösen jelent veszélyt egy világjárvány: a félelem, a bezártság, a bizonytalanság kikezdi mentális egészségünket. Ezt őrizni, helyreállítani a kultúra hivatott teljesíteni, és ezt meg is tették művészeink. Tanítottak, szórakoztattak, segítő munkákat vállaltak, folyamatos és állandó kapcsolatot tartottak közönségükkel. Intézményvezetőink hatékony intézkedéseket vezettek be, hogy védjék dolgozóik és közönségük egészségét, újragondolták és átalakították az éves költségvetést annak érdekében, hogy óvják munkahelyeiket. Feladatok átszervezésével pedig nemcsak a munkahelyeket sikerült megtartani, de dolgozóik mentális egészségét is.

Változnak a fogyasztási szokások, tarol például a Netflix... Mit gondol, a járvány elmúltával mi változik a kulturális szférában a korábbiakhoz képest?

A tavalyi és idei újítások, új platformok beépülnek szokásaink közé. Általában erősebben hangsúlyozzuk a járvány okozta nehézségeket, de nem szabad elfelednünk, hogy olyan

technikai és kommunikációs forradalom is végbement a kulturális életben,

melyre nem volt példa az utóbbi években. Az újításoknak köszönhetően pedig egy rendkívül fontos cél valósulhat meg: még szélesebb körhöz eljuttathatók kulturális értékeink. Az online térbe átültetett konferenciák, előadások, hangversenyek és kiállítások már azokhoz az emberekhez is eljuttathatók, akik személyesen nem tudnak ezeken részt venni. Biztos vagyok benne, hogy az oktatás és szakmai kutatómunka is számos területen beépíti ezeket az innovációkat.

Igazgatóváltás volt a Weöres Sándor Színházban, és a közös állami-önkormányzati fenntartás sem olyan régi történet. Milyen jövő vár egy vidéki kis színházra – és ezáltal a nézőkre – ilyen változások és egy hosszú bezárás után?

Gratulálok Szabó Tibornak az igazgatói kinevezéséhez! Bízom abban, hogy irányítása alatt jó művészi színvonalú és egyben politikailag is semleges, illetve egyensúlyt tartani képes műsorpolitika valósulhat meg szülővárosom színházában. Nagy tisztelője vagyok elődjének, Jordán Tamásnak, de sokszor éreztem a korábbi években ezen egyensúly megbillenését. A színház az egész városé, annak valamennyi polgáráé.

Politikai hovatartozás nélkül valamennyi nézőt kell szolgálnia, kiszolgálnia egy vidéki színháznak.

A közös fenntartás biztosíthatja a színházak stabil működését. Folyamatosan egyeztetek a térség országgyűlési képviselőjével, Hende Csaba úrral, aki szívén viseli a város és környéke kulturális ügyeit. Szervezői, lobbitevékenysége okán jelentős források érkeznek a városba.

Milyen ma munkavállalónak lenni a kulturális szektorban?

Egyre jobb. A kulturális szektorban is elindulhatott a versenyképesség javítása, a dolgozók jobb megbecsülése, érdemeik és munkájuk elismerése.  A közalkalmazotti jogviszony munkaviszonnyá alakításával rugalmasabb, a munkaerőpiac dinamikus változásait követni képes munkajogi szabályozás jött létre a kulturális szektor egészében. A munkáltató intézményvezetőknek szélesebb mozgástere nyílik, hiszen a bértáblához immár nem kötött foglalkoztatás a minőségi közfeladat-ellátás záloga lehet, valamint a foglalkoztatottak egy igazságosabb, a tényleges szaktudásuk és befektetett munkájuk szerinti bérezéshez jutnak.

Aki többet dolgozik, többet keressen elv valósulhat meg végre.

S a társadalom erkölcsi megbecsülése sem marad el. Ma a magyar kultúra napján osztjuk ki a legjobb könyvtáraknak, kultúrházaknak a minőség díjakat, ezúton is gratulálok a díjazottaknak.

Január 22-e nemcsak a magyar kultúra, hanem a dolgozók ünnepe is. Mit üzen ennek a közösségnek?

Van mit ünnepelnünk. Talán még jobban, mint korábbi éveinkben, hiszen kiemelkedően helytálltak szakembereink és művészeink, amiért végtelen büszkeség és köszönet illeti őket. Ünnepeljük meg Magyarország kulturális sokszínűségét, történelmünk esszenciáját, identitásunk alapköveit, és nemzeti újjászületésünk páratlan erejű költeményének megalkotását, Himnuszunk elkészültét.

Ünnepeljük meg, hogy képesek vagyunk figyelni egymásra, összetartunk, óvjuk, vigyázzunk egymást, mert bebizonyítottuk a járvány idején, hogy képesek vagyunk rá.

Portré: Csákvári Zsigmond
Artista kép: Fővárosi Nagycirkusz - Urbán Ádám