Április 22-től a kivitelező konzorcium átveszi a munkaterületet, és két év előkészítő munka után megkezdődik a bontás, majd az új, többszintes komplexum építése. Ennek részleteiről korábban már írtunk.

Üres szobák és folyosók mindenütt. Az ember visszahallja saját lélegzetvételét és lépteit. Furcsa belegondolni, hogy pár nappal, héttel ezelőtt még betegek feküdtek e falak között. Riadtságnak azonban semmi nyoma, az ablakokból süt be a nap, a nővérhívó és a lift még működik, a falakra tekintve pedig kétségünk sem lehet afelől, kórházban vagyunk.

1972-ben kezdte meg az épület a működését, akkor a kórház legmodernebb része volt, mégis ezt bontják le legelőször. Régi-és új dolgozók gyűltek össze kedden este a harmadik emelet egyik helyiségében, hogy nosztalgiázzanak kicsit, visszaemlékezzenek  az itt eltöltök esztendőkre.

Ifjúságom legszebb tíz évét töltöttem itt, még kicsik voltak a gyermekeim és bejártak hozzám- mesélte dr. Stánitz Éva megyei tisztifőorvos. Mindenkinek vannak emlékei az elmúlt évtizedekből, szomorúak és vidámak egyaránt. Lehetett akármilyen rohanás is, mindig volt időnk egy szóra a másikhoz- tette hozzá az egyik dolgozó.

Dr. Nagy Lajos kórházigazgatót a tömb átadásáról írt újságcikkekkel lepték meg munkatársai. Akkor 10 millió forintba került a pavilon felépítése és további 3 milliót költöttek a kiegészítőkre- idézte. Aztán régi fényképek kerültek elő köpenye zsebéből, és a munkakönyve. Két aláírás szerepel benne- árulta el. Az első, amikor orvossá avatták, itt még olvasható aláírással. A következő 1992-ből való, mikor megbízták az irányítással, itt már tipikus orvosi szignóval.

Már fogyott a pezsgő és a zsíros kenyér, mikor távoztunk. Az ajtóból kiérve még végigsimítottunk a kékcsempéken. Utoljára.