A bajnoki cím mellett feljutást is ünnepelhettek a Haladás VSE női röplabdázói. A nyári holtszezonban viszont gőzerővel dolgoztak a vezetők azon, hogy a keret megerősödjön, hiszen az élvonalban kivétel nélkül válogatott szintű játékosokkal van teletűzdelve. Ennek megfelelően minőségi erősítésként érkezett a kerethez Milana Rejlic és Andrea Kalman, aki Szerbiából tette át székhelyét Szombathelyre. A nyári alapozás közben kerestük meg a két fiatal hölgyet, akik meglepően gyorsan elsajátítottak néhány magyar kifejezést.

Már a köszönésnél lenyűgöztek a hölgyek, hiszen a napszaknak megfelelően, tökéletes kiejtéssel és a rájuk jellemző széles mosollyal üdvözölték a Frisss.hu stábját. 

Hogy érzitek magatokat Szombathelyen?

Milana: Még szokjuk a várost, de nagyon tetszik. Kisebb kiterjedésű, mint ahonnan jöttünk, ellenben nagyon barátságos és tiszta.

Andrea: A tisztaság mellett az emberek közvetlensége, ami még nagyon tetszik. Sokkal udvariasabbak és mosolygósabbak, mint a szerb átlag.

Milana Rejlic

Nehéz volt dönteni, hiszen nem csak csapatot, hanem országot is váltottatok?

Milana: Nagyon örültünk a megkeresésnek, hiszen ez óriási kihívás volt számunkra. Úgy éreztük kellett ez a váltás az életünkbe és eddig nem is csalódtunk.

Andrea: Nem csak az utcán sétáló emberek, hanem a csapattársak és a vezetők is rendkívül barátságosak és mosolygósak. Rengeteg segítséget kapunk, hogy beilleszkedjünk.

Az edző kiléte is segített a döntéshozatalban?

Andrea: Természetesen, hiszen az ő irányítja és állítja össze a csapatot. Fontos, hogy a mesterrel egy irányba tartsunk - szemléletben és taktikában.

Adódtak esetleg nyelvi problémák?

Milana: Szerencsére gyorsan tanulunk és kérjuk is a lányokat, hogy az alap szavakat megértsük. Nyilván nehezebb a dolgunk, hiszen a nyugati határvidéken inkább a német nyelvet preferálják, mint utólag megtudtuk.

Andrea: Köszönöm, jó, oké, szia, viszlát. Csak néhány szó, amellyel rendszerint meglepjük a környezetünket. Ezeket egyébként nagyon gyorsan megtanultuk, de nem ez volt az első kifejezés, amelyet elsajátítottunk.

Andrea Kalman

Eláruljátok mi volt az?

Milana és Andrea: Tesó, ne csináld már! (nevetés)

Ez mondjuk pályán belül biztosan segít, hogy egy nyelvet beszéljetek! Milyen a csapat erőssége véleményetek szerint?

Milana: A csapattársak rendkívül kedvesek és barátságosak, mintha ezer éve barátnők lennénk. Az edzéseken is remek hangulatban dolgozunk.

Andrea: Szakmai szemmel nézve roppant elszántak és céltudatosak. Ami talán különbözik a szerb iskolától, az a játékosok technikai felkészültsége. Egyébként a bajnokság kezdetére biztosan össze fog állni a csapat és elérjük a kitűzött célokat.

Mit szerettek csinálni a szabadidőtökben?

Milana: Szeretünk könyveket olvasni, utazni és zenét hallgatni. A sorozatok tekintetében pedig nagy Trónok harca rajongók vagyunk.

Andrea: Egyébként, ha nincs mérkőzés, edzés, akkor tanulni is szoktunk, ugyanis egyetemisták vagyunk és van még néhány vizsgánk, ami hátra van. Ilyenkor egyszerre hódolhatunk két hobbinknak is. Utazunk (haza) és tanulunk. Na jó, utóbbit azért annyira nem szeretjük.

Mi volt az első benyomásotok Szombathelyről?

Milana: A barátságos emberek, akik mosolyognak ránk. Tényleg megragadja az embert, hogy ennyire közvetlen közegbe kerülnek.

Andrea: A tisztaság és a közlekedési morál sem utolsó. Az utcák egyáltalán nem szemetesek és az autósok átengednek a zebrán - ez nem szokás Szerbiában.

Melyik a kedvenc szerb szavatok?

Milana: A szerelem (Љубав - ejtsd: ljubav).

Andrea: Nehéz kérdés, hiszen sok szép szavunk van, de ha mindenképpen választani kell, akkor a család (породица - ejtsd: porodica) és a szerelem (Љубав - ejtsd: ljubav).