Ahogy a szombathelyiek nevezik, a „kis Zrínyi” lett a végleges otthona a város egyik leginkább hiánypótlóbb és drámaiságában sokkoló kiállításának. A Szemtől szemben kiállítási anyaga nem újdonság a helyieknek, tavaly az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárházban lehetett megtekinteni, majd Budapestre került, most újra hazatért. A szombathelyi Zsinagóga mellé, a korábbi a zsidó elemi iskola helyére, a Zrínyi utca szívébe.

 A szombathelyi zsidóságról, annak békés hétköznapjairól, szokásairól szóló körülbelül ezer fotóból álló gyűjtemény európai színvonalú kiállítássá nőtte ki magát. A terembe lépve a plafontól a padlóig lógó táblák, mint súlyos oszlopok állítják meg a látogatót, ne rohanjon tovább. Köteleznek arra, hogy olvassa el mindenki, hogy dolgoztak, hogy éltek, hogy szerettek a második világháború előtt zsidó férfiak és nők.

Több ezer fekete-fehér arc néz vissza, szemtől szembe egy olyan korszakból, amire muszáj emlékezni. Ők az elhurcolt, és soha vissza nem tért szombathelyi ismeretlen ismerősök. A legtöbb esetben el sem kell olvasni a mellette történelmi fogódzkodóként odanyomtatott történeteket, mesélnek a képek önmaguktól is. Torokszorító.

A teltházas megnyitón Heisler András, a Mazsihisz elnöke hangsúlyozta, ma nem emlékművek állítására van szükség, hanem kommunikációra és párbeszédre, józan gondolkodásra, emberi méltóságra és zéró toleranciára mindenféle rasszizmussal vagy kirekesztéssel szemben.

A szervezők remélik, minél többen megnézik a kiállítást, nem feltétlenül azért, hogy a holokauszt borzalmaival szembesüljenek, hanem azért, hogy elgondolkozzanak a félbetört életeken. Alapos munkával létrehozott kiállítás ez, Kelbert Krisztina történész hosszú hónapok kutatásának eredménye. A végeredményt szemlélve kijelenthetjük, megérte.