1999 óta az ENSZ november 25-ét a nők elleni erőszak megszüntetésének napjává nyilvánították. Szerdán a Club Zonta Szombathely azt elemezte, milyen intézkedéseket tettek az országok, köztük a magyar állam a témában.
Még 2012-ben az erőszakkal és szexuális zaklatással kapcsolatban történt egy felmérés az Európai Unió 28 tagállamában, ahol 42 ezer nő interjújából kiderült, hogy 33%-uk vált áldozattá. Egy másik felmérés rámutatott, hogy a magyar nők 28%-át érinti ugyanez a probléma.
Tudta, hogy …
- minden második nő élete során ki van téve szexuális zaklatásnak?
- minden ötödik nőt már megragadták, megrángatták?
- minden ötödik nő él, élt olyan kapcsolatban, ahol bántalmazták?
- a nők 20%-a esik szexuális erőszak áldozatává?
- a nők további 20%-ával megpróbálnak egyszer élete során szexuálisan közösülni?
A beszélgetés fő témája az Iszambuli egyezmény volt, ami 2011-ben született azzal a céllal, hogy a nők elleni erőszakkal szemben létezzen egy nemzetközi álláspont. Magyarország is csatlakozott ehhez, viszont nálunk az egyezményt még nem ratifikálták. Az ügy most is folyamatban van.
„Ez az első nemzetközi egyezmény, amely tartalmazza a nemek definícióját, figyelembe véve a biológiai nemen kívül a társadalmi nem kategóriáját, amely a nőkhöz és a férfiakhoz sajátos szerepeket és viselkedésformákat társít (bizonyos szerepek és viselkedésformák hozzájárulhatnak a nők elleni erőszak elfogadhatóvá tételéhez). Az egyezmény úttörő módon megállapít egy sor bűncselekményt, köztük a nők nemi szervének megcsonkítását, a kényszerházasságot, a fenyegető zaklatást, a kényszerabortusztés a kényszersterilizálást. Ez azt jelenti, hogy az államoknak fontos, korábban a jogszabályokban nem szereplő bűncselekményi formákat kell megállapítaniuk. Sürgeti az összes illetékes állami szerv és szolgálat bevonását annak érdekében, hogy a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak ellen összehangolt módon lépjenek fel.”
Hiszen sokszor, Magyarországon is kampányt indítottak a figyelemfelhívásra, de sokan nem merik bevallani mi, történik velük a négy fal között. Pedig ez egy ponton már nem magánügy, ez nagyon súlyos társadalmi probléma. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy már gyerekkorban meg kellene tanítani a gyerekeket arra, hogy szóljanak, ha otthon erőszakot látnak, a nőknek pedig ösztönözni kell arra, hogy segítséget merjenek kérni.
