– Hogyan értékelné az utóbbi krakkói hónapjait?
– Nagyon elégedett vagyok – válaszolt Guzmics Richárd a Wisla Kraków hivatalos honlapjának adott interjújában. – Elsősorban annak örülök, hogy egy ilyen patinás klubnál a kezdőcsapat tagja vagyok. Egyre otthonosabban mozgok Krakkóban. Már sok helyet ismerek, ahol enni vagy találkozni lehet a barátokkal.
– A külföldieket mindig éri valami meglepetés.
– Nekem a krakkói emberek okoztak meglepetést, akik nagyon barátságosak velem. Ez azért lepett meg, mert Lengyelországban sokkal jobban tisztelik a labdarúgókat, mint Magyarországon. Amikor a városban sétálok, sok szurkoló odajön hozzám aláírást vagy közös fényképet kérni. Ez nagyon szép.
– Továbbra is tanul lengyelül. Nem a legkönnyebb nyelv, igaz?
– Így van. Nem könnyű, de igyekszem fejlődni. Néha vezetés közben lengyel nyelvleckéket hallgatok, valamint próbálom minél többször hallgatni a társaim beszélgetését, és tanulni belőle. Van, hogy csúnya szavak hangzanak el, de a srácok nagyon segítőkészek – mondta nevetve Guzmics.
– Lát különbséget a magyar és a lengyel bajnokság között?
– Van néhány. Először is az infrastruktúra Lengyelországban sokkal jobb. A stadionok és a pályák talaja is nagyon jó állapotban vannak. Ami a játékot illeti, a lengyel liga gyorsabb, és több technikás futballistát találni itt. Néhány barátom látta a Wisla néhány meccsét, és azt mondták, hogy ha a magyar bajnokságban szerepelnénk, akkor ott az első helyért lennénk harcban.
– Gyorsan beilleszkedett. Érzi a bizalmat a csapattársain a pályán és azon kívül is?
– Azt hiszem, már bíznak bennem. Az első hetek nem voltak könnyűek, de a futball már csak ilyen. Új játékos vagyok, meg kell tanulnom a nyelvet, az itteni szokásokat. Ez sosem könnyű.
– Arkadiusz Glowackival alkotják a belső védőpárost. Mi a véleménye róla?
– Nagyon kedvelem, mert jó és intelligens játékos. Nekem is úgy tűnik, hogy jó párost alkotunk, de az egész védelmünkről csak pozitívumokat tudok mondani. Maciek Sadlok és Lukasz Burliga is nemcsak jó védő, hanem a támadásokat is megfelelően segíti.
– A válogatottra gondol még?
– Jelenleg nem foglalkoztat, de sok újságíró kérdez ezzel kapcsolatban. Természetesen szeretnék újra válogatott lenni. Talán jövőre, ha jól játszom, és a kapitány megnéz engem, kapok tőle esélyt. Sokat jelentene nekem.
– Mi a véleménye a Wisla vezetőedzőjéről?
– Franciszek Smuda jó edző, szimpatikus személyiség. Sokszor beszél velem, különösen a tréningeken, amikor elmagyarázza, mit kellene csinálnom. Eleinte németül kommunikáltunk, de most már egyre többször beszélünk lengyelül.
– Az első bajnokit a Wisla színeiben a Cracovia ellen játszotta. Emlékszik erre a mérkőzésre?
– Természetesen emlékszem. Számunkra nem volt jó meccs, hiszen kikaptunk. Én személy szerint jól éreztem magam a pályán, harcoltam, és próbáltam a maximumot nyújtani. Az utolsó akció során szögletre pattant rólam a labda, amiből aztán gólt kaptunk. Akkor nagyon bosszús voltam emiatt, de ma már várom a következő meccset a Cracovia ellen, szeretném ugyanis bevenni a kapuját.
– Mi a véleménye a Wisla stadionjában uralkodó hangulatról és a lengyel élvonal többi csapatának otthonáról?
– Nagyon szeretem a Wisla szurkolóit, mert az első perctől az utolsóig buzdítanak minket. Még akkor sem hagyják abba az éneklést, ha gólt kapunk vagy vereséget szenvedünk. Nagyon sokat jelent a csapatunknak a támogatásuk. A lengyel bajnokság légkörét össze sem lehet hasonlítani a magyarországival. Otthon ráadásul most a szurkolók szembekerültek a szövetséggel, és sokan közülük nem mennek ki a meccsekre.
