Akarva-akaratlanul, ha belefutunk egy horoszkópba, azonnal elolvassuk, hogy mit üzennek a csillagok. Ha rosszat, akkor hajlamosak vagyunk legyinteni rá, ugyanakkor a pozitív hír esetén pedig képesek vagyunk számon kérni az univerzumot akkor, ha a jóslat nem teljesedett be. Fekete Linda, a Weöres Sándor Színház színésznője szerint tehetünk bármit, mert sorsunk eleve elrendeltetett.

Mennyire érzed sajátodnak a csillagjegyed?

Teljes mértékben. Abszolút bika vagyok, bár az aszcendensem szűz, mégsem érzem utóbbit igaznak magamra nézve. Nem vagyok annyira rendszerető, ami erre a jegyre leginkább jellemző. Bár a párom – aki skorpió – ebben teljesen kiegészít, igazából totál ellentétes személyiségűek vagyunk. Ő rendszerető, én annyira nem. Mondhatjuk, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de elég meglepő, hogy mennyire végletek vagyunk, és mégis jól harmonizálunk egymással.

Hiszel a lélekvándorlásban?

Természetesen. Elég misztikus, de attól tartok, hogy az utolsó életem töltöm a földön. S, hogy miért? Mert a világon nem marad kiegyenlített számla, amit adsz, azt visszakapod. Esetemben pedig visszakézből érkezik a rossz, ha megbántok valakit. Ezért gondolom úgy, hogy ez az utolsó életem.

Ez nagyon boszorkányosan hangzik, ugye tudod? Néhány száz évvel ezelőtt ilyen kijelentésekért máglyán égették a nőket.

Elképzelhető, hogy boszorkány voltam egy korábbi életem során. Ugye milyen érdekes? Viszont úgy gondolom, hogy legutóbb fojtás áldozata voltam. Ennek pedig most iszom meg a levét, mert nem liftezek. Inkább lépcsőzök 10. emeletet, de nem lépek a felvonóba. Attól félek, hogy beragadok, elfogy a levegőm. Már, ahogy beszélek róla, érzem a fullasztó érzést a torkomban. Mondjuk, van előnye is ennek a helyzetnek: karban tartja a testet a lépcsőzés.

Milyen céllal érkeztél ebbe az életedbe?

Sokat gondolkodtam ezen. Igazából nem tudom megfogalmazni, de abban biztos vagyok, hogy akkor is Szombathelyen kötök ki, ha korábban nem költözöm ki Brazíliába. Én azt vallom, hogy a sorsunk meg van írva és minden okkal történik.

Milyen nagy álmod van, amelyet meg akarsz valósítani?

Megfogtál! Egy félelmetes dolgot kérdeztél, hiszen nagyon jól meg kell fogalmazni, hogy pontosan mit szeretnék igazán. Ha megvalósulna ez az álom, nagyon örülnék, de mi jön utána? Talán ezért sem fogalmaztam meg egyetlen nagy álmot, mert sok olyan dolog van, amelyre ha nem gondolsz, szintén jön a kívánsággal.

Mire gondolsz pontosan?

Mi van akkor, ha kihagyok egy nagyon fontos részletet? Nézzünk egy példát: szeretnék lefogyni. Ezzel a kívánsággal lépten-nyomon szembesülhetünk a környezetünkben. Viszont fogyhatunk akár egy betegség révén is. Kinek jut az eszébe a fohász közben erre gondolni? „Szeretnék lefogyni, csak ne betegség által!” Ez csak egy példa a sok közül és nem tudsz mindenre figyelni, illetve pontosan megfogalmazni!

Akkor kicsiket álmodsz?

Úgy valahogy. Egy brazil szokás szerint az év utolsó napján 12 szem szőlőszemet kell megenni és 12 apró vágyadra kell közben gondolni. Ez olyan, mint egy mantra, ha elmondod, hiszel benne, akkor bevonzza az ember. Azonban nem árt vigyázni, mert ez a rosszra és a jóra is ugyanúgy igaz.

Miért van akkora ereje a rossz dolgoknak?

Talán, mert könnyebben csábulunk a negatív irányba. Pedig nem kéne félni annyira a rossztól, sőt jobb megélni a boldogtalanságot. Ha esik az eső, lehangolttá válunk, mert a szervezetünk kevesebb boldogsághormont termel. Ilyenkor merjük megélni a szomorúságot, és ne erőszakoljuk magunkra, kényszerből a pozitív életszemléletet. Minél többet nyelünk, annál előbb tör ki belőlünk a fájdalom, amit elnyomtunk. Meg kell élni a rosszat és a jót is. Ahol fény van, ott árnyékot is vet előbb-utóbb a nap. Ettől lesz kerek és színes az élet. Egyébként megfigyelhető, hogy minél szenvtelenebb az ember, annál biztosabb, hogy nem éli meg a végleteket. Egyfelől előnyére válhat, ha a poklot nem kell megszenvednie, de a jó dolgoknak sem tud úgy örülni. Ezért jobb túlesni egy szomorú napon, mert a holnap már vidámságot tartogat számunkra.

Van olyan érzéked, amely fejlesztésre szorul?

Igen, sajnos van. Jobban kellene figyeljek a világra, amiben élek. Sokszor nem veszem észre az ok-okozati tényezőket és túlságosan nyílt, illetve őszinte vagyok. Ez egy nagyon bántó tulajdonságom, ugyanakkor abban a pillanatban így érzem és okkal mondom ki, amit igaznak gondoltam.

Ez viszont nagyon érzelemdús lelkivilágra enged következtetni…

Mert így is van. Nagyon tudok örülni, mások számára lényegtelen dolgoknak is. Legyen a tejhab, amely a kávét díszíti, egy csoki vagy alma meglepetésként az asztalomon, ugyanúgy tudok örülni. Ilyen apróságok is képesek bearanyozni a napom. Talán ezzel őrzöm a gyermeki oldalam. A szememnek és arcomnak köszönhetően pedig nem tudok eltitkolni semmit. Édesanyám hasonlóan szenzitív, ő képes egy reklámon is elérzékenyülni.