Próbáltuk magunk kirángatni az elmúlt napok szürke monotonitásából és némi őszi depresszióból, ezért a napfény nyomába eredtünk, hogy egy kis lelki békével és D-vitaminnal feltöltődve vethessük bele magunk a hétvégébe, meg a szombathelyi életbe.
Egy gyors egyeztetés után - a BEM Lakásszövetkezetnek hála - feljutottunk a 14 emeletes ház tetejére, ami legalább 15, de inkább több emelettel van a földfelszín felett. Némi liftezés és a teljesen átlag lépcsőházi ajtók leküzdése után, elképesztő panoráma tárult a szemünk elé.
Szombathely mintegy varázsütésre valódi kis csodavilággá avanzsált, mi pedig nem tudtunk betelni a látvánnyal. Innen majd minden kis, házak közti belső udvar látszik, a sokszínű háztetőkről már nem is beszélve.
Ezen a helyen - némi túlzással persze - már jet streamek fújnak, nem valami átlagos földfelszíni szél és úgy érezzük, a felhők már tényleg csak egy karnyújtásnyira vannak. Egyébként meg kegyetlenül hideg volt és elég rendesen szétfagytunk, de a látvány miatt megérte.
